Isten kegyelméből július 27-31. között újra megvalósulhatott Tardona és Mályinka gyülekezeteinek napközis gyermektábora, melyen harminc (12 év alatti) gyermek, nyolc (13-18 év közötti) diák és hat felnőtt segítő vett részt.

Reggelente 10 órai kezdettel a tardonai templomban találkoztunk, ahol a napkezdő áhítatokon egy VISZ-es tábori anyagra alapozva Jézus én-mondásain keresztül ismerkedtünk a megismerhető Krisztussal.

Hétfőn az elveszett bárány története (Én vagyok a jó pásztor…), kedden a kenyérszaporítási csoda (Én vagyok az élet kenyere…), szerdán Lázár feltámasztása (Én vagyok a feltámadás és az élet), csütörtökön Bartimeus meggyógyítása (Én vagyok a világ világossága), pénteken pedig a megváltásunk útja (Én vagyok az út…) állt a középpontban az aktuális történet üzenetéből felragyogó evangéliummal.

Az áhítatokat követően a nap további részét a helyi focipálya mellett található Fehér Háznál töltöttük, ahol a tágas benti és kinti adottságok miatt a nagy hőségben is biztonságos teret kaphattunk. Ebéd után minden nap kézműves foglalkozásra került sor a nap témájához kapcsolódóan: készült mozgó lábú bárányka, illetve egy vállán bárányát hazahozó pásztor, sült friss és ropogós kenyér, készült óember-újember kontraszt, valamint öntöttünk kereszt alakú gyertyát. Utolsó nap az úton gyakorlatban is együtt jártuk és a nagy meleg ellenzéseképpen meglátogattuk a bogácsi strandot. Hazafelé utunkon egy hűsítő fagyi után végig zengett az autóbuszban az ének, így adtunk együtt hálát az egész balesetmentes és élményekkel teli hétért a mi csodálatos Urunknak és Istenünknek.

Táborunkat augusztus 2-án vasárnap 17 órától táborzáró családi délután keretében zártuk be, ahol a gyermekek a gyülekezet előtt bizonyságot tettek a táborban tanultakról, és közös énekeikkel örvendeztették meg a jelenlévőket. Az istentisztelet végén a táborban gyűjtött pontjaikért az idén is igés ajándéktárgyakat választhattak jutalmul. A templomból kijőve a hűvös templomkertben felállított ugrálóvárban vezethették le gyermekeink a felgyűlt energiájukat és a hűvös gyülekezeti teremben sok finomsággal tölthették meg pocakjukat.

Mindenért, amit a hatalmas Isten ezen az éven is cselekedett köztünk és hitem szerint bennünk is, egyedül Övé legyen minden dicsőség!

Ezúton szeretnénk megköszönni a Tiszáninneni Református Egyházkerület és a Magyar Református Szeretetszolgálat szeretetteljes és áldozatkész támogatását, amivel táborunk megvalósulását idén is segítették!

Soli Deo Gloria!