„Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!” Olvashatjuk a 133. zsoltárban és élhettük meg közösön Pünkösd második napján a Református Gyülekezeti Családi napon.

Jó volt a három gyülekezet tagjainak úgy együtt lenni, beszélgetni, Istent dicsérni és gyakorolni azt a testvéri közösséget, melyre Krisztus Jézus hívott minket, hogy közben kiléptünk a megszokott keretek közül és a teremtett világhoz legközelebb, a Tisza partján vidáman, játék, főzés és nevetés közben érezhettük, milyen is testvérként együtt lenni.

Hiszen Jézus Krisztus ezt hagyta ránk. Erről beszélt, amikor azt mondta Péternek, hogy erre a kősziklára építem meg egyházamat. Erről szólt az, amikor Pünkösd napján nem csak a Szentlélek jött el hozzánk, hanem megszületett maga az egyház, azaz megszületett a Krisztusban testvérek közössége. Tulajdonképpen ezt is ünnepeljük pünkösdkor. Születésnapot, mégpedig a Krisztusban való testvériségünk, gyülekezeteink, közösségeink, nagy egyházunk születésnapját.

Hálásak vagyunk Istennek, hogy ezen a napon lehetőséget adott nekünk annak a megtapasztalására, hogy bárhol is gyűljünk össze, bármilyenek is legyenek a körülmények és bármennyien is legyünk, testvérek vagyunk, ő gyönyörködik bennünk, áldásait adja bőségesen és ami a legfontosabb, pünkösd ajándéka, hogy Szentlelke által jelen van közöttünk.