Az ellátottak megelégedettségére helyezi a fő hangsúlyt Molnár Ildikó, és szorosabbra fűzné a kapcsolatot a református lelkipásztorokkal, valamint a gyülekezetekkel is. A Tiszáninneni Református Egyházkerület Szeretetszolgálatának új igazgatója beszélt a tervekről is.

Molnár Ildikó tavaly december 1-től vezeti a Tiszáninneni Református Egyházkerület Szeretetszolgálatát, amelynek kinevezése előtt három hónapig megbízott irányítója, azt megelőzően a Tiszáninneni Református Egyházkerület Encsi Idősek Otthonának tagintézmény-vezetője volt, korábban pedig az állami szociális szférában töltött be vezetői tisztségeket. Részt vett a Gesztelyi Gondozási Központ kialakításában, melyet 11 évig irányított. Ellenőrzési szakreferensként dolgozott a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatalban, majd 5 évig irányította az Onga és Társult Települések Szociális és Gyermekjóléti Társulása (16 település) által fenntartott Ongai Szociális Szolgáltató Központot, ezt követően került az Encsi Idősek Otthona élére, amelynek azóta is vezetője. Jelenleg 1184 ellátottért, és csaknem 400 alkalmazottért felel.

Miért vágyott erre a pozícióra?

Nem vágytam igazgatói pozícióra. Már az Encsi Idősek Otthonában azt éreztem, hogy a helyemre értem, és mind az ellátottak, mind pedig a munkatársak és az intézményi lelkész részéről is elfogadást tapasztaltam. Jól érzem magam ebben a közösségben, ahol együttműködő lelkipásztor formálja a hitéletünket és jól képzett, megbízható, terhelhető munkatársak segítenek, amit minden alkalommal hálás szívvel szóvá is teszek. A Szeretetszolgálat vezetésében bekövetkezett változások sodrásában adtam be pályázatomat az igazgatói állás betöltésére. Tudtam, ha megválasztanak, akkor egy keresztyén szellemiségű intézményben nem pusztán szociális munkát, hanem a szó szoros értelmében vett szeretetszolgálatot végezhetek Isten dicsőségére, és így egy széles ellátási területtel rendelkező és látványosan fejlődő intézményrendszer irányításáért vállalva felelősséget segíthetem az időseket és a fogyatékkal élőket. S bár nem vágytam erre a posztra, hiszen tisztában voltam a megbízással együtt járó felelősség és teher súlyával, az idő múlásával újra meg újra megtapasztalom azt, hogy az Úristen napról napra erőt ad a feladataim elvégzéséhez.

A Tiszáninneni Református Egyházkerület Szeretetszolgálatának öt telephelye van, öt különböző településen, számtalan feladattal. Miként éli meg azt, hogy mindezeken felül az Encsi Idősek Otthonának is a tagintézmény-vezetője?

Ez valóban nagyon nagy vállalás, ami természetesen többlet terheket is jelent, viszont áldásos és bizonyos szempontból ideális tevékenység is, hiszen minden felmerülő problémával szembesülök, ugyanakkor első kézből meg is tapasztalom a bevezetett döntések eredményét látva azokat a buktatókat vagy hibákat, amelyekkel a munkatársaim találkozhatnak a különböző területeken. Bevallom ugyanakkor, hogy akkor, amikor átvettem a szeretetszolgálat vezetését rácsodálkoztam az első napokban rám zúduló feladatok sokrétűségére pedig akkor még csak a legsürgetőbbeket tárgyaltuk. Szembe találkoztam sok olyan kérdéssel, amelyeknek a megvalósítása összefogást igényelt, hiszen még a tél beállta előtt az összes helyen olyan sürgető feladatok vártak megoldásra, mint a Szerencsi vagy a Berentei Idősek Otthona fűtési rendszerének az átalakítása, javítása, az encsi otthon konyhafelújításának elindítása, a MÁON Református Szeretetotthon tetőszerkezetének megjavítása, vagy a bőcsi otthon új intézményvezetőjének segítése. Ezek komoly szervezési és koordinációs feladattal jártak együtt. Megvalósításuk nem sikerülhetett volna, ha a szakmai és a gazdasági igazgatóhelyettes, illetve a tagintézményvezetők és intézményi lelkészek nem álltak volna mellém. Mindent összevetve azt gondolom, hogy az első három hónap embert próbáló időszak volt mindannyiunk számára, nem csupán a feladatok nehézsége miatt, hanem az intézmények életében bekövetkezett aktív időszak miatt is, hiszen ekkora esett az idősek hónapja, a reformáció ünnepe és a karácsonyi ünnepkör is. Visszatérve az eredeti kérdésre, elmondhatom, