Ősszel együtt készült három gyülekezet, a nekézsenyi, a tardonai és a szilvásváradi, a közelgő presbiterválasztásra. A háromnapos eseményt az egyházkerület programtámogatásának segítségével valósították meg. Ottenberger Balázs lelkipásztor beszámolója.

A három nap legfontosabb célkitűzése a presbiterválasztásra készülő gyülekezetek lelki ráhangolódása volt a választásra, emellett az ismeretszerzés és a presbiteri tisztség jobb megismerését tűztük ki célul, hiszen mindennapos tapasztalat, hogy bár gyakran emlegetjük magát a tisztséget, de mibenlétéről sokszor kevesebbet tud az átlag gyülekezeti tag.

Örömmel töltött el bennünket, hogy Marco de Leeuw van Weenen a Tolnai Református Egyházmegye missziói munkatársa elfogadta meghívásunkat, s így egy minden igényt kielégítő sorozat részeseivé válhattunk. Három szakasza volt a hétvégének. A pénteki napon a tardonai gyülekezet vendégszeretetét élvezhettük, ahol egy történelmi bevezetést is hallhattunk „A presbiteri tisztség gyökere és múltja” ApCsel 14,23; Tit 1,5. Az alkalmat egy kötetlen beszélgetés és szeretetvendégség zárta.

A szombati napon délelőtt és délután voltak a lelket erősítő és elgondolkodtató találkozások az ige körül.

Délelőtt arról hallottunk: „Egyházunk és Ura mit vár el a presbiterektől?” ApCsel 20,28 és a 1Pt 5,2 alapján. Ezt követően közös ebéddel vendégelte meg a gyülekezeteket a nekézsenyi közösség. Fedett, szabad téren megterített asztalok, bográcsgulyás és finom sütemények várták a megpihenő testvéreket. Hálát adtunk érte, hogy sokkal többen éltek a lehetőséggel, mint remélni mertük. Valódi szeretetközösséget éltünk meg. Különösen nagy öröm volt, hogy a beszélgetések sok esetben magáról az igéről, az Isten előtti felelősségről is szóltak s örülhettünk a megújulásról szóló különböző híreknek a szomszédos gyülekezetekben is. Az ebéd után megtekintettük a Hagyományok házát, majd kezdődött a délutáni rész.

Ki alkalmas erre? (Tit 1,6) Bizony amellett, hogy éreztük, Isten nem elviselhetetlen terheket ró ránk, azzal is szembe kellett nézni, hosszú még az út előttünk. Hatalmas öröm volt, hogy gyakorlatorientált, a valósághoz ragaszkodó elképzelésekkel gazdagodhattunk, miközben féltett kérdéseinket is bátran feltehettük.

A nap legnagyobb felismerése az volt, hogy szeretnénk újra meghívni Marcot, a már megválasztott presbitériumaink szemléletformálására is.

Vasárnap a szilvásváradi gyülekezetben s aztán Nagyvisnyón már a levezetés zajlott. Az Isten előtti felelősségvállalásnak ki kell hatni a hétköznapi élet szolgálataira is. Az 1Thessz 5, 11 és 14 alapján Istentől kapott felelősségre fókuszálhatott az összegyűlt közösség.

Hiánypótló és hagyományteremtő. Ez a két jelző erősödött meg bennünk. Hiszen bár szombaton egy egész napot kellett rászánni az együttlétre, de mégis gazdagabb közösségi élet bontakozott ki mély beszélgetésekkel, közös útkereséssel, új gondolatok és lehetőségek feltárulásával.

Hálás szívvel köszönjük a lehetőséget teremtő Tiszáninneni Református Egyházkerület számára a támogató pályázat kiírását és Isten gazdag áldását kívánjuk mindennapi munkájukra. Áldást és békességet kívánva,

Ottenberger Balázs

lelkipásztor

Nekézseny