Nem új módszereket, s nem is új termékeket bevezető konferenciára került sor a Lévay József Református Gimnázium sportcsarnokában november 14-én, szombaton. Évtizedek óta honos ez a találkozási lehetőség a kerületben, ami igen népszerű a lelkipásztorok, gondnokok és presbiterek körében. Most sem volt ez másként. A több száz előkészített szék fél óra alatt gazdára lelt, s minden figyelem a hatalmas kivetítőre és a színpadra szegeződött. Na, egy kicsit túloztam, mert a figyelmet megosztották az érkezőknek kiosztott szendvicsek és a terem végében felállított standok.
Hangóné Birtha Melinda a konferencia moderátora
A tíz órát elütötték a város harangjai, és a csarnokba lépett Barna Sándor püspök úr és Molnár Pál főgondnok úr. A sorok rendeződtek, és a konferencia elkezdődött. Ettől fogva a színpad a félórás szünet idejére sem ürült ki. Egymást váltották a szószólók, vagy épp a szót dallamra fűzők. Imádság, áhítat, ének, előadás, könyvajánló, missziói ág ismertetője mind szerepet kapott ezen a napon. Nem volt érdemes egyetlen pillanatra sem lankadni a figyelemben, mivel az elkészített tartalom nemcsak a fül huzatos járataiba, de a lélek csendes termeiben is helyet kért.
Barna Sándor püspök úr áhítatában a Bibliaolvasó Kalauz révén egyébként is kézben lévő Jelenések könyvéből vette az alapigét. Három fejezetből egy-egy részletet, melyek az imádságról mondanak el valamit. A mennyei valóságban, a színről színre látás birodalmában már nem az imádságtól, hanem az imádástól várnánk, hogy meghatározza a történéseket. Mégis az egyik fontos momentum a csend. A csend az, ami előkészít, ami helyet csinál annak, amire figyelnünk kell. Azért kell a mindent leuraló csend, hogy az imádságok a maguk hangsúlyos módján megszólalhassanak. Ezek az imádságok nem akárhová kerülnek. Nincs mennyei papírkosár a kevésbé sikerülteknek. Kelyhekbe gyűjtik az imádságokat, mert ezeknek az aranypohár a méltó helyük. Püspök úr az igehirdetésében többször kihangsúlyozta: nem a meg nem hallgatott imádság a tragédia, hanem az, amit nem mondunk el.
Barna Sándor püspök
Dr. Molnár Pál főgondnok úr köszöntőjében arról a feszültségről beszélt, ami az ember szolgálata és bűnös volta között fennáll. Különleges kincs az, ami az igehirdetőre bízatott, de az etikai elvárásoknak nem tudunk megfelelni. Ha van szilárd pont az életünkben, akkor az képes enyhíteni ezt a feszültséget. Ez a szilárd pont nem más, mint Krisztus. Az 1Pét 2,5-öt helyezte a hallgatóság szívére: „Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által.”
