Több mint kétszáz tiszáninneni nőszövetségi tag jelenlétével tartották meg szeptember 12-én a „3. Kell – Kegyelem Lélektől Lélekig” Tiszáninneni Református Nők Konferenciáját a Miskolc-Felsővárosi Református Egyházközség templomában.

Az esemény vezérigéje Lukács evangéliuma 11. fejezetének 1. verse volt:

Témája pedig az imádság évéhez kötődően az imádságot helyezte előtérbe felhívva a figyelmet arra, hogy az ima az emberi élet szerves része.

Benke Kinga szendrőládi lelkipásztor, a Tiszáninneni Református Nőszövetség elnöke, a Magyarországi Református Nőszövetség elnökhelyettese rámutatott, hogy a nőszövetségeknek óriási felelőssége van abban, hogy megtanítsa a következő nemzedéket imádkozni, amelynek alapja viszont az, ha a tanítók is rendszeresen imádkoznak. Ennek az alkalomnak is az a lényege, hogy a testvérek Isten jelenlétében legyenek, elcsöndesedjenek, megpihenjenek, ugyanakkor találkozzanak a testvéri közösségekkel, jót beszélgessenek, mindezek harmóniájában felüdüljenek és a bizonyságtételekből, előadásokból okuljanak.

Tanulságos volt Uzsalyné dr. Pécsi Rita neveléskutató, főiskolai tanár A felnőttkor szakaszainak életfeladatai – krízisek és lehetőségek címmel tartott előadása, melyben kiemelte, hogy életünknek felnőttkorban is vannak krízishelyzetekkel tűzdelt fordulópontjai. Szülőként azonban fontos megkülönböztetni, hogy azok a nehézségek, gondok, élethelyzetek, amelyeket éppen kezelni szeretnénk kivel kapcsolatosak, a gyerekkel vagy pedig önmagunkkal. Szerinte a fordulópontokat úgy kell elképzelni, mintha bemennék egy másik szobába, ahol már mások a játékszabályok. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy azok a szabályok, amelyekkel egy korábbi életszakaszban éltünk, már nem működnek egy másik életszakaszban. Vagyis minden egyes életkornak megvan a maga küldetése, öröme, feladata, lehetősége, amit akkor kell megélni, és ha ezt elmulasztjuk, akkor személyiségünk megakad a fejlődésben, és beteljesedés helyett leépülés következik be. Tanácsként fogalmazta meg, hogy érdemes felismerni és elfogadni minden egyes életszakasz nyitva álló lehetőségeit és azokat kihasználni, majd az éppen aktuális életszakaszt lezárva célszerű a következőbe lépni.

Az imádkozáshoz kapcsolódóan két imádságos kiadványt is bemutattak az összejövetelen. Egy régit és egy újat. Ez utóbbi az imádság éve alkalmából a konferenciára jelent meg.

Tompa Mihály (1817-1868) „Olajág – Elmélkedések, fohászok és imák Hölgyek számára olvasó- és imakönyvül” írt művéről Pocsainé dr. Eperjesi Eszter református lelkipásztor, etnográfus beszélt sok-sok példával. Elmondta, hogy az édesanyjától kapott könyv meghatározó olvasmányává vált. Elárulta, hogy amikor édesanyja átnyújtotta neki a könyvet azt mondta, hogy kísérje ez végig egész életében, mert ami benne van, az egy nő számára nagyon-nagyon fontos és sorsdöntő lehet. A könyv többek között olyan témákkal foglalkozik, mint az anyaság, a hazaszeretet, a szabadság, a természet és a kert szépsége, de alkalmakra is ajánl imádságokat, mint például a fájdalom vagy az öröm idejére. A hanvai református lelkész írásaiból kiderül például az is, hogy mit gondol a sok pénzről, a kevélységről, az okosságról, a szerénységről.

Az imádság éve alkalmából megjelent Szeress és szolgálj! imakönyvben - pontosabban imádságos füzetben - a tiszáninneni nőszövetségek tagjainak fohászai olvashatóak. Erről Hangóné Birtha Melinda, a Miskolc-Avasi Református Egyházközség lelkipásztora azt mondta, hogy a könyv lényege az illata, Krisztus jó illata. A lelkipásztor szerint a mindennapi életünkben jelenlévő érzések és gondolatok fogalmazódtak meg ezekben az imádságokban, így örömeink, bánataink, a másik emberrel vagy a gyermekeinkkel való kapcsolataink, a gyermekeinkért való közbenjárások, de fellelhetők a kiadványban a nehéz helyzetekben Istenhez kiáltó imádságok is.

Dr. Koncz-Vágási Katalin református lelkész, vallástanár, a Magyarországi Református Nőszövetség elnökének meglátása szerint lehet kapcsolódási pontokat találni a régiek és a mai kor emberének imádságai között.