Adventi gondolatok sorozatunk harmadik részében Rácz Ilonának, a Parasznyai Református Egyházközség lelkipásztorának sorait olvashatják.

Az advent úgy érkezik meg hozzánk, mint egy repülő madár, amelynek két szárnya van. Ha nem lenne meg mindkettő, nem szállhatna, nem jöhetne, nem hasíthatná az eget, és nem énekelhetne vidáman. A szárnyaszegett madár, a beteg madár nem tudná betölteni rendeltetését. Az advent is két fontos tartóoszlopon nyugszik. Az egyik, az a mennyből, az örökkévalóságból érkező üzenet, Isten ígérete. A másik lényeges tartóelem, az ember készenléte, hite, reménysége. Isten, a bűneset ellenére, megoldást kínál az emberiségnek, ígéretet tesz: „A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog.” (Ézs. 9,1). Az ember oldaláról nézve, vár egy feladat. Felismerni, megkeresni azt a Krisztust, Aki magáról azt jelentette ki, hogy „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (Jn 8,12)

Az Isten ígérete nélkül mire is várhatna, készülhetne, reménykedhetne az ember? Szárnyaszegett madárként nem lehetne meg az a boldogsága, hogy a menny, egy ponton, Jézus Krisztusban, összeér a földdel. Isten ígérete nélkül, csak múlandó dolgoknak örvendeznénk, amelyek hamar fényüket és értéküket veszítik, de örök, el nem múló életet nem nyújtanak. Az emberi oldalról pedig kell a nyitott bizalom, a türelmes várakozás, készülődés a beteljesedésre, az áldott találkozásra. Ha ez hiányzik, a boldog találkozás öröme elmarad.

Isten, Fia által utat készített a bűn sötétségéből, az Ő örök világossága felé. Karácsonykor beragyog az a fény a világba, s az Isten ígéretében bízóknak megvilágítja az utat a Szabadítóhoz, az üdvözítő Úrhoz.

Az adventi készülődésben az adventi koszorú gyertyái egyre nagyobb fényt árasztanak, jelezve, hogy közel van már az igazi világosság.

Ott, abban a szívben, ahol ez a mennyből jövő világosság beragyog, eltűnnek a sötét árnyak, és megtelik a szív az örök élet reménységével.

Mesterséges fények útján járunk-e, vagy az igazi világosság útján haladunk-e? Jó erre a kérdésre őszinte választ adni. S ha negatív eredményre jutnánk is, Isten ígérete ilyenkor is megszólal:

„Aki sötétségben jár és nem ragyog rá fény, bízzon az Úr nevében, és támaszkodjon Istenére!” (Ézs 50,10)

Ámen.