Képviselői felszólalás

az egyetemek és a kutatóintézetek, valamint a gazdaság összekapcsoltságának erősítéséhez szükséges egyes törvények, továbbá

egyes felnőttképzési és kulturális tárgyú törvények módosításáról szóló

T/6068. számú törvényjavaslat általános vitájában

Tisztelt Elnök Úr, Tisztelt Ház!

„Szellemi szülőföldem Sárospatak. Szellemi apáim a pataki tanárok. Tejtestvéreim az osztálytársak, nyolc éven át, az élet legszebb reményeket nevelő nyolc esztendejében”. Talán többen is elmondhatnák ezt itt, a Ház falai között. Fekete Gyula, a múlt évszázad harmincas éveire emlékező író, szociográfus méltón és szépen fogalmazza meg mindazt, amit Sárospatakról, az iskolavárosról, vagy a pataki diákként létezésről mondani lehet.

A Tisztelt Ház előtt fekvő T/6068. számú törvényjavaslat többek között a felsőoktatás, szak- és felnőttképzés, valamint az innováció területén tesz javaslatokat, ezek közül egyetlen rövid paragrafussal szeretnék foglalkozni. Egy apróságnak tűnő kiegészítésről van szó, de az a közel fél évszázados múltra visszatekintő Kárpát-medencei református felsőoktatás számára annál fontosabb. Hiszen jelzi azt, hogy egy újabb felsőfokú oktatási intézménye – egy közel 30 éves, folyamatos és tudatos fejlesztési munkának köszönhetően, egyetemi rangot kapott. Ezzel is kifejezve azt, hogy ezek az intézmények – a törvényjavaslat szavaival megfogalmazva – részei Magyarország tudásgazdaságának.

Tisztelt Ház!

A rendszerváltoztatás óta a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem és a Debreceni Református Hittudományi Egyetem után a nagy történelmi múltú Református Kollégiumok alapjain, Sárospatakon is egy újabb intézmény öregbitheti a kálvinista oktatás patináját. Az előttünk fekvő törvényjavaslat 19. §-a ugyanis a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény mellékletét módosítja, azon okból, hogy a „Sárospataki Református Teológiai Akadémia eleget tett az alkalmazott tudományok egyetemévé válás törvényi feltételeinek, így
2024. február 1-jétől Sárospataki Református Hittudományi Egyetem néven működik tovább.”

Történelmi mérföldkő ez az 1531-ben alapított Sárospataki Református Kollégium fél évezredes, történelmi fordulatokban is gazdag életében! Nem véletlenül érdemelte ki ez a város a „Bodrogparti Athén” és a „magyar Cambridge” jelzőket. Évszázadokon át Sárospatak, a magyar oktatás állócsillagaként Európában is számontartott professzorok keze alól híres tudósok, tanárok, orvosok, politikusok kerültek ki, akik jelentős szerepet vittek a magyar tudomány, kultúra és politika forgatagában. Zemplén-Abaúj követeként és egykori pataki diákként, különösen fontos számomra ez a pillanat: ezt az iskolavárosi minőséget erősíthetjük tovább a törvényhozásban.

Tisztelt Képviselőtársaim!

Röviden érdemes megemlékezni arról, hogy miképpen alakulhatott ki ez a hagyomány, ez a szellemiség, ami jellemzi Sárospatakot, különösen a ma előtérbe került teológiai képzés fényében. Fontos jelezni, hogy már a 16. század végén komoly gondot fordítottak a teológia tanítására, a 17. században első éveiben pedig Bethlen Gábor már egyetemi rangra akarta fejleszteni az intézményt. A Rákóczi családnak köszönhetően az akkori felső-magyarországi protestáns tudásközpont jött létre, amelyet négy évtizedre visszavetett az ellenreformáció.

A 18. század elején, 1703-ban újra indult a kollégium, bevezetik a tantárgyak többségében a magyar oktatási nyelvet és létrejön a jogi akadémia. A 19. században az iskola életét is a nyelvújítási mozgalmak színezték és élénkítették, amelyben mind a tanárok, mind a diákok részt vettek. Ekkor már az alsó és középfokú osztályok mellett a teológiai, bölcsészeti és jogi akadémián is folyt az oktatás. Kiemelném, hogy a jogakadémia hallgatója volt Kossuth Lajos is, és a múlt század elején is hatással volt az intézmény nagy alakjain keresztül a magyar jogtudományra, elegendő csak Finkey Ferenc egyetemi tanár, a büntetőjog nagy alakjának nevét említenem.

A 20. század aztán újabb megpróbáltatásokat hozott: a trianoni békediktátum következtében a Kollégium elvesztette beiskolázási körzetének jelentős részét, de a két háború között újra virágzott az intézmény: tanitóképzéssel, tehetség gondozással, népfőiskolával, falukutatással frissült fel egészen 1952-ig, amikor is a kommunista hatalom leszalámizta és megszüntette az egyházi oktatást, Sárospatakon is.

