A reformáció napja előtti szerdai ünnepi istentiszteleten Kusnyír Lászlóné lelkipásztor köszöntötte az időseket és a meghívott vendégeket. Az alkalom a 25. zsoltár első versének közös eléneklésével kezdődött, majd Barna Sándor, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét Pál rómaiakhoz írt levele 3. fejezetének 21. versétől a 26. verséig tartó igeszakasz alapján, szólva az ember bűnösségéről, a hitről, a kegyelemről és a megigazulásról utalva Luther Márton reformátorra is.

Új kezdet Istennel

A püspök rávilágított, hogy az igeszakaszban életünk egyik legfontosabb kérdéséről van szó, amelyre valamiféle választ kell adnunk akár fiatalon, akár idősen. Ez a kérdés pedig az, hogy bűnösök vagyunk-e? Pál apostol azt írja, hogy „mindenki vétkezett”, vagyis az üdvösség tekintetében mindenki bűnös. Pál szerint egyedül Isten engesztelő szeretete és jósága segíthet rajtunk. Pál kimondja, amit annak idején Luther Márton is kihallott a Szentírásból, hogy kegyelemből és hit által igazolunk meg. A püspök magyarázata szerint, amikor megigazolunk, akkor Isten törvényéhez igazodik az életünk, és a megigazulás egyben fölmentést is jelent. A megigazulás törvényes ártatlanná (igazzá) nyilvánítás, annak eredményeképpen, hogy Isten Krisztus igazságát kegyelemből a hívőknek tulajdonítja, akik ezt hit által teszik magukévá. A hit tehát Isten ajándéka, és mindenki, aki hisz az megigazul. Isten azonban csak akkor nyilvánít igazzá valakit, ha bűnei megbocsátást nyertek. Ez pedig a megváltás révén történik meg Jézus Krisztus által. „Mert az Isten őt rendelte engesztelő áldozatul” minden ember minden bűnéért, „mert ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt is, aki Jézusban hisz.”

Összegzésként az igehirdető azt mondta, hogy a római levél örömöt, reményt sugall, hiszen az a tény, hogy Isten új kezdetet nyit az életünkben, fel kell, hogy emelje a lelkünket. Amikor tükörbe nézünk, és egy olyan embert látunk meg benne, aki a legszebb napjaiban sem tudja megtartani Isten törvényét, és elcsüggedünk, akkor jusson eszünkbe az, hogy a hit által kegyelemből való megigazulás egy olyan üzenet, amely fölemeli a szívünket. – Nincsen nagyobb bűn, mint tudni a kegyelemről, és úgy élni, mintha nem lenne – hangsúlyozta Barna Sándor.

Gyümölcsöt termő időskor

Az igehirdetés után, Szakács Levente, a Tiszáninneni Református Egyházkerület Encsi Idősek Otthonának vezető ápolója Aranyosi Ervin Sose hagyd el magad című versét olvasta fel azzal az üzenettel, hogy az ottnon idősei a programsorozat lezárása után is maradjanak aktívak, és olyan elfoglaltságokkal töltsék a szabad idejüket, amelyek boldoggá teszik őket.

A vers után Molnár Ildikó, a Tiszáninneni Református Egyházkerület Szeretszolgálatának megbízott igazgatója, az Encsi Idősek Otthona vezetője mondott köszöntőt, kezdve a Zsoltárok könyve 92. részével, amely az idős embert így rajzolja meg: „Egy öreg, de mégis tekintélyes fához válhatnak hasonlóvá, amely idős kora ellenére is zöldellő és viruló marad. Magas korban is sarjat hajtanak, dús lombúak és virulnak.” – Ha figyelünk Isten megszólító szavára, és a tőle kapott jókat, mint lelki javakat igyekszünk másokkal is megosztani, akkor az életünk valóban örvendezővé válik és gyümölcsöket terem mások javára – magyarázta. A megbízott igazgató kiemelte, hogy a szeretetotthon intézményei azért jöttek létre, hogy azokban az ellátottak élete ne hervadjon el és ne lankadjon le, hanem viruljon és teremjen sok-sok gyümölcsöt Isten dicsőségére. Beszédében összegezte a hónap eseményeit is, amelyben tendenciaként jelölte meg, hogy a színvonalas programok megvalósításában szinte versengtek egymással az intézmények, majd kiemelt közülük néhány, a lakók lelkét gazdagító jelentősebb programot. Említésre méltónak nevezte a reformációval kapcsolatos megemlékezéseket és istentiszteleteket, a fogyatékos testvérek szolgálatát, az óvodások, iskolások és a hagyományőrző együttesek előadásait, a zenés-táncos mulatságokat, a vetélkedőket, a kézműves foglalkozásokat és a kirándulásokat. Molnár Ildikó meglátása szerint bár az intézmények programjai különbözőek voltak, összességében mégis egységet képviseltek.

A megbízott igazgató megemlítette, hogy a programokat elsősorban az intézményeken keresztül a Tiszáninneni Református Egyházkerület támogatta, de helyi szinten más támogatók is hozzátettek a rendezvénysorozat megvalósításához. Beszédének végén köszönetet mondott a támogatóknak, és a programokat megvalósító, valamint a háttérben dolgozó munkatársak szolgálatáért.

Az istentisztelet végén a 799. Mindig velem, Uram című dicséret 4. 5. és 6. versét énekelték el az ünneplők, akiket ezt követően szeretetvendégségre vártak a TIREK Encsi Idősek Otthonába.