Az idén már negyedik éve, hogy egy maroknyi gyerekkel, Isten kegyelméből, augusztus 3-a és 7-e között megtarthattuk a részben napközis, részben ott alvós hittanos táborunkat. A hét témája „A nagy változás” volt, ami igen találó, mert a nagy meleg nagy változásokat hozott a tábori életben is.

Hétfőn a Gyülekezeti Házunkban kezdtük el a foglalkozásunkat. Zákeus történetén keresztül tanultuk meg, hogyan válik valaki kapzsiból adakozóvá csak ezért, mert volt valaki, Jézus, aki úgy nézett rá, hogy nem ítélte el tetteiért, hanem csendben és szeretettel megmutatott egy másik utat, ami megelégedetté és teljessé tette Zákeus életét. Csak egy őszinte beszélgetés volt, és minden a helyére került az életében.

Mivel Zákeus kicsi volt úgy láthatta meg az Úr Jézust, hogy felmászott egy fügefára. Tőle lopva az ötletet kedden a sátoraljaújhelyi Kalandparkban ezt is kipróbálták a gyerekek. Sokan lépték át határaikat, amiért nagyon büszkék voltunk rájuk. Innen egyenesen a pálházi étterembe igyekeztünk, ahol egész ottlétünk alatt ebédeltünk és vacsoráztunk.

Ezután a szálláshelyre mentünk Bózsvára, ahol várt ránk a megérdemelt pihenés. Délután olyan foglalkozást tartottunk, amelyben megismerkedhettünk Mefibosettel, egy királyi sarjadékkal, aki önhibáján kívül számkivetetté, sérülté válik, mindaddig, amig egy ígéret miatt vissza nem került a királyi pompába. Isten is tett egy ígéretet az Éden kertben, a számkivetettségünkből kiment minket Jézus Krisztus által, mi is visszakerülhetünk Isten királyi asztalához és ez az ígéret még ma is áll. Este pedig felfedező túrára indultunk a településen, meglátogatva a híres bózsvai (Béla) sziklát, ahol a legenda szerint IV. Béla királyunk lovának patanyoma látszik.

Minden este társajáték, beszélgetés, éneklés, kézműveskedés kíséretében élveztük a kellemesen hűvősre forduló időjárást.

Végül az utolsó előtti napon a kincseké lett a főszerep. Telkibánya rejtett kincslelőhelyeit indultunk felkeresni. Az Aranyásók útja tanösvényt jártuk végig csodálatos erdei környezetben. A túra végén megnéztük Mátyás király kútját, ahol egy szép legendával ismerkedtünk meg, miszerint Mátyás király itt találkozott Szép Ilonkával, akinek a sírja a mai napig a kút mellett található. Bár aranyat nem találtunk, délután egy nagyon gazdag emberről, a szerecsen kincstárnokról beszélgettünk, akinek mindene megvolt, sok aranya, ezüstje, de mégsem találta beteljesültnek az életét. Messze földre elutazott, egész Jeruzsálemig. A legdrágább tekercset is megvette, hogy megismerhesse az Istent, mégis egy egyszerű próféta lett az, aki által igazán megérthette az Írást, hogy abban Jézusról van szó, a megígért Szabadítóról, aki érte is feláldozta magát, hogy megkaphassa majd azt a gazdagságot, az örök életet, ami fölülmúl minden földi gazdagságot. És ez elég volt a szerecsennek, azonnal megkeresztelkedett és keresztyén lett.

Változások, igen nagy változásokról beszélgettünk, és ezek ma is megtörténhetnek, mert az ígéret áll, a Szabadító eljött, a megmentés megtörtént, a gazdagság fel van ajánlva. Elég ez nekünk, kell-e vagy kevésnek tartjuk az igazi boldogsághoz és megelégedettséghez? Ezt már mindenki maga döntötte el a tábor végével, ugyanis pénteken már hazafele tartottunk, és délután a szülőknek egy kis műsorban bemutattuk mindazt, amit tanultunk és tapasztaltunk.

Köszönjük a szülőknek a bizalmat, hogy ránk bízták gyerekeiket, és a sok finomságot, amivel elláttak minket. Köszönjük egyházunk támogatását, amivel csökkentették kiadásainkat. Köszönjük Istennek, hogy velünk volt és vezetett minket.