Sok találkozás jön elénk, ha visszatekintünk a 2025. esztendő egyházkerületi alkalmaira. Találkozás egymással, találkozás Isten megszólító szavával. Megéltük együtt a közös éneklés, imádság, igehallgatás áldásait, örömteli pillanatokat, jó beszélgetéseket, hazavihettünk sok üzenetet, sok emléket.

Megtöltöttük Miskolc főterét május 17-én, amikor a vármegyeszékhely református gyülekezeteivel, iskoláival együtt mutattuk meg azt a sokszínűséget, ami ránk jellemző. Hangzott református bizonyságtételünk Krisztusról a „H2Ő – az élet vize” elnevezésű szabadtéri alkalmunkon. Zenében, szóban, imádságban, mosolyban. Sok vidám gyermekkel, szüleikkel, miskolci gyülekezetek lelkes tagjaival, érdeklődőkkel telt meg a tér.

Június 14-én Sárospatakon találkoztunk. Az ősi falak között, ahol annyi lelki, szellemi érték született már és építette, építi nem csak a tiszáninneni reformátusságot, hanem egész magyar református közösségünket. Patakon mindig otthon érezzük magunkat, így hallgattuk együtt az igét, a Mésa formációt Erdélyből, a bizonyságtételt vagy Tímár Sárát és zenekarát.

Áldott találkozásnak lehettünk a részesei Abaújváron is július elején, a hatodik „LelkesítŐ”-n. Betöltötte a parókiakertet, a templomot a Krisztusról szóló bizonyság, a békesség Lelke, az évenkénti találkozás várt pillanatának oly sok varázsa, a vendéglátók szeretete. Az a csoda, hogy a jelenlegi országhatár mellett, egy kétszáz fős település kis református közössége az a mustármag, amiből kinőtt mindez.

Augusztus végén a lelkipásztorok és családjaik találkozhattak Arnóton. Egy délután volt, ahol az igei bíztatás után leülhettünk egy-egy asztal köré, egymást értő beszélgetésekkel telt az idő, szeretetvendégség, hangulatos zene kísérte a találkozást. Egy kis lelki megálló volt a lelkészeknek nyár végén, a szeptemberi iskolakezdés előtt.

November 8-án a Lévayban találkoztunk. Lelkész-presbiteri konferenciánkon jó volt hallgatni Gundel Takács Gábort, akit az egész ország ismer, de mi megismerhettük úgy is, mint aki szívesen beszél hitéről, aki elhívásnak és az Úrtól kapott feladatának érzi a bizonyságtételt. A 45 éves Cantus Firmus Énekkar pedig felemelte lelkünket, szállt az Istent dicsérő ének, betöltötte a teret is, a szívünket is.

Volt ezeken a nagy eseményeken kívül is még sok csodálatos találkozás. Bejártuk a gályarabok útját képzeletben Szűcs M. Sándorral, Pál Feri atya előadása nyomán lelkünk egészsége került a középpontba. Meghívtuk nyugdíjas lelkipásztorainkat, megköszönve szolgálatuk évtizedeit, hívtuk adventi bábozásra, kézműveskedésre a lelkészcsaládokból a gyerekeket, unokákat.

Hálásak vagyunk azokért az alkalmakért is, ahol támogatást tudtunk nyújtani, hogy egy-egy gyülekezetben, egy-egy kisrégióban éljék meg egyházközségeink tagjai, fiataljai az áldott találkozásokat az igével és egymással. Örömmel segítettük így 74 gyülekezet nyári táborát, és 29 olyan kisrégiós programot, amelyen 96 gyülekezet vett részt.

„Nagy hálát adjunk az Atya Istennek” mindezért, egyedül övé a dicsőség!