Harmadik alkalommal rendezte meg a Tiszáninneni Református Egyházkerület a tiszáninneni lelkipásztorok találkozóját ezúttal Mályiban augusztus 25-én, a felújított Mécses Központban. A rendezvényen több mint százan vettek részt.

A családi nap elsősorban a találkozásról, az együttlétről, a kötetlen beszélgetésekről, a tiszáninneni lelkészi közösség megerősítéséről, a feltöltődésről szólt, de a közelgő tisztújítás miatt a jövőről is fogalmazott meg kérdéseket, vágyakat.

Hűségesen szolgálni

Az alkalom a hagyományokhoz híven az ige mellől, püspöki áhítattal indult. Barna Sándor Sámuel második könyvének első tizenkét – áthallásoktól nem mentes – versével szólította meg a jelenlévőket felváltva utalva a világi és az egyházi történésekre kihegyezve az egyházban kívánatosakra.

Az említett igeszakasz Absolon apja ellen elkövetett lázadásáról/összeesküvéséről szól. „De közöttetek ne így legyen…” (Mt 20, 26) idézte a püspök Jézus Krisztus szavait a hatalomvágyból elkövetett tettel szemben.

– Az egyházban a tekintélyt nem kampánnyal kell megteremteni, hanem hűséges szolgálattal, igaz beszéddel, hordozott terhekkel és a lélek gyümölcseivel lassan lehet elérni – mondta a püspök, majd a Zsidókhoz írt levél 5. fejezetének 4. versét hozta fel: „Senki sem szerezheti meg azonban önmagának ezt a tisztséget, csak az, akit Isten hív el,”

Barna Sándor az áhítatában a többi közt arra is rámutatott, hogy a történetet a Szentírás azért tartalmazza, hogy rádöbbentsen bennünket mindenkori választási lehetőségeinkre: arra, hogy a világosság fiai leszünk-e, vagy a világ fiai maradunk. A világ azt kérdezi: Hogyan szerezhetem meg? Krisztus pedig azt kérdezi: Hogyan szolgálhatok?

Az áhítat utáni közös ebéd rögtön megteremtette az egymással való ismerkedés, a tapogatózó vagy az elmélyültebb beszélgetések alapjait. A résztvevők között voltak olyanok, akik eddig mindhárom alkalmon részt vettek, és akadtak olyanok is, akik először jöttek el a találkozóra. Körkérdésünk arra is rávilágított, hogy sokan évente csak egyszer, és csak ezen az alkalmon tudnak találkozni a szolgatársakkal.

A missziós parancs teljesítése

– Nagyon fontos, hogy a szolgálattevők meg legyenek szólítva, és hogy a lelkészcsaládok közelebb kerüljenek egymáshoz – véli több évtizednyi szolgálat után a Borsod-Gömöri Református Egyházmegye esperese. Szőnyi Tamás az említett véleményéhez hozzáfűzött egy kálvini gondolatot is, amely szerint a lelkipásztorok legyenek együtt úgy, mint a jópajtások. Ezek az alkalmak pedig erre kiválóak és arra is, hogy a lelkészcsaládok megismerjék egymást, amire a rendszerváltás előtti időszakban nem volt sok lehetősége a különböző korú lelkészgyerekeknek. S ha már a rendszerváltás szóba került, az esperes meglátása szerint az egyház az azóta eltelt időszakban sokat lépett előre. Példaként kiemelte a területekre tagozódást, a funkcionalizálódást. A jövővel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy az Úr Jézus Krisztus missziós parancsát kell beteljesíteni:

Szeretetben lenni egymással

Tóth Imre, az egri református gyülekezet nyugdíjhoz közel álló lelkipásztora 14 éve szolgál Tiszáninnen. Ahogy rajta kívül sokan mások is a hétvégi szolgálatok miatt ő is csak ritkán találkozik a lelkipásztor testvérekkel, ha azonban teheti, akkor kapva kap az alkalmakon és nagy örömmel vesz részt a közös kirándulásokon, találkozókon, összejöveteleken. – Mert, ha nem vagyunk együtt, ha nem szeretjük egymást és nem tudjuk egymást elfogadni, akkor hogy hirdessük azt a népünknek, hogy tolerálják egymást és éljenek szeretetben egymással? – hangsúlyozta. A jövővel kapcsolatban Jézus Krisztus szavait idézte: „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14, 6) – Nekünk az Ő igazságát kell keresnünk és azon az úton kell járnunk, amit ő meghagyott. Szerinte a püspöki beszéd örökérvényű bibliai tanításokat és igazságokat fogalmazott meg. Az egyházban nincs helye a manipulációnak, a hatalmaskodásnak és egymás gyalázásának, hiszen senki nem különb a másiktól.

