A lelki egészség világnapján egyházkerületünk szeretettel ajánlja mindenki figyelmébe Áprily Lajos Bartimeus című gyönyörű versét néhány hozzáfűzött gondolattal.
Szép volt, anyám, mikor a két szelíd kéz
megérintette fénytől szűz szemem,
világgá lett a bús világtalanság,
s öröm borzongott át a lelkemen.
Koldus-kövem felett, a tér derengett,
arcom felé egy arc világított,
s káprázva néztem hívó, mély szemébe
Annak, ki jött, megállt, meggyógyított.
Szép volt, anyám, szememmel símogatni
virág selymét, gyümölcsök bársonyát,
vagy messze-húzó út ívét követni
a dús vetésű Jordán-tájon át.
Ma is csodám a csillagsűrüs éjjel,
a nyári éj, mely csóvákat hajít,
a virradat, mely kútvízhez kicsalja
a város nőit és galambjait.
Jerikó minden színe birtokom lett.
Egész világ. De meddig lesz enyém?
Ha börtönömbe holnap visszahullnék,
tán elhullatnám s elfelejteném.
A pálma zöldjét, esti domb liláját,
barna leányrajt, bíbor rózsatőt.
De lelkem mélyén hordozom halálig,
hogy láttam Őt, anyám, hogy láttam Őt!
Számos történetet lehet olvasni a Bibliában arról, hogy Jézus Krisztus meggyógyított valakit, köztük Bartimeust is. A Biblia erről így ír: Jézus ekkor így szólt hozzá „Menj el, a hited megtartott téged." (Mk 10,52) Bartimeust azonban nem a hite gyógyította meg, hanem Jézus, ám az Úr Bartimeus hitéről azt mondja, hogy megtartó. Ez pedig azt jelenti, hogy Isten igéjére épül, és Jézus Krisztussal kapcsol össze. Cseri Kálmán szerint a hit az a kinyújtott kéz, amellyel Jézust megragadjuk, s utána az ő ajándékait átvesszük, amelyben a benne való bizalom is kifejeződik. Bartimeus elhitte, hogy Jézus az, aki, és Isten Fiától isteni ajándékot kért: élete teljes megoldását.
Áldás, Békesség!