Marokkóba vitte Jézus Krisztus örömhírét dr. Farkas Edina, a Tiszáninneni Református Egyházkerület kórházlelkésze. A küldetés megszívlelendő tanulságairól portálunknak beszélt február 19-én a Nyilas Misi Házban megtartott beszámolója után.

Dr. Farkas Edina egyházkerületünkből egyedüliként, hazánkból harmadmagával utazott Marokkóba tavaly augusztusban. A kockázatokat is magában rejtő kéthetes misszió célja az volt, hogy megérintsék Jézus Krisztus szeretetével a muszlim szíveket, s mivel a törvény tiltja a muszlimok más vallásra való áttérítésére irányuló próbálkozásokat, keresztyén turistákként végezték küldetésüket.

Tapasztalatai szerint nagyon barátságosak és vendégszeretőek a muszlimok, amiről ők úgy gondolják, hogy a vallásukból fakad. – Megdöbbentő élmény volt az, hogy elég volt tőlük egy csésze teát kérni, hogy beengedjenek a lakásukba, ahol leültettek bennünket és szóba elegyedtek velünk. Nem vagyok biztos abban, hogy ez a keresztyén Európában is így lenne – hangsúlyozta a kórházlelkész, hozzátéve, hogy Marokkó lakosságának túlnyomó többsége muszlim és csak legfeljebb egy százaléka keresztyén, akiknek be kell tartaniuk a Koránban foglalt kötelezettségeket. A keresztyén hit melletti döntés oka lehet a nőkkel való méltatlan bánásmód vagy a muszlim vallásba való belefáradás.

Az áttérésre példaként egy történetet is elmesélt. – Még Nigériában beszéltem egy olyan muzulmánnal, aki keresztyén lelkipásztor lett. Ő azt mondta, egyrészt azért, mert amikor haldoklott az egyik rokona, megkérdezték tőle, hogy látja-e a fényt, amit a muszlimoknak a haláluk közeledtével látniuk kell. Amikor a rokona azt mondta, hogy nem látja, akkor elgondolkodott azon, hogy ő, aki nem annyira hithű, mint a rokona, hogyan fogja majd látni a fényt. Másrészt azért vált kereszténnyé, mert nem tudta, hogy hová kerül majd a halála után, a pokolba vagy a mennyországba, ami bizonytalansággal és rettegéssel töltötte el. Azt viszont megnyugtatónak érezte, ha hisz Jézus Krisztusban, akkor már az életében biztos lehet abban, hogy halála után Jézussal lesz együtt a mennyben.

Útját összefoglalva, dr. Farkas Edina elmondta, hogy a világ jelenlegi történéseit és folyamatait látva nem szabad a muszlimok mellett szó nélkül elmennünk, hiszen ők is a felebarátaink és a testvéreink, akikkel dolgunk van.

Meglátása szerint a böjti időszakban, amikor önvizsgálatot tartunk, arra is időt kellene fordítanunk, hogy megvizsgáljuk magukban, hogy egyénileg mit tehetünk értük: hogyan érhetőek el, hogyan lehet velük barátságban lenni, hogyan szerethetők és hogyan mutatható meg nekik Jézus Krisztus.

Az is lehet bűnbánati kérdés önmagunkhoz, hogy túllátunk-e a saját környezetünk határain, foglalkoztat-e minket, hogy mit tehetünk tőlünk távol élő népek megtéréséért.

Véleménye szerint a gyülekezeteknek, a református gyülekezeteknek is, nagyon fontos lenne kapcsolatokat építeni a környezetükben élő, külföldről érkezett muszlimokkal összebarátkozniuk velük és valamilyen módon bevonniuk őket a közösségekbe. Javaslata szerint meg lehetne hívni őket például egy-egy gyülekezeti ebédre, de magyar nyelvre is lehetne őket tanítani.

Úgy látja, hogy a muszlimok felé irányuló misszió szükségesen lényeges területe lehetne a Magyar Református Egyháznak.

A kórházlelkész szerint ennek a küldetésnek az első lépése a velük kapcsolatban érzett félelem és idegenkedés leküzdése.

Lássuk meg bennük, hogy ők is ugyanolyan emberek, mint mi vagyunk, ahogyan Pál apostol is felismerte, bárkiből lehet Jézus tanítványa: