A Kárpát-medence református oktatási intézményeinek közös tanévnyitójára 2024. augusztus 31-én Miskolcon került sor, a Deszkatemplomban. Az ünnepi alkalomnak a 40. tanévét kezdő Jókai Mór Református Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Óvoda adott otthont, melynek fenntartója a Miskolc-Tetemvári Református Egyházközség.
A Kárpát-medencei református tanévnyitó Istentisztelet az intézmények diákképviselőinek ünnepélyes bevonulásával vette kezdetét, akik iskoláik zászlóit hozták.
Almási Ferenc a Miskolc-Tetemvári Református Egyházközség elnök lelkipásztora ezt követően a Máté 18,3 versével köszöntötte az ünneplőket, majd a 90. zsoltár 1. versét énekelte a Deszkatemplomban összegyülekezett vendégsereg.
Almási Ferenc a 40. évfordulóját ünneplő iskoláról elmondta, hogy 2001-től lett gyülekezeti fenntartású. Majd arról is szólt, hogy az Istentisztelet helye a templom is ünnepli újjászületését, hiszen az 1997-ben leégett Deszkatemplom, amelynek helyén áll a mai, éppen 25 éve épült újjá.
A jubiláló Jókai iskola drámacsoportjának rövid jelenete Jézus legfontosabb tanítását hozta az ünneplők elé. Legyetek és tegyetek tanítvánnyá ahogyan ezt a 25. zsoltár, a keresztség szereztetési igéje és Jézus tanítása elénk adja. Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket és neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel, vagyis szeretve nevelni és nevelve szeretni – ez a tanítványi feladat.
Az igehirdetés szolgálatát Steinbach József püspök, a Magyar Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke a Zsoltárok könyve 42 részének 6. verse alapján végezte.
Igehirdetésében felhívta a figyelmet, hogy a befogadó szeretet, az összetartozás nemcsak egy nemzet vagy a terület alapján köt össze bennünket, hanem a közös hit, a közös Ige ereje által. Az Ige kapcsán elmondta, hogy amiről a zsoltár írója vall, az emberi létünk velejárója. Miért csügged el a lelkünk? Az embernek alapállapota a létfélelem. A félelemnek sok fajtája van. Összeszorul a szívünk, elkezdünk aggódni, aztán meg is tudjuk nevezni a félelmünk tárgyát. Ekkor megbénít bennünket a tehetetlenségünk, és úrrá lesz rajtunk a csüggedés. Ez a félelme az embernek az Isten után kiált. Közösségi szinten is igaz lehet ez, egy közösség tagjaként is átélhetjük ezt. Munkácsy Rőzsehordó lány című festményének csüggedő alakja nagyon kifejezően ábrázolja ezt a fajta rémületet.
Ez a diagnózis, de olyan jó meghallani a biztató üzenetet. Most erre a folytatásra nézzünk – hívta fel a figyelmet az igehirdető püspök. Bízzál, miért csüggedsz? A vízen járó Jézus is azt mondja: miért féltek, bízzatok én vagyok, ne féljetek! Miért csüggednénk, hiszen az élő Isten Jézus Krisztusban megmutatta magát. A halált legyőző, feltámadott élő Krisztusban nekünk új életet adott. Bízzál Istenben, nekünk ez azt jelenti, bízzál Jézus Krisztusban! Ebből következik az élő Istenben való félelem, amelyben beismerem, hogy Ő az élő, egyedül örök, és leborulva előtte hozzá menekülhetünk, mert mindent tőle várunk. Mit mond a heidelbergi káté az igaz hitről? Hit, ismeret, szívbéli bizalom és engedelmesség. Az engedelmességet kiemelve azt mondhatjuk, ha tudunk benne bízni, akkor elveszi a félelmünket. Mindennap kérhetjük a félelmek helyett, az istenfélelmet. Bízzunk, ahogyan ezt a II. Kor 5,6 vallja. Miért csüggednénk? Bízzunk jobban, hogy tehessük jobban a feladatunkat a magunk helyén. A Zsinat elnöke Técső és Nagydobrony iskoláinak példáját hozta az ünneplők elé. Elmondta, hogy megdöbbentő és szívszorító körülmények között indulnak az új tanévnek, mégis nagy reménységgel bíznak és néznek előre. Hálával nézni Krisztusra, azt jelenti bizalommal. A hála nem más, mint öröm, reménység, bizalom, szeretet. Ez a hálaadás alapja.
Ez a feladatunk! Mindent így, hálaadással tenni. A református közoktatás lényege, hogy így adjunk hálát. Értetek. Szabadító Urunk van! Miért csüggednél? Bízz az Úrban és induljunk el hálaadással!
Barna Sándor a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke imádságában hálaadással és reménységgel tette az elkövetkező tanévet Isten gondviselő kezébe. Imádkozott azokért, akik most indulnak, pedagógusokért, szülőkért, a hitoktatásért, hogy együtt, egy reménységgel tekintsünk előre a ránk bízott feladatok elvégzésére.