Minőségi időt tölteni a gyülekezetekkel

A Keleméren és Gömörszőlősön szolgáló Szoboszlai Beáta fiatal lelkipásztorként, egy évtizedes tapasztalattal úgy látja, hogy ez egy jó alkalom arra, hogy megálljanak a pörgésben, és beszélgessenek egymással.

– Most is találkoztam olyan szolgatársakkal, akik ugyanabban az élethelyzetben vannak, ugyanolyan gondokkal küzdenek, mint mi. Jó érzés volt közösen gondolkodni, megoldásokat keresni és a tanácsokat meghallgatni – mondta.

Úgy véli, hogy a lelkipásztorok minden segítséget megkapnak a szolgálatuk teljesítéséhez, a gyülekezetek azonban egyre fogynak, így az óriási segítséget jelentene nekik az apró gyülekezetek összevonása, „centralizálása” annak érdekében, hogy a lelkipásztorok több energiát fektethessenek egy-egy alkalomra és minőségi időt tölthessenek a gyülekezetekkel. Példaként említette, hogy nyugaton több tíz kilométert is megtesznek közösen az emberek azért, hogy egy istentiszteleten részt vegyenek.

Hűnek lenni a reformáció alapigazságihoz

Először és talán utoljára, ezért vágyakozó szívvel, az ismerkedésre nyitottan érkezett a találkozóra a Hevesi Református Egyházközség lelkipásztora. A dunamelléki kötődésű Mészáros Ildikó három évtizede szolgál a kicsiny, de lelkes és élni akaró hevesi református közösségben, amelytől jövőre szeretne elbúcsúzni nyugdíjba vonulása miatt, és szándéka szerint akkor a kerületet is elhagyja.

Szerinte az eltelt időszakban az evangélium hirdetése változatlan maradt, hiszen a szolgálat az mindenkor szolgálat. Az ő gyülekezete viszont ez alatt az időszak alatt kicserélődött és meg is változott. Azokat, akik 30 évvel ezelőtt fogadták már elbúcsúztatták. A jelenlegi közösség fiatal, tagjai a 40-es és 50-es korosztályból valók, nagyon nyitottak, befogadóak ugyanakkor öntudatosak és felelősségteljesek is. – A jövőt már ők formálják, és jó reménységgel tekintek a jövőbe – hangsúlyozta Mészáros Ildikó.

A lelkipásztor elárulta, hogy már javában készülnek a református templom 100 éves, szeptember 20-án tartandó hálaadó jubileumi ünnepségére. – Szeretnénk, ha ezen az ünnepségen főtiszteletű úr szolgálna, ami alkalmat teremtene arra, hogy megismerjék a gyülekezet tagjai is, hiszen tudni szeretnék, „hová teszik a voksukat" – mondta.

A jövő nemzedéknek Mészáros Ildikó azt kívánta, hogy ne csapódjanak a világ által felkínált különböző divattrendekhez, hanem maradjanak hűségesek a reformáció alapigazságaihoz:

Tartalmi megújulás

A szeretetszolgálat jövőképéről, megújulásáról a Tiszáninneni Református Egyházkerület Szeretetszolgálatának igazgatója beszélt portálunknak. Molnár Ildikó összegezve elmondta, hogy az elmúlt két-három évben a szeretetszolgálat intézményhálózata jelentős szervezeti és vezetési megújuláson ment keresztül. Megváltoztak a vezetési struktúrák, új vezetők érkeztek az öt tagintézményből négyben új vezető vette át a stafétát, és a keresztyén szellemiség erősödött az intézmény egészében. Mindezeken felül jelentős infrastrukturális beruházások is elindultak valamennyi tagintézményben, Encsen és Berentén már befejeződött a kivitelezés, a szerencsi tagintézményben azonban még tartanak a felújítási munkálatok. Mindezek miatt az igazgató úgy látja, hogy a következő időszakban a kialakított rendszer megszilárdítására és tartalmi megújulásra van szükség: arra, hogy a jól működő struktúrában még magasabb színvonalú szakmai munkát végezzenek, jobb életminőséget biztosítsanak a rájuk bízott embereknek, és olyan munkatársi közösséget építsenek ki, amely hosszú távon is képes ezt a szolgálatot végezni.

Stabilabb kapcsolatok alakulnak ki

Benke Kinga, a Magyarországi Református Nőszövetség alelnöke, a Tiszáninneni Református Nőszövetség elnöke, a Szendrőládi Református Egyházközség lelkipásztora fontosnak tartja, hogy a családjával együtt rendszeresen részt vegyen az ilyen és az ehhez hasonló eseményeken, mert szerinte ezek a találkozások és beszélgetések stabilabb kapcsolatokat alakítanak ki a lelkipásztorok között.

