Pünkösd szombatján Isten kegyelméből a Tiszáninneni Református Egyházkerület támogatásával ismét lehetőségünk volt gyülekezeti csendesnapunk megszervezésére.
Perkupán a Gondviselés Református Diakóniai Központban gyülekezeteink: Perkupa, Varbóc, Szin és Szögliget, valamint felvidéki testvérgyülekezeteink: Barka és Lucska reformátusai erősödhettünk és növekedhettünk a Szentlélek Isten által hitünkben.
Az elmúlt évhez hasonlóan már az érkezésnél minden résztvevő megkapta a csendesnapra készült alkalmi énekfüzetet, melynek borítóján templomaink láthatóak; valamint pünkösd ünnepére emlékeztető igés kártyát.
A nap folyamán énekek és bizonyságtételek felváltva követték egymást. Csendesnapunk egyik különlegessége volt, hogy a szolgálattevő vendégek nem lelkipásztorok, hanem „egyszerű”, hitüket gyakorló gyülekezeti tagok voltak, amint az új református énekeskönyvünk 173. dicséretében énekeljük:
„Vallást tesznek minden emberek előtt,
Hogy az Isten igaz mindenek fölött;
Hamisságot soha nem cselekedett,
Mint kőszikla, ő ád nagy erősséget.”
A kezdő áhítat, valamint a Szentírás ismeretében való jártasságunk gyarapítása után Pandula Judit, a Miskolc Belvárosi gyülekezet tagja, majd a Mezőladányi Református Gyülekezetből Szabó Zoltán, Kun Imre és Kunné Lakatos Anita, valamint az Edelény Belvárosi Gyülekezetből Barkóczi Tamásné Kallós Emőke tett tanúságot Isten gondviseléséről.
Meghívott vendégünk volt a szuhogyi református lelkipásztor felesége Szabó Péterné Vass Edit és fia, Szabó Barnabás. A Szabó család közöttünk végzett szolgálatát szépen összefoglalja a már idézett 173. dicséret második versszaka:
„Mely igen jó az Úr Istent dicsérni,
Felségednek, én Uram, énekelni,
Szent nevedet dicsérvén magasztalni,
És mindenütt e világon hirdetni.
Jókor reggel irgalmadat hirdetni,
Igazságodról éjjel gondolkodni,
Hegedűvel, orgonával zengetni,
Minden éneklő szerszámmal tisztelni.”
A tiszteletes úr, aki elkísérte szeretteit a csendesnapunkra, zongorajátékával fia Barnabás pedig trombita és gitár kísérettel tették emelkedettebbé örömteli napunkat. Az Isten előtti örvendező éneklést színesítette, hogy az énekfüzetben kánonok is szerepeltek. Ezeket megtanulásuk után, kánonban énekeltük, melyeket az idősebbek ('70-'90 évesek) is szívből énekeltek.
A közös ebédet, melyet a kerületi támogatásból biztosítottunk a perkupai református templom mellett felállított sátorban fogyasztottuk el. Az asszonyok sok szeretettel készített finom süteményei a nagycsaládi ünnep hangulatát idézték
Az énekek és bizonyságtételek közötti rövidebb szünetekben kis frissítővel, kávéval és pogácsával kedveskedtünk vendégeink számára.
Az Imádkozás évének szellemében imasarkokat alakítottunk ki, a pünkösdi ünnephez köthető tűz, szél és víz jelképeket használva. Az imaállomásokon lehetőség volt elcsendesedni, a pünkösdi ünnephez kapcsolódó imádságot elolvasni (amit kinyomtatva haza is lehetett vinni). Minden imaállomáson kérdés kártyákat is elhelyeztünk, amelyek az elcsendesedést, a lelki feltöltekezést – az ünnepi ráhangolódást kívánták erősíteni. Nagy öröm számunkra, hogy volt olyan gyülekezeti tagunk, aki az ünnep után arra kért, adjam neki kölcsön az összes kérdés kártyát, hogy azok segíthessék mélyebb lelki „vizsgálódását és elcsendesedését”.
A csendesnapot Kölönte Sándor lelkipásztor igei gondolatokkal és áldáskéréssel zárta, hálát adva Istennek az ajándékaiért, a megtapasztalt szeretetért és örömért, a lelki feltöltekezésért.
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek Isten hozzánk való szeretetében megerősödve, a testvéri közösség áldásaiban részesülve, s mindezek által lelkünkben gazdagodva várjuk a következő csendesnapot!
Soli Deo Gloria!