A vizsolyi eklézsia viszonya a tradicionálisan református bútorfestéssel és festett kazettás díszítésekkel kapcsolatosan még a 18. sz. végén kezdődött, mely alapvetően az 1791-re befejeződő templomfelújítás feljegyzései szerint a templomunkban a síkmennyezeten festett mennyezetdeszkázat, valamint egy esztendővel később 1792.ben Takács Adnrásné sz. Fekete Anna kegyajándékaként festett úrasztala és szószéki korona készült el „gyermekivel egyazon akarattal” ötven vonás forintok értékben nemes és nemzetes Harsányi István szántai asztalosmester keze munkájaként. Azóta mennyezetdíszítésünk még a Sztehlo Ottó vezette 1905-ös gótikus helyreállítás következtében lekerült a mennyezetről, és a kassai megyei múzeum raktárába került. A legutóbbi időkben a COVID alatt, sikerült a kassai megyei múzeumban ezek közül 26 táblát/töredéket megtalálni, ami alapján hozzáértő kutatók meglehetősen nagy bizonyossággal rekonstruálni tudnák az eredeti mennyezetdíszítések szín és formavilágát.

A történelmi előzmények tehát ezen a téren is adottak voltak, ugyanakkor a Vizsolyi Bibliához kapcsolódó kulturális örökség és egyháztörténeti anyag feldolgozásakor, már 2011-ben realizáltuk, hogy egy színvonalas vendégfogadótérre, valamint további muzeális-kiállító terekre lesz szükség, annak tetemes mennyiségű tudásanyaga miatt. Ezen munka tervezésénél, már az első pillanatban megfogalmazódott, hogy akkor mindezt református-protestáns hazai egyházművészetünk kincseibe kéne öltöztetni: vagyis lehetőleg minden termet mennyezet díszítésekkel kéne ellátni, a Kárpát-medence minden jelentős, és néprajzilag jegyzett vidékének karakterisztikumát megjelenítve.

Elsőként Bibliás Könyvesházunk 2013-as megnyitásakor Gaál János (Dr. Ercsey Zoltán presbiter testvér anyagi támogatásával) ajándékképpen készítette el a terem Rév-Komáromi-Csallóközi motívumaiból építkező 3-3 bibliai és irodalmi idézetet bemutató díszítését. Gaál János, mint ezen szakterület egyik ma élő legnagyobb szaktekintélye, és a népművészet mestere, hihetetlen gazdag és pompás táblaképeket alkotott gondolatgazdag feliratokkal.

A folytatás a Károli Gáspár Program lezárulása után 2016-ban zajlott, amikor is a gyülekezet nyomdatörténeti múzeumotát (annak rendkívüli szűkössége és elégtelen volta miatt) a hátsó istálló épületrésszel bővítettük, hogy a nyomdatörténeti anyagon kívül, Károli Gáspár életútját is megmutathassuk egy új kiállítással. Ennek címe: „A Bortól a Bibliáig- Károli Gáspár tokaji borai” volt, bemutatva a nagy reformátor hétköznapi életét, családi-közéleti sorsfordulatait illetve, hogy a borászatából származó vagyont hogy fordította a Biblia kiadásába. Nos ezen kiállítótér mennyezetdíszítéseit Kozma Péter és felesége Purnhauzer Rozina készítette el két kicsi teremben az erdélyi krasznai és gogánváraljai református templomok válogatott táblaképeivel.

Így érkeztünk el Bibliás Könyvesházunk 2023-24-es bővítéséhez, és a megyaszói templom kazettáinak adaptív átdolgozásához, melyet térségünk legjelentősebb népművésze Huttkay Tímea alkotott meg mintegy 1,5 év kutatói munka után, melynek során az eredeti táblákat is tanulmányozta a miskolci Herrman Ottó Múzeum raktáraiban. Ez utóbbi kutatások eredménye, hogy két eddig nem ismert táblát is felfedezett, valamint mintegy 9 töredékes és elenyészett táblaképnek a kiegészítő rekonstrukciós munkáit is elvégezte párhuzamos analógiák mintái szerint.

Tímea nemcsak, hogy tíz éve kutatja és tanulmányozza a megyaszói formakincs szakirodalmát, de mestereivel és alkotó barátaival konzultálva, számos színárnyalat kísérleti próbáit végigelemezve, többféle vaxolási és lakkozási technikát is mérlegelve jutott el jelenlegi alkotófolyamat csodálatos eredményéig. A mostani eredmény külön kiemelendő jelentősége emlékhelyünk szempontjából az, hogy végre nemcsak távoli vidékek szépsége jelenik meg egy-egy termünkben, de a mi Abaúj-Zempléni térségünk forma- és díszítővilága is. Bátran mondhatjuk, hogy az elkészült 70 táblás alkotás hiánypótló és reprezentatív erejű, a Hegyköztől-Taktaközig húzódó zempléni hegyeinket mindként oldalról körbeölelő néprajzi tájegységünk megcsillantja ismét történelmi szépségét.

Huttkay Tímea korábban tokaji, újabban Regécen élő bútorfestő népművész többek között Gaál Jánost is mesterei között tudhatja. Így Könyvesházunkban egymás mellett láthatók a mester és tanítványa alkotásai. Ars poetikáját így foglalta össze mostani munkája kapcsán:

„Cz. Budai Katalin népi iparművész, bútorkészítő-mester indított el az utamon, a székelyudvarhelyi Tifan Iréntől hagyományos erdélyi bútorfestést tanultam, Gaál János, a Népművészet Mestere a festett templomkazetták szépségének világát mutatta meg, Ament Éva népi bútorfestő, grafikustól a Hagyományok Házában szervezett bútorfestőképzésen tanulhattam. Galánfi Andrástól pedig azt az útravalót kaptam, hogy megtiszteltetés alázattal és tisztelettel a Jóisten eszközének lenni, hogy a műveimen keresztül megmutathassa a maga szépségét” – fogalmazza meg hitvallását Huttkay Tímea.

A most elkészült mennyezettáblákért mindenekelőtt Istennek hálás gyülekezeti közösségünk, ugyanakkor szeretettel köszönjük Huttkay Tímea és férje Szabó József, valamint egész családjuk támogató szeretetét és bizalmát. Külön köszönjük, hogy gyülekezetünknek ajándékozta zsűrizett és számos időszaki tárlaton bemutatott megyaszói karzatmellvéd alkotásait is, melyet Könyvesházunk lépcsőházában helyeztünk el méltó módon. Az alkotás egykori és mai királytábláinak szövege az alábbi:

„Anno Doi 1735. Die 12. Februarii. Isten segedelme által Munták ezen Munkát miskolci mester emberek: Asztalos Imre és Asztalos István.”

„Istennek segedelmével nagy nevének dicsőségére készíttetett a Vizsolyi Ev. Ref. Eklézsia részére Trombitás Géza és Király Lászlóné kurátorságában Kovács Zsolt Levente prédikátorsága alatt.”

„Anno Doi 2024. Eme táblákat festette Huttkay Tímea népi bútorfestő a medgyasszai minták alapján.