Állatok a Bibliában. Ez volt a témája a sajóivánkai nyári táborunknak, amit augusztus 3-7. között tartottunk meg huszonegy gyermek részvételével, akik leginkább az általános iskola alsó tagozatos és az iskolába készülő óvodás korosztály voltak.
8-10 segítő volt velünk a héten, akiknek ma is hálásak vagyunk támogató szolgálatukért. Hosszú évek teltek el azóta, hogy népes gyereksereg töltötte meg az ivánkai parókiát. Egy generáció kinőtt a táborozásból, de Istennek hála egy újabb generáció pedig felnőtt hozzá. A héten volt olyan látogatónk, aki 15-20 évvel ezelőtt gyermekként táborozott nálunk. Az egykori táborozók már saját gyermekeiket hozták közösségünkbe.
A délelőtti templomi elcsendesedések idején hálát adtunk Isten teremtő hatalmáért. Különös hangsúlyt kapott az az üzenet, hogy Isten megalkotta az állatokat, azóta is gondot visel róluk és ránk is bízza e gondoskodás szolgálatát. Az elveszett bárány történetében magunkra ismertünk a pásztor és a nyáj képének segítségével. Jónás történetében a hal kapott nagy szerepet, mely Isten megbocsátó és megmentő szeretetét hirdette számunkra. Jézus megkeresztelése kapcsán a galamb, mint a Szentlélek jelképe keltette fel a gyermekek érdeklődését és fordította figyelmét az égi madarak világa felé.
Csütörtökön autóbusszal mentünk a miskolci állatkertbe, ahol a nagy fák lombjai alatt a hűvösben sétálhattunk és a Bibliából megismert állatokkal személyesen is találkoztunk. Legnagyobb élményt az állatok etetése és közelsége jelentette. A nap további részét a Szeleta park játszóházában töltöttük. Útban hazaféle mindenkinek egy finom fagylalt adott enyhülést a varbói cukrászdában.
A héten volt olyan, amikor a táborozók közül ketten elhozták az otthon tartott kis kedvenceiket. A futóegerek és a kis teknős gazdái boldogan számoltak be ismereteikről, tapasztalataikról és arról, hogy ők milyen részt vállalnak a gondoskodásból.
Pénteken táborzáró alkalmat tartottunk a templomban, ahol a táborozók szüleivel és szeretteikkel együtt adtunk hálát a hét áldásaiért, örömteli pillanataiért. A parókia udvarán már hétfőtől ott volt egy árnyat adó sátor, ami jelezte a tábor kezdetét. A táborzárás után meg egy napot ott hagytuk.
Egy a szomszédban lakó kis táborozó reggel kinézett az ablakon és látta a sátort, mire így szólt:
Egy a szomszédban lakó kis táborozó reggel kinézett az ablakon és látta a sátort, mire így szólt:
„Anya még van tábor! Ma is megyünk?”
Isten őrizze e vágyat a gyermeki szívekben és szeretteikben, hogy a nyár elmúltával is legyen találkozásunk egymással és a jó Isten áldó szeretetével!
Bundzik Attila és Bundzik Attiláné