A Hogyan tovább, pataki hitéleti képzés? címmel megrendezett egyházkerületi találkozó szervezői az eseményre reflektálva köszönetüket fejezik ki a résztvevőknek, ugyanakkor csendes munkára sarkallva a folytatásba vetett bizodalmukat is megfogalmazták alábbi levelükben.
„Augusztus 28-án a Sárospataki Református Hittudományi Egyetem és a Tiszáninneni Református Egyházkerület kapcsolatáról, a teológiai képzés jelenéről és jövőjéről beszélgettünk Sárospatakon.
A Kerületi Napra lelkipásztorok, gyülekezeti és intézményi szolgatársak érkeztek az egyházkerületből, hogy közösen gondolkodjunk arról, mi köti össze ma Patakot és az egyházkerületet.
Köszönettel tartozunk mindazoknak, akik eljöttek. Nehéz kérdésekről beszéltünk, és nem is mindenben értettünk egyet. A teremben ott volt a feszültség, amit az elmúlt időszakból magunkkal hoztunk, de talán ennél fontosabb, hogy végig együtt maradtunk, kérdeztünk, válaszoltunk, és volt türelmünk meghallgatni egymást. Jó volna, ha annak, ami ezen a napon elkezdődött, lenne folytatása, és a kimondott szavak nem újabb ítéletekhez, hanem pontosabb megértéshez vezetnének, tovább építve a közöttünk lévő bizalmat.
Sárospatakon közel fél évezred öröksége vesz körül bennünket. Erre büszkék lehetünk, de mögé nem húzódhatunk. Minden nemzedéknek meg kellett válaszolnia a maga kérdéseit, és nekünk sem lesz elég a régiek válaszait ismételnünk. A mi kérdésünk most az, mit jelent ezen a helyen, ebben az egyházban teológiát művelni, tanítani, lelkészeket nevelni és szolgálni. Ehhez bizonyára sok mindent meg kell őriznünk abból, amit kaptunk, és lesz, amin változtatnunk kell. Ez a múlt felelősséget ró ránk azért is, amit továbbadunk.
A találkozót azért szerveztük, mert hisszük, hogy minderről érdemes és lehet egymással beszélnünk. Ez a nap talán csak egyetlen lépés volt. Most leginkább arra van szükség, hogy legyen folytatása – és arra a sok csendes munkára, amelyet semmilyen nyilatkozat nem végezhet el helyettünk.”
A Kerületi Nap szervezői