A homiletika professzorai, kutatói, doktorandusz hallgatói, valamint igehirdetők – több, mint hatvan résztvevő – a világ különböző részeiről érkeztek Budapestre, hogy az igazság prédikálásának témáját körbejárva többek között olyan kérdésekre keressék a válaszokat, mint Hogyan szólaltassuk meg igehirdetőként Isten igazságát egy olyan korban, amelyet jobbára „az igazság utáni korszaknak” vagy az „álhírek korszakának” is nevezhetünk? Hogyan és milyen módon ismerhetjük meg, képviselhetjük és juttathatjuk érvényre az igazságot? Mennyire érti meg a posztmodern hallgatóság Isten igazságát egy pluralista világban? Milyen kommunikációs lehetőségeket kell megfontolnunk, amely célba juttathatja az igazságot igehirdetésünkben?

A konferenciának az impozáns Károlyi–Csekonics Palotaegyüttes adott otthont. Az konferencia szervezőbizottságának elnöke Dr. Literáty Zoltán, a KRE Hittudományi Karának docense volt.

A rendezvényt Alexander Deeg, a Lipcsei Egyetem gyakorlati teológia professzora, egyben a Societas Homiletica elnöke nyitotta meg. A főelőadók támpontokat igyekeztek adni igehirdetésünk számára, hogy Isten igazságának és igazságosságának megszólaltatása ne üresedjen ki változó világunkban. Teológiai, szociáletikai és homiletikai összefüggéseket tártak a hallgatóság elé, amely segíthet átgondolni kinek-kinek saját társadalmi kontextusában a prédikáció eseményét és üzenetét. Sam Wells, a londoni King’s College egyetem keresztyén etika professzora a prédikáció apologetikai aspektusáról, Serena Jones a New York-i Union Teológiai Szeminárium elnöke a traumák megéléséről és abból „újjászülő” prédikálásról, Srdjan Sremac az amszterdami Vrije Egyetem Vallás- és Teológiai Karának adjunktusa a egyéni és nemzeti traumák generációs továbbviteléről és annak feldolgozásáról, Lisa L. Thompson, az amerikai Vanderbilt Egyetem docense pedig az igehirdetésről, mint a találkozás élményéről tartott előadást.

Minden főelőadás után egy-egy korreferátum hangzott el, majd a jelenlévők reflektálhattak az elhangzottakra. Tudományos diskurzus szempontjából a konferencia egyik fontos részét képezték a „kiselőadások”. Közel 40 ilyen előadás hangzott el kisebb szekciókban, amelyeken az előadók a saját kutatási területükről hoztak eredményeket az igazság témájához. Egyházkerületünkből, e sorok írója Fukász László, a KRE doktorandusza, a hét fős magyarországi szervezőcsapat tagjaként, továbbá rövid előadásával vett részt a konferencián. Előadásának tárgykörét az igazság prédikálása a kegyelem dialektikájában képezte.

A konferencia nagy hangsúlyt fektetett a mindennapi istentiszteletekre. A nyitóistentiszteletet a Kálvin téri református templomban tartották, a napindító istentiszteleteket pedig reggelente a józsefvárosi evangélikus gyülekezet Szentkirályi utcai templomában. Vasárnap négy csoportra bontva a résztvevők református és evangélikus gyülekezetek istentiszteleteit látogatták meg. Öröm volt hallani, azt a pozitív visszajelzést, amelyet a magyar protestáns gyülekezetekben tapasztaltak mind a vendéglátásról, mind a gyülekezeti közösség megéléséről. Különleges élményként élték meg a résztvevők az érdligeti református gyülekezet vendégszeretetét, akik gulyással és borkóstolással lepték meg a társaságot.

A szervezők gondosan összeállított programjában az előadások mellett kiemelt szerepet kapott az a célkitűzés, hogy megismertessék a magyar kulturális, építészeti és gasztronómiai örökséget. Így került sor esti vártúrára a Budai Várnegyedben, a Hősök tere és környéke bemutatására, látogatásra az Országházban. A rendezvény záróestéjén a vendégek pedig dunai sétahajózással, cigányzenével egybekötött fogadáson vehettek részt.

A hazai rendezésű konferencia kétségkívül mérföldkő. Mindamellett, hogy alkalmat adott a közös gondolkozásra az igazság hirdetésének mai kihívásairól és küldetéséről a prédikációban, olyan kapcsolatépítési lehetőséget kínált korunk neves, nemzetközileg elismert gyakorlati teológusival, amely egyértelműen református egyházunk jelenlegi és jövőbeni tudományos munkáját gazdagíthatja.