Adventi gondolatok sorozatunk első részében Tokár Sándor Levente, a Mezőkeresztesi Református Egyházközség lelkipásztorának sorait olvashatják.

A mindenkori embert mindig is foglalkoztatta az istenek világa. Ma is képesek mozitermeket megtölteni a mítoszok világának legendás hősei és a félistenek izgalmas történetei. [A félistenek olyan természetfeletti lények a görög mitológiában, akiknek egyik szülője isten, a másik közönséges halandó.]

Jézus Krisztus azonban nem egy félisten vagy egy megistenült ember volt! Jézus nem pusztán egy vallásalapító tanító vagy egy erkölcsi példakép, aki emberi tökéletességével érdemelte ki, hogy Isten a Jordánban való megkeresztelésekor fiává fogadja (adoptálja) őt! Benne az isteni és az emberi oldal egyszerre volt jelen szétválaszthatatlanul és elegyítetlenül, már születésekor.

Jézus embersége nem azt jelenti, hogy isteni természetére felveszi az emberit, mint egy ruhát. Isten Fia evett, aludt, örült, sírt, félt és szenvedett, mint bármelyik más ember a földön. Krisztus teljes mértékben ember lett, aki átélte a kitaszítottságot, a hajléktalanságot, a megalázást, hogy ezekben mintegy sorsközösséget vállaljon az emberrel.

Baszileiosz (329-379), a három híres kappadókiai egyházatya egyike szerint Isten Jézusban „szelíden és kedvesen szól a vele egy fajtához tartozókhoz a testen keresztül”. Tehát Isten célja a testté létellel az, hogy az ember még jobban megértse az istent!

Karácsony sajnos ma sok ember számára olyan, mint egy Walt Disney rajzfilm, ami szórakoztató, látványos és eladható, de mint ilyen el is hagyható. Karácsony titka nem Jézus születés-történetének prezentálása , hanem a testet öltés (inkarnáció) emberi ésszel megmagyarázhatatlan csodája.

A félistenek természetfeletti erejét vagy a megistenült ember etalon-erkölcsét eszünkkel el tudjuk képzelni, de az Ige testté létele előtt csak leborulni lehet!

Miért éppen úgy és miért éppen akkor? Pál apostol az idő teljességének nevezi azt, amikor Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született (Gal 4,4). Csakhogy az apostol „ideje” nem egy edény, amely miután megtelik: az Isten Fia testben elérkezik a földre. Fordítva van: Isten hozza mozgásba az időt, Ő a történelem ura!

Ha Jézus ma születne meg, vajon hova érkezne? És milyen lenne a fogadtatása? – szoktuk kérdezni naiv emberi kíváncsisággal. A fogadtatás valószínű, hogy ma sem lenne különb, mint akkor volt, Betlehem városában. De nincs is rá szükség, hogy Isten Fia emberi testben újra megszülessen. Isten beavatkozása már megtörtént.

Mi nem azt várjuk (el), hogy megszületésének napjától kezdve apránként javuljon az ember és a világ sorsa, hanem Krisztus második eljövetlét várjuk, ami szintén Isten szuverén beavatkozása lesz a történelem menetébe.

Addig is: Isten Fia által mi is istenfiakká (értsd: Isten fogadott fiaivá) lehetünk! Ha ugyan Isten fiának nem csak neveztetünk, de úgy is élünk!

Ma hova születhetne meg Jézus? Hol lehetne emberré Krisztus? Azt hiszem leginkább bennünk!