A köszöntések sorát Dr. Molnár Pál, a Tiszáninneni Református Egyházkerület főgondnoka kezdte. A Példabeszédek 9,10 versét idézve feltette a kérdést: Mi az oktatás és nevelés fő célja? Az a bölcsesség, amiről ez az Ige szól, mert ez több mint az ismeretszerzés. Felismerni a világban, miért helyezett ide bennünket az élet Ura. Azért, hogy a szeretet kisugárzását érezzék meg közöttünk, ez minden egyházi intézmény feladata, ehhez kérjük az Ő áldását.
(Ezt követően Szendrei Ármin, aki a Jókai után most a Lévay József Református Gimnáziumban folytatja tanulmányait, Kárász Izabella Elvész a nép, ha nincsen tudománya című versét mondta el.)
Dr. Fürjes Zoltán a Miniszterelnökség helyettes államtitkára Batsányit idézte:” vigyázó szemetek Párizsra vessétek.” Az olimpiai játékokra utalva elmondta, hogy üzenetet hordoznak: gyorsabban, magasabban, bátrabban – de a világ legnemesebb versenye sem mentes a szégyenfoltoktól. Folyamatosan minden csatornán üzen a világ, erre rezonálnunk kell, nekünk is üzenni kell. Krisztus főpapi imájára utalva az államtitkár felhívta a figyelmet arra, hogy a világban kell élnünk, de nem a világ szerint. Nem hallgathatunk, válaszunk lehet sokféle, de leginkább kiérlelt. A köznevelés is része az üzenetrendszerünknek. Ez a leghosszabb ideig tartó kommunikációs csatorna, ezért nem lehet elbújni a felelősség elől. A tartalmat meg kell határozni, az üzenet leghatékonyabb módját is meg kell találni, ráadásul alkalmasnak és késznek kell lenni, hogy kiszűrje a káros üzenetet. Ezért kell az engedékenység és szigor között megtalálni az egyensúlyt. Az állami figyelmeztető rendszerek is erre valók. Ép testben ép lélekre kell nevelnünk. „Szívemben Istenalakú az űr” -idézve a dal szövegét felhívta a figyelmet, hogy nem mindegy ki tölti be azt az űrt. Az élő Ige évében ne csak élő legyen, hanem szóljon is az Ige. Az egyházi iskolák neveljék a jövő nemzedékét testben, lélekben, hogy szilárd identitással álljanak a világ zűrzavarában. Apáczai Csere János születésének közelgő 400. évfordulója kapcsán azt mondta, legyen példa, hiszen az ő munkássága példaértékű. Végül arra buzdított, hogy a református iskolák legyenek példává, legyenek lámpás, hegyen épített város.
Pálfi Erika — a Belügyminisztérium Köznevelési Tartalomfejlesztési Főosztály főosztályvezetője arról beszélt, hogy a 2024/2025. tanévben miként javulnak, módosulnak az oktatás tárgyi feltételei, hogyan megy végbe az anyagi fejlesztés, és változnak a személyi feltételek.
Ezt követően a MRE 2024.évi zsinati oktatási díjakat Bruckner László, a MRE Oktatási Szolgálatának főigazgatója adta át.
Kerboltné Tóth Edit a Lévay József Református Gimnázium igazgatóhelyettese, 1998-tól az intézmény nevelőtestületének tagja, akinek szakmai igényessége, keresztyén alázata példaként állhat a reábízottak előtt.
Takácsné Csikós Anikó a Karcagi Nagykun Református Általános Iskola igazgatóhelyettese, a református iskola alapítótagja, aki 37 éve van a pályán.
Csányi Erzsébet a Bácskai Pacsér község lelkipásztora, szerbiai tanügyi referens, aki 2001-ben az első szerbiai óvodát alapította meg.
Makkai Sándor díjak átadása után Imre Sándor díjban Szenes Mártonné Durucz Anna részesült, aki a Kecskeméti Református Gimnázium igazgatója.
A díjak átadása után a főigazgató tolmácsolta Csányi Erzsébet köszönő szavait, aki személyesen nem tudott jelen lenni, de levélben gratulált a díjazottaknak, és köszönetet mondott az elismerésért.
A Magyar Református Szeretetszolgálat 200 diák iskolakezdését támogatta, egy tanszercsomagot Harangozó Zoltán, Jókais diák vehetett át, amit Katona Viktória ügyvezető helyettes adott át és kérte, hogy imádkozzanak a szolgálat munkatársaiért, hívják meg a munkatársakat, szolgáljanak együtt a MRSZ közös programjában.
Gólya Zoltán főigazgató a vendéglátók nevében köszöntötte a jelenlévőket a Zsoltárok könyve18. fejezetének 31. versét idézve, „Az Isten útja tökéletes, az Úr beszéde színigaz”.
Végül Kis Panna Zsóka és Kondráth Petra éneke, majd „Lelkem áldd az Urat” énekelve tértek vissza a templomba a zászlóvivő gyermekek.) A nemzeti imádság éneklése után Szőnyi Tamás a Borsod -gömöri egyházmegye esperese mondott áldást a János 13, 34-35. verseivel.