Az imádság évében született meg szívünkben az a vágy, hogy a Kazincbarcika - Alsói Református Egyházközség fiataljaival egy kicsit elvonuljunk a város zajától és néhány napot a hegyek ölelésében, egy csendes kis faluban, Imolán töltsük el.

Július első napján felkerekedtünk és a forgalmas, zsúfolt városi utakat magunk mögött hagyva gyönyörködtünk a teremtett világ szépségeiben, ahogy szemünk elé tárult a völgyek mélysége és a hegyek magassága. A táborozók szüleinek segítségével, személyautók sora érkezett Imolára a templom és a régi parókia kapuja elé.

Az imolai csendes napok résztvevői azok a hetedik, nyolcadik osztályos fiatalok voltak, akikkel évközben a hittanórákon, családi istentiszteleteken és a konfirmáció kapcsán találkoztunk rendszeresen. A 22 fős kis lelki közösség jó reménységgel várta a közös nyári élményeket.

A délelőtti programok legfőbb eseménye a templomi alkalom volt. Amikor három napon át három olyan imádságra figyeltünk, ami tetszett Istennek. Anna imája, Salamon imája és a vámszedő imája.

Nem csak az imádságok tartalmát ismertük meg, hanem azt is, hogy mitől lettek ezek az imák Isten előtt kedvesek. A lelki tanítások rámutattak arra, hogyan építsük fel, fogalmazzuk meg imáinkat életünk különböző helyzeteiben. Beszélgetéseinkben a következő kérdésekre kerestük a választ: Szoktunk-e imádkozni? Hogyan? Mikor? Rendszeresen? Csak ha baj van? Van jó és rossz imádság?

A délutánok sok közös játékkal, versenyfeladatok megoldásával és kézműves foglalkozásokkal teltek. A tábor emlékét megőrző csoportképet mindenki saját kezűleg készített és díszített képkeretben vihette haza. A nagy melegben a parókia udvarán lévő dézsa biztosított fürdőzési, felfrissülési lehetőséget. A faluban tett séta során információt gyűjtöttünk a település legfiatalabb és legidősebb tagjáról. Megismertük a helyi legendákat, az Imola virág és patak történetét. Az estéket a köztünk lévő néptáncos fiatalok táncoktatása színesítette. Mikor pedig minden elcsendesedett, hálaadó imádságunkat vittük az Úr elé. Minden napszakban szívünkben és ajkunkon voltak az énekben mondott imádságok. A negyedik nap reggelén indultunk haza.

A táborozó fiatalok otthon pihenték ki magukat. A mi utunk pedig felnőtt segítőinkkel Sárospatakra vezetett, ahol gyülekezetünk presbiterképzésen részt vett tagjai ünnepélyes keretek között vehették át bizonyítványukat. Jó reménységünk az, hogy a lelkes fiatalok is egyszer majd a gyülekezet imádkozó közösségének felnőtt tagjai és presbiterei lesznek. Hálát adunk értük Istennek és várjuk őket a vasárnapi istentiszteleteken.