Tisztelt Képviselőtársaim!

1951 után a Teológiai Akadémia hallgatói Pestre és Debrecenbe iratkoztak át, és a gimnázium is csak állami fenntartásban működhetett tovább. A híres Nagykönyvtár, a Tudományos Gyűjtemények keretében, azonban egyházi kézen maradt, innen indult 1986,87, 88 89-ben az a pataki öregdiákokok által végzett szervezőmunka, amiben magam is részt vállalhattam, amelynek eredményeként, mint a poraiból megelevenedő főnix madár, újra teljessé válhatott ez az intézmény. 1990 június 1-én az egyház visszakapta az iskola épületeinek egy részét, s szeptembertől újra indult a Kollégium Gimnáziuma. Elkezdődött a Teológiai Akadémia újjászervezése is: 1991.október elején negyven évi kényszerszünet után 49 hallgatóval folytatta munkáját az Akadémia, államilag elismert hittudományi főiskolaként.

Ekkor kezdődött az intézmény 20. század végi megújulása: a Teológiai Akadémia az újrainduláskor megfogalmazott küldetése az, hogy a Kárpát-medence vonzáskörzetükhöz tartozó részén a lelkészképzés mellett az egyházi és civil közösségek számára megfelelő minőségű szakembereket képezzenek. Ennek megfelelően egyre több szak indult az intézményben, aminek köszönhetően ma már megfelelnek az egyetemi cím törvényileg megszabott feltételeinek, amely négy alapszakot és két mesterképzési szakot ír elő.

Tisztelt Ház!

Ahogy már korábban említettem, mindez annak a kitartó fejlesztési munkának is köszönhető, ami évek óta, a Sárospataki Református Teológiai Akadémián oktató és tudomány-szervező kollégák folytattak és folytatnak ma is, jelenleg Enghy Sándor rektor és Rácsok Gabriella oktatási rektorhelyettes vezetésével, akiknek és kollégáiknak és elődeinek is ezúton szeretném megköszönni munkájukat, aminek lám, most beérett a gyümölcse. De köszönet jár Csák miniszter úrnak és az oktatási kormányzatnak, hogy befogadták és támogatták a patakiak, illetve a fenntartó Egyházkerületi Tanács kérését!

Tisztelt Képviselőtársaim!

A pataki iskola szerepe sok mindenben kiemelkedő. Itt tevékenykedett Comenius, 1807-től saját nyomda, tipográfia működött itt, de meg kell említeni a több, mint 165 éves tornatermet is, amely az országban első fedett tornacsarnok volt. Mindennek a különleges oktatási „térnek” pedig egy sajátos gazdasági hátország adott alapot: az iskolának saját földjei, bora volt, vagyis szellemi autonómiáját gazdaságilag is igyekezett biztosítani.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat által Sárospatak azon ritka városok közé fog tartozni, ahol két egyetem is működik. A város másik felsőoktatási intézménye, a Tokaj-Hegyalja Egyetem a Comenius Tanítóképző Főiskola szellemi és infrastrukturális örökségére alapozva, a borvidék hagyományaira, a turizmusra is épít, a Kollégium hagyománya mellett.

Az 1531-ben alapított iskola máig meghatározó az oktatás szellemiségére nézve a városban. Ennek köszönhetően számos olyan kiművelt emberfővel büszkélkedhetünk, akik pataki diákéveiket követően, munkájukkal a magyarság közösségét gazdagították. Általuk a hely szelleme, a genius loci a magyarság közösségének egészére képes hatni, így ez az évszázadok óta kitartóan végzett munka méltó lehet az elismerésre.

Ismét Fekete Gyula sorait idézem, immár 2007-ből: „Nincs fontosabb közügy, mint a közösség élete. S ezt csak az foghatja fel, aki nem csupán „alanyban-állítmányban”, de „népben-nemzetben” is képes gondolkozni.”. Úgy hiszem, hogy ez a pataki iskola, a közel ötszáz éves történet kvintesszenciája, leglényege: a közösségben gondolkodás, a nyitottság, a kitekintés képessége, amely évszázadokon át – visszahatva – segítette a Kollégium, a pataki iskola fennmaradását.

Most, amikor a Teológiai Akadémia tekintetében a törvényi követelmények teljesültek, el kell mondanunk, hogy a magyar Cambridge, a Bodrog-parti Athén öröksége előtti tisztelgés e törvény által megítélendő cím. Amennyire méltó a mai pataki diákok számára is, hogy ebben a szellemiségben folytassák elődeik munkáját, ugyanígy kiemelten fontos, hogy ezt a törekvést a törvényhozás is elismerje, a magyarság közösségének egésze nevében figyelmet fordítson arra a munkára, amelyet sokan és elhivatottan, Sárospatakon ma is végeznek.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket!

(Hörcsik Richárd)