A találkozón az elcsendesedésre, a karácsonyra való felkészülésre esett a hangsúly.

A tiszáninneni kórházlelkészek hagyományos találkozóját Mályiban tartották meg december 2-án, advent idején, amikor még több a feladat, még nagyobb a pörgés a kórházakban.

Ahhoz azonban, hogy az üzeneteket a betegeknek át lehessen adni, elcsendesedésre van szükség, hiszen ez teremti meg a felülről érkező üzenet meghallását. Éppen ezért a találkozó fontos célja az volt, hogy elősegítse az ünnepre hangolódást, ami Barna Sándor, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspökének áhítatával indult.

– A kollégákkal való találkozás mindig nagy öröm és nagy ajándék, de a megtiszteltetés kifejeződését is érzékelem ezeken az alkalmakon. Megerősít abban, hogy fontosak vagyunk – mondta az egri Markhot Ferenc Kórház lelkésze, a noszvaji református gyülekezett beosztott lelkipásztora. Anda Judit tapasztalatai szerint az advent, a karácsony sokkal érzékenyebb időszak mind a betegek, mind pedig a kórházlelkészek életében. Ilyenkor jobban fáj a magány, a kétségbeesés vagy a szenvedés, hiszen nagyon nagy a szakadék a kórházi lét és a külvilágban tapasztalható idealisztikussá gerjesztett karácsonyi hangulat között, ami elhagyatottabbá, elkeseredettebbé teszi a betegeket, akik félnek attól, hogy nem érnek haza és a kórházban kell tölteniük a karácsonyt. Ebben a szorongásos állapotban kapaszkodókat keresnek és jellemzően megnyílnak a vigasz felé.

– Az evangélium szava, az imádság, az emberség azonban megnyugvást hozhat ezekben a rendkívül fájdalmas helyzetekben – mutatott rá Barna Sándor.

Gál Judit, a Református Kórházlelkészi Szolgálat vezetőjének tapasztalatai szerint, betegágyon feküdni soha nem jó, karácsonykor még nehezebb, hiszen ilyenkor mindenki a családjával szeretne lenni. Ezért a kórházban töltött órák még nehezebben telnek, még magányosabbnak tűnnek még akkor is, ha jönnek a látogatók, köztük a gyülekezetekből érkező küldöttségek is, akik közel viszik a bent fekvőkhöz a karácsonyt. Ilyenkor a kórház is lelassul egy kicsit az ügyeleti rendszer miatt. Ezek a körülmények azonban megnyitják az emlékezés folyamát és nagyon jó beszélgetéseket szülnek a kórházlelkészek és a betegek között gyönyörű emberi történeteket hozva a felszínre, és a bizalommal teljes beszélgetések során együtt fedezik fel Isten jelenlétét a személyes életútban és egy-egy élethelyzetre vonatkozó megoldásait. Gyönyörűek ezek a közös utazások, melyek során egy icipici momentum, akár a „Hogy van?” kérdés is elegendő lehet ahhoz, hogy mécses gyúljon az ember lelkében.

Gál Judit hozzátette, hogy ebben a munkában a kórházlelkészek támasza az önismeret, a személyes hit és a szakmai közösség ereje, így ezek karbantartása, fejlesztése elengedhetetlen feladat, amelyekre nagy hangsúlyt fektetnek. Ezért is fontosak az ilyen, és az ezekhez hasonló találkozók, workshopok, konferenciák, szupervíziók. S mivel maga a szolgálat szorosan összefügg az egészségügy aktuális helyzetével fontos az is, hogy a kórházlelkészek egyre tudatosabban legyenek jelen a kórházakban, különösen a COVID óta. A karanténkorszak óta ugyanis egyre jobban fenyegeti az embereket az elmagányosodás és a szorongás. A korházlelkészek szolgálatának hangsúlya így a még tudatosabb kórházi jelenlét és gyakran a lelkigondozás irányába mozdult. Ugyanakkor a hozzátartozókkal való törődés is a szolgálat részét képezi. Mindezen szempontokra figyelemmel a programok kialakítását is a tudatosság jellemzi.

A Tiszáninneni Református Egyházkerületben jelenleg 9 lelkipásztor végez kórházlelkészi szolgálatot: Anda Judit (Markhot Ferenc Kórház, Eger) félállásban, Béres Adrienn (Szent Ferenc Tagkórház, Miskolc), Bucsi-Csomós Anikó (Markhot Ferenc Kórház, Eger), Sándor Malvin (Semmelweis Tagkórház, Miskolc), Dr. Farkas Edina PH.D (Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Központi Kórház és Egyetemi Oktatókórház GYEK, Miskolc), Kis Gabriella (Erzsébet Kórház, Sátoraljaújhely) félállásban, Gecse Attila (Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Központi Kórház és Egyetemi Oktatókórház, Miskolc) félállásban, Kónya Ákos (Semmelweis Tagkórház, Miskolc) félállásban Világi Emília (Kazincbarcikai Kórház).

Bár a kórházlelkészek a Magyar Református Szeretetszolgálathoz tartoznak, az egyházkerület mégis folyamatos párbeszédben, segítő szándékkal áll a területén szolgáló lelkipásztorok mellett, figyelemmel kíséri munkájukat. Minden évben rendszeresen találkozik velük az egyházkerület püspöke és a missziói tanácsos.