Isten kegyelméből június 5–7. között, péntektől vasárnapig rendeztük meg hittanévzáró gyermekhétvégénket. A három nap során a közös játékok, programok és együtt töltött idő mellett minden alkalommal Isten igéje állt a középpontban, olyan bibliai üzenetekkel, amelyek a gyermekek mindennapi életéhez is közel hozták a hit kérdéseit.
Pénteki gyermekáhítatunkon Jézus egyik boldogmondásával foglalkoztunk:
„Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.” (Mt 5,9)
Az ige üzenetét egy, a gyermekek között nagy népszerűségnek örvendő állat, a kapibara különleges természetén keresztül igyekeztünk szemléletessé tenni. Ez a rendkívül békés állat nemcsak saját fajtársaival képes békességben együtt élni, hanem egészen más állatfajok társaságát is jól viseli. Jézus szava azonban ennél is tovább vezet bennünket: nem egyszerűen arra hív, hogy kerüljük a veszekedést és békességben éljünk másokkal, hanem arra, hogy békét teremtsünk. A békességteremtés cselekvést jelent: nekünk magunknak kell megtennünk az első lépést, békíteni, megbocsátani, közeledni egymáshoz, és ott is ahol harag, sértettség vagy viszály támad, aktívan munkálkodni a békesség helyreállításán. A gyermekekkel közösen arról gondolkodtunk, hogyan lehetünk mi magunk is békességteremtők az iskolában, otthon, a barátaink között és gyülekezeti közösségünkben.
A békességteremtés cselekvést jelent: nekünk magunknak kell megtennünk az első lépést, békíteni, megbocsátani, közeledni egymáshoz, és ott is ahol harag, sértettség vagy viszály támad, aktívan munkálkodni a békesség helyreállításán.
A gyermekekkel közösen arról gondolkodtunk, hogyan lehetünk mi magunk is békességteremtők az iskolában, otthon, a barátaink között és gyülekezeti közösségünkben.
Szombati napunk bibliai történetét Dániel próféta könyvéből vettük. Dániel történetén keresztül azt láthatták meg a gyermekek, mit jelent akkor is hűségesnek maradni Istenhez, amikor ennek ára van. Dániel tudta, milyen következményekkel jár, ha továbbra is Istenhez imádkozik, mégsem volt hajlandó megtagadni hitét, és nem engedte, hogy az emberektől való félelem fontosabb legyen számára az Isten iránti engedelmességnél. Inkább vállalta az oroszlánok vermét, minthogy megtagadja azt az Urat, akiben hitt.
A történet segítségével arról beszélgettünk a gyermekekkel, hogy a keresztyén hithez ma is szükség van bátorságra. Sokszor könnyebb azt tenni, amit mások elvárnak tőlünk, alkalmazkodni a környezetünkhöz, vagy hallgatni arról, amiben hiszünk. Dániel példája azonban arra tanít bennünket, hogy Istenhez akkor is ragaszkodnunk kell, amikor ezért mások szemében nem leszünk népszerűek, sőt, akkor is, ha hátrányt szenvedünk.
Gyermekhétvégénk harmadik napján, vasárnap a gyermekekkel és szüleikkel együtt ünnepeltünk. A hétvégét közös, interaktív istentisztelettel zártuk, amelybe a gyermekek is aktívan bekapcsolódtak, és szolgálatukkal gazdagították gyülekezetünk közösségét. Az istentiszteleten egyúttal visszatekintettünk az elmúlt hittanév alkalmaira és arra a sok bibliai üzenetre, amelyet a gyermekek az év során megismerhettek.
Hálásak vagyunk Istennek azért, hogy az idei hittanévet is ilyen közösségben zárhattuk le. Bízunk abban, hogy mindaz, amit a gyermekek nemcsak ezen a hétvégén, hanem az egész tanév során Isten igéjéből hallottak, nem marad csupán egy-egy történet vagy emlék számukra, hanem elkíséri őket a mindennapokban is: hogy merjenek békességet teremteni ott, ahol erre szükség van, és Dánielhez hasonlóan legyen bátorságuk ragaszkodni Istenhez és megélni hitüket akkor is, amikor ez nem a könnyebbik út.