A nőszövetségekkel kapcsolatban az a véleménye, hogy azok a helyi közösségek kovászai és sokat segítenek a helyi gyülekezetek összekovácsolásában. Megosztotta, hogy a legközelebbi nőszövetségi konferencia időpontja szeptember 12-én, meghívott előadója pedig Uzsalyné dr. Pécsi Rita neveléskutató és Pocsainé dr. Eperjesi Eszter lesz, témája pedig az imádság évéhez kapcsolódóan a gyermekek imádkozni tanítására helyezi a hangsúlyt.

Jézus Krisztus ügyét szolgálni

Benke András, a Szendrői Református Egyházközség lelkipásztora a 20. szolgálati évét kezdte meg feleségével, Benke Kingával együtt. Meglátása szerint nincs valódi életközösség a lelkipásztorok között, egymástól elszigetelten teszi mindenki a dolgát. Ők például csak azokról tudnak valamit, akik valamilyen konkrét ügy miatt keresik meg őket, vagy akikkel ők maguk veszik fel a kapcsolatot valami miatt. Ezért tartja hasznosak, szükségesek és hiánypótlónak ezeket a találkozásokat, amelyen szerinte kialakulhatnak áldott beszélgetések, akár még jövőt formáló gondolatok is.

– S bár most mindenki a megújulást szorgalmazza, ami a református egyházban kívánatos is, de a világi politikától függetlenedve azokat az eszközöket és megoldásokat lenne érdemes keresni, melyek Krisztus Urunk ügyét szolgálják. S mivel már-már hiteltelenné vált a szolgálatunk, talán oda kellene eljutnunk, hogy úgy mutassuk fel Krisztust hitelesen és átláthatóan, hogy az emészthető legyen a mai kor embere és fiataljai a számára, ám ha lehet, egy picit még jobban, mint azt eddig tettük. A jövő szempontjából pedig a szeretetteljes beszélgetések és a lelkipásztorok közötti imaközösség megvalósulása lenne üdvös – fogalmazott.

A beszélgetés utolsó mondataira Benke András fia, Benke Bence is megállt mellettünk, hogy váltson néhány szót az édesapjával. A Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon 9. osztályos tanulója elmondta, hogy a nap folyamán a család tagjai közül időnként ő is vigyáz a nemrég született kishúgára, ami persze nem akadályozza meg abban, hogy beszélgessen az ismerősökkel, esetleg új barátságokat is kössön.

Megemlítette: nagyon örül annak, hogy együtt van a közösség, ahol a korosztályából is vannak néhányan, és hamarosan a horgászbotok is előkerülnek, ami új lehetőséget nyit meg a szórakozásra.

A felnőttek közül sokakat a vízpart által nyújtott lehetőségek kiaknázása helyett inkább a jövőről folytatott beszélgetés vonzott. Barna Sándor püspök a témában meghirdetett bevezető gondolataiban nem csupán a jövőről, hanem az elmúlt két évről is beszélt. A többi közt elmondta, hogy a kötelező hitoktatás finanszírozása és az ötezer fő alatti településeket érintő lelkészi jövedelemkiegészítés a jövő évben is biztosított. Rámutatott, hogy ettől tovább azonban nem látnak, ami véleménye szerint az egyház gyengeségét, gazdasági erőtlenségét és hiányosságát is jelzi, hiszen önálló gazdaságból származó bevétel hiányában az egyháznak az államtól átvállalt feladatokat kell ellátnia.

A püspök beszélt arról is, hogy az elmúlt két évben megpróbálták a jó sáfárság, a takarékos pénzgazdálkodás szemléletét visszahozni, amelynek jellemzői, hogy bölcs, előrelátó és meg tudja fogni a kiadásokat ott, ahol szükséges.

A jó sáfárság mellett a püspök kiemelte, hogy döntéseiben a közösség érdekeit tartotta szem előtt a személyes érdekekkel szemben, ami többször okozott feszültséget.

A beszélgetésben szó volt még a választásról, a választási törvényről, a gyülekezetek helyzetéről, az iskolarendszerről, ezek kapcsolatáról és még számos további aktuális kérdésről.

Mindent összevetve a vitáktól sem mentes összejövetel kellemes hangulatban telt el.

Az alkalmat Vadnai Zoltán missziói tanácsos szervezte. Munkáját a Tiszáninneni Református Egyházkerület Püspöki Hivatalának munkatársai segítették: Bazsa Krisztina, Homolya Hajnalka, Nagy Endre, Vass Enikő.