Harminchárom kártyalap. Sajátos tartalmú, régies színvilágot idéző, barna szegélyű, egyformára vágott, tartással bíró lapocskák. Magyar tollforgatók, akik mind bolondok, hiszen poétának mentek Magyarhonban. Az egyikük fotója felett ma elidőzöm. Sötét öltöny, fehér zsebkendő, csíkos nyakkendő. Magas homlok, hátrafésült haj, és a tipikus kerek szemüveg, amin keresztül egy könyvet olvas mohón. A kép alatt csupán ennyi: Antal.

Az „Írók fiatalon” pakli most arra szolgál, hogy azokfelé áramoljanak gondolataim, akik a hatalom célkeresztjébe kerültek és a származásuk megpecsételte sorsukat. Szerb Antal egy valaki a tömegből, egy arc, egy sors, egy tragédia. Számomra kiemelkedik a zsidóságból és az ő személye testesíti meg azt, amit 6 millió - a hatalom számára nemkívánatos - társával műveltek. Nem akartak osztozni velük a felkelő nap fényében, a mezei virágcsokor színeiben, a könnyű mediterrán salátákban, Hermann Hesse olvasásában… Az egyedüli létező és valóság ők akartak lenni, s ebbe nem fértek bele a Tóni félék…

Kamasz lehettem, amikor apu kiejtette a száján azt a mondatot: A varázsló eltöri pálcáját. Mesélt róla, hogy milyen különleges élmény volt, amikor Szerb Antalt olvasta. Persze én sem úszhattam meg, a „Magyar irodalomtörténeten” keresztül lettem beavatott. Ma már tudom, hogy „A varázsló eltöri pálcáját” Shakespeare különleges kivonulásáról szól az irodalomból. A varázslatot hátra hagyja és vidékre megy gazdálkodni. A vihar c. dráma lehet egy önvallomás a saját útjáról: „Milánóba vonulok, ott majd minden harmadik gondolatom sírom lesz”.

Milyen furcsa és megmagyarázhatatlan sokszor a vég. A gyilkoló gépezet fogaskerekei között úgy tűnt, mintha menekülő út, hajszálrepedés keletkezne, ami az egyetemes tragédiában olyan tanúkat őrzött meg, mint Kertész Imre. Szerb Antal tisztelői mentőakciót készítettek elő még Budapesten, amikor egy kőbányai üzemben volt munkaszolgálatos. Thassy Jenő és Görgey Guidó, két ludovikás főhadnagy elhatározták, hogy kicsempészik az irodalmárt az őrizetből. Görgey Guidó motorkerékpárral, felvéve egyenruháját, még parancsot is hamisított, hogy sikerrel járjon a mentőakció. Sajnos a kísérlet kudarcot vallott, se nem a szabadító brigádon vagy a terven múlott, hanem magán Szerben. Hiába kérlelték, hogy hagyja el a tábort, a társaira és a törvényre hivatkozva nem tette. „Sohasem követtem el törvénysértést” – mondta. A 11. számú Helyőrségi Kórház járvány osztályán bújtatták volna dr. Leiter Ferenc igazgató jóváhagyásával, aki sokakat menekített meg így.

A szabadítási terv után néhány hétre már Balfon találja magát, ahol el is éri a szörnyű vég. Utolsó heteiben feleségével levelez, igyekszik tartani magát és könnyed hangon írni, de ott született verse jól tükrözi lelkiállapotát: „És Orpheus csak ment magábahullva,/ A pusztulás nagy leckéjét tanulva,/ Mely gyötrött szédülésbe merevíté”. 1945. január 27-én egy nyilas keretlegény agyonverte. Vele együtt pusztultak el barátai, kortársai: Halász Gábor, Sárközi György, és ugyanennek a munkaszolgálatos útvonalnak lett áldozata Radnóti Miklós is… Előttem a fotó, ahol összetalál a gyermek Szerb és felnőtt önmaga. Kis puttónak van öltöztetve fehér ruhácskában, ahol a bal válla fedetlen. Kezében apró kalicka, benne madárral. Miként reptette a lélek az irodalom madarát éltében jól leírja a csodálkozása, amikor Görgey Guidó indítékait firtatja. Soha nem gondoltam, hogy ekkora egy író hatalma, hogy ily kockázatos vállalkozásra indítson valakit – válaszolta neki Szerb.

A varázsló eltörte pálcáját, a munkaszolgálatban Szerb nem három naponta, hanem folyton a megnyomorított életre és a halálra gondolt. A sátáni erők arra hivatottak, hogy az életet befeketítsék, a Napot eltakarják, a lelket gúzsba kössék és ha lehet mindél többeket elhitessenek. A mi felelősségünk, hogy ha a lélek az elkorcsosulás útjára lépne, figyelmeztessük: „Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta” (I. Móz 4:7). A Holokauszt áldozatainak emlékét őrizzük, hozzátartozóik vigasztalásáért imádkozzunk, s a lélek éberségéért esedezzünk a jövendőben.