dr. Molnár Pál főgondnok
Dr. Simon Zoltán főigazgató, mint házigazda kiemelte, hogy nem vendégekként tekint a jelenlévőkre, hanem mint testvérekre. Elmondta, hogy egyházunk idei vezérigéje önmagában is erős üzenetet hordoz: „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” Viszont, ha a zsoltár utolsó versét is hozzávesszük, akkor válik világossá, hogy aki előtt leborultunk és elcsendesedtünk, ő a mi Istenünk: „A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk.” (Zsolt 46,12)
dr. Simon Zoltán a Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon főigazgatója
A lelkész-presbiteri konferencia főelőadója a nemzetközileg elismert dr. Tapolyai Emőke klinikai és pasztorálpszichológus volt. A legtöbben a Duna Televízió Agapé című műsorában találkozhattak vele. Előadását kedvenc témájából tartotta, ami a düh és a harag. Bár a megadott cím a téma másik oldaláról közelít: Szabadságunk titka a megbocsátásban rejlik. Az előadó közvetlenségével hamar levette a lábáról a közönséget. A téma nehézségét, komplikáltságát azzal oldotta már az első pillanatokban, hogy saját esendőségét, elbukott életjátszmáit a düh tárgyköréből megosztotta a hallgatósággal. Kimondta mint sarokigazságot, hogy a harag „természetes” emberi reakció, s ezt alátámasztotta Pál efézusiakhoz írt leveléből: „Haragudjatok, de ne vétkezzetek…” (Ef 4,26)
dr. Tapolyai Emőke klinikai és pasztorálpszichológus
Nehezen engedjük el a haragunkat, mert úgy érezzük, azzal a magunk igazságát veszítjük el. Az előadó elmondta, hogy meg kell értenünk egy fontos dolgot. Ne azért bocsássunk meg az elkövetőnek, hogy jó legyen neki, hanem hogy jó legyen végre nekünk. Mert ha nem bocsátunk meg, akkor ahányszor csak előkerül a sérelmünk és újra felidézzük, annyiszor „éljük újra”, és egy friss szállal erősítjük meg az idegpályán a sérelmünket, mígnem vontatókötelet gyártunk belőle. Egy másik megrázó képet is használt, amikor azt fejtette ki, olyan ez, mintha én innám a mérgezett bort, és azt várnám tőle, hogy azt pusztítsa el, akire haragszom. A zárókép szintén a Szentírás tanítását hangsúlyozta: nem megtartani a haragot, hanem átengedni a bosszút annak, aki ezt végre is hajtja. „Enyém a bosszúállás, én megfizetek” – mondja az Úr (Róm 12,19).
A konferenciát kettévágó félórás szünet sem volt eseménytelen. A budapesti, abaújvári, vámosújfalui, gönci, miskolci standokat megrohanták a résztvevők, hogy vásárfiával felpakolva térhessenek majd haza. A színpadot pedig a Lévay Kórus foglalta el, kihasználva az időt arra, hogy tökéletesítsék produkciójukat. A közérdekű közlemények között helyet kapott több nagyon értékes könyv ajánlója, úgymint Tapolyai Emőke, valamint Viola Judit szerzeményeié.
A délután folyamán megismerkedhettünk a dömösi iszákosmentő misszió munkájával, amelyet Stift János lelkipásztor mutatott be. Nagyon hasznos és szemnyitogató előadást hallhattunk tőle. Olyan téma az alkohol, ami nagyon sok ember, sőt család, munkatársak és barátok keresztje. Hihetetlen, hogy milyen egyszerűen bele lehet csúszni az alkoholizmusba, és mennyire nem ereszt, amikor felhagynánk vele. A misszió szemlélete szerint a függőség mögött sokszor lelki hiány is meghúzódik, amelynek betöltésében meghatározó szerepe lehet annak, ha a lélek az Alkotójához fordul. A legnehezebb a segítségkérés, majd pedig a kitartás, a gyógyulás útján való megmaradás. Országosan mintegy negyven utógondozó csoport működik, ezek közül nagyon sok gyülekezeti körben. Többféle módszer van, amellyel kezelik a szenvedélybetegséget, de az előadó hangsúlyozta, hogy a szeretetnek meghatározó szerepe van a tartós gyógyulásban.
Stift János lelkipásztor
A Lévay Kórus többféle variációban, hangszerrel, hangszer nélkül, váltott karvezetővel, együttesen és szólóénekessel is megszólalt. Hagyományos és modern darabokkal készültek, és több nyelven énekeltek. A jelenlévők olyan előadást hallhattak, hogy tetszésnyilvánításuk még akkor is hallatszott, amikor már nem volt ráadásdarab az énekkar tarsolyában. A szaxofon, a zongora, a dob és a nagybőgő különleges, jazzes dallamvilágot adott az énekhangokhoz. A kórus ismételt sikerén dr. Farkasné Sajó Márta, Klein Petra és Petró Balázs fáradoztak.
Lévay Kórus
Az együttlétet dr. Szemán Ákos presbiteri főjegyző és Kolumbán Gábor lelkészi főjegyző zárták le. Előbbi összefoglalta az elhangzottakat, mintegy morzsaszedegetést végezve, utóbbi pedig azért imádkozott, hogy az elhangzottak sokszoros lelki termést hozhassanak a konferencia résztvevőinek életében
dr. Szemán Ákos presbiteri főjegyző