A kedden megtartott több mint két órás nagyszabású gálaműsor sok érdeklődőt vonzott a Művészetek Házába, amely megtelt az iskolások hozzátartozóival, közeli ismerőseivel. Az érdeklődés olyan nagy volt, hogy a szervezők a délelőtti főpróbát is megnyitották a kíváncsi szemek előtt. A rendezvényt világi és egyházi vezetők is megtisztelték jelenlétükkel.

Az öröm és a hálaadás napja

Kolumbán Gábor lelkészi főjegyző, a Tiszáninneni Református Egyházkerület elnöksége, Barna Sándor püspök, dr. Molnár Pál főgondnok és a maga nevében mondta el köszöntő beszédét az emlékezés és a hálaadás jegyében. – Sokszor emlegetik, hogy a templom és az iskola összetartozik – kezdte beszédét –, ami a Jókai Mór Református Iskola és a hozzá közel lévő Deszkatemplom közösségeinek életében meg is történt. – Azért vagyunk most itt, hogy hálát adjunk a közösségért, a kegyelemért, Isten gondviseléséért, és azért, hogy ez az iskola és egyházközség elindult a közös úton, amelyet Jézus Krisztus jelölt ki. Hiszem, hogy ennek az iskolának a minőségi oktatás mellett az a legfontosabb feladata, hogy Isten szeretetét felmutatva megmaradjon a jézusi úton – fogalmazott.

A közösségépítő iskola

A gála világi fővédnöke Tóth-Szántai József Miskolc polgármestere volt. Az elkövetkezendő idők célját a fiatalságban jelölte meg. S, mint mondta: legyen szó bármilyen fejlesztésről mindegyik legfontosabb célja az, hogy Miskolcon tartsuk gyermekeinket, hogy oka legyen nekik a maradásra, hogy itt találják meg számításaikat. Ennek a célnak az egyik alapja ez az intézmény, mert ez az iskola nem csupán oktat, és nem csupán keresztyén emberekké, az egyetemes emberi értékek tisztelőjévé, valamint a magyar haza polgáraivá formálja fiataljainkat, hanem ettől sokkal többet tesz. A Jókai ugyanis közösséget épít: szülőkből, gyerekekből, tanárokból, amely védőhálót emel gyermekeink köré. A fiatalokat megszólítva a polgármester azt mondta, legyenek büszkék arra, hogy miskolciak.

Krisztussal járva

Almási Ferenc, a fenntartó Miskolc-Tetemvári Református Egyházközség vezető lelkipásztora Mózes 5. könyve 8. részének 2. versét idézte: „Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az ÚR a pusztában negyven éven át”. – Negyven év! Ez már egy olyan időtartam, amelyre vissza lehet emlékezni, amely után már számot lehet vetni, és amelyre már lehet építeni – emelte ki. A lelkipásztor számvetésében felidézte az iskola életének legfontosabb állomásait, amelyek közül a legjelentősebb 2001-ben volt, amikor a Deszkatemplom gyülekezete átvette az iskolát, amely azóta református keresztyén intézményként működik. A Jókai a kezdetektől, 1984 óta jó intézménynek számított. Negyven évre visszatekintve ma már elmondható, hogy a jó iskolából kiváló iskola lett, kiteljesedett és remek eredményeket ért el. Kiváltság itt tanítani, kiváltság idejárni egy gyermeknek. Vannak komoly elvárások, de vannak komoly segítségek is annak érdekében, hogy aki kiváló alapokat szeretne az életben az ezeket meg is kaphassa itt. Negyven év a számvetés ideje. Az eltelt idő alatt református, művészeti és két tannyelvű iskola lett az intézmény, amelynek lett egy óvodája, bővítettük mind az óvodát, mind pedig az iskolát, amelyben komolyzenei képzés indult el és egyre hangsúlyosabb a keresztyén jelleg, egyre fontosabb a Krisztushoz tartozás. Fenntartóként hisszük, hogy amíg a krisztusi szeretetet és életet tesszük a középpontba és egyre hangsúlyosabbá, addig Isten gyönyörködik bennünk és az áldásait adja nekünk. Végül azt mondta, hogy az egyik legcsodálatosabb szolgálat az övék, hiszen óvodás és iskolás gyermekeket vezetnek be a számok, a betűk, az ismeretek világába, s mindezt Krisztussal járva, hozzá vezetve őket.

