Az imádság évében országosan megvalósuló programsorozathoz a Sárospataki Református Hittudományi Egyetem Hivatásgondozó Központja az április 17-én megtartott „Kész már az én szívem…” elnevezésű szakmai nappal kapcsolódott.

Az első alkalommal megtartott eseményt hitoktatóknak, katekétáknak, lelkészeknek és a gyermekszolgálatban közreműködő gyülekezeti tagoknak rendezték meg. A szakmai nap a gyermekek imádságával, Isten felé lépésének és kapcsolódási lehetőségeinek kérdéseivel foglalkozott.

A „Kész már az én szívem…” idézet, azaz a 165. dicséret 6. verse nem csupán egy szakmai cím volt a közös munka számára, hanem valóban iránymutatás mind a résztvevőkre, mind pedig a gyermekekre nézve, írta a portálunknak elküldött beszámolójában az SRHE Hivatásgondozó Központjának lelkipásztora. Mint ahogy Tóth Orsolya fogalmazott, a nap folyamán azt a kérdéskört járták körbe, hogy miként forr össze Isten jelenléte, a gyermek élete, valósága és a hitoktató eszköztára – amelyben a legelső eszköz ő maga és a saját istenkapcsolata – az imádságra segítésben.

Tóth Orsolya felidézte, hogy dr. Kustár György előadása arra mutatott rá, hogyan imádkozott Jézus és mit lehet belőle tanulni. Ezt a szálat dr. Barnóczki Anita fűzte tovább az imádság tanításának fő kérdéskörét boncolgatva. Dr. Lovas Anett Csilla az ősi szövegektől kezdve egészen a mai gyermekbibliákig és keresztyén irodalomig izgalmas párbeszédben vezette végig a résztvevőket, akik saját tapasztalatokkal reflektáltak az elhangzott ismeretekre. A műhelymunkák sorában a közös imádság vált hangsúlyossá Orosz Gáborné vezetésével, aki a gyermek-istentiszteletek, gyermektáborok és iskolai tapasztalatait osztotta meg arról, hogy az egymásra figyelés által a vezető miként segítheti a rábízottakat annak érdekében, hogy otthont találjanak a közösségben, illetve arról, hogy miként lehet a csendre meghívni a gyerekeket annak érdekében is, hogy otthonosan legyenek jelen a közös imádság gyakorlásában.