A 13. „T”

Az iskolában folyó keresztyén szemléletű oktató-nevelő munkáról, és a Krisztushoz tartozásról adott ízelítőt a sokszínű gálaműsor. A műsorban több mint háromszáz tanuló lépett fel. A diákok évfolyamonként adtak elő egy-egy produkciót. A műsorszámok egy „t” betűvel kezdődő adottság, tulajdonság, erény, szokás, képesség, vagyis a 13 „T” pedagógiai program kulcsszavai és a mögöttük álló gondolat köré szerveződtek, mint a talentum, a türelem, a teljesség, a tehetség, a tradíció, a törekvés, a tanulás, a tisztelet, a tanítvány, amely meghatározta az előadott zenés-táncos-prózai produkciók narratíváját. A kilencedik produkció az alapfokú művészeti iskola drámatagozatának az előadása volt. A műsor színvonalát két hajdan volt diák, Kisgyörgy Eszter zongoraművész és Kiss Jázmin Eszter, a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Kar klasszikus fuvola előadóművész szakos első éves hallgatójának önálló műsorszáma emelte.

A fény és az élet elkötelezettjei

A gála kétharmadánál Gólya Zoltán főigazgató színpadra invitálta dr. Tóth Ferencné nyugalmazott igazgatót, hogy beszéljen az iskola indulásával kapcsolatos emlékeiről, gondolatairól. Tóth Ferencné felidézte, hogy az alapítók szándéka az volt, hogy az iskolát olyan hellyé tegyék, ahová gyermekek, szülők, dolgozók és tanárok is szívesen jönnek. Nagy célokat nem fogalmaztak meg, azt akarták, hogy a gyerekek jól érezzék magukat, és az iskola minden tagja tudása legjavát adja. Arra kérte azokat, akik jelenleg az intézményben tanulnak, tanítanak és dolgoznak, hogy vigyék tovább a Jókai hagyományait és tartsák meg az összetartozás semmivel nem pótolható erejét. Beszélt dr. Kádár Péter is, aki bár jelenleg a Pécsi Református Kollégium igazgatója, ám az iskola életének szintén fontos időszakában, így 2001-ben még a Jókai igazgatója volt. Ő ünnepi gondolataiban megemlítette, dr. Mészáros István (†) püspököt, Kobold Tamás (†) polgármestert, akivel megegyezett az iskola átadásáról, és Szilágyi István Leventét (†), a Tetemvári Református Egyházközség főgondnokát egyben elnöktársát, akivel előkészítették a református iskola indítását. Kiemelte: azt szerették volna, hogy az iskola átvétele méltó legyen mind az iskolához, mind pedig a református egyházhoz. Gondolatait a teremtésre, a kezdetekre utalva a „legyen világosság” bibliai idézettel zárta, és az mondta: ha ezeket az útravalókat át tudjuk adni a gyermekeknek, akkor boldog emberek lesznek, a fény és az élet elkötelezettjei. Ezt kívánom a Jókainak a következő negyven évre.

Közös az eredő, közös a motiváció

Dr. Kádár Péter útravalója után Gólya Zoltán emlékeztetett és válaszolt dr. Molnár Pál, a TIREK főgondnokának az augusztusban Miskolcon megrendezett Kárpát-medencei református iskolák tanévnyitóján feltett kérdésére, miszerint „Mi az oktatás és nevelés fő célja?” – Iskolai tevékenységünk fő célja a készségek föltárása, a tehetség kibontakoztatásának elősegítése, szellemi kincskeresés a 13 „T” pedagógiai program alapján – sorolta, majd rámutatott: ha megértjük azt, hogy a lélek gazdagsága él a gyermekek szívében, akik nem a nyers erőben fürdetik magukat, akkor iskolánk címermondata is új értelmet nyer, ami így hangzik: „A mi belső emberünk napról napra újul.” Majd Reményik Sándor A templom és az iskola című költeményéből idézett:

„E templom s iskola között
Futkostam én is egykoron,
S hűtöttem a templom falán
Kigyulladt gyermek-homlokom.
Azóta hányszor éltem át ott
Lelkem zsenge tavasz-korát!
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!”

Ezt követően Kilin-Szikszai Andrea iskolalelkész mondott áldást. A gálaműsor a résztvevők közös énekszámával ért véget.

A Jókai Mór Református Magyar–Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola legközelebb tizenhét év múlva jubilál ismét. Akkor lesz a tanintézet negyven éves református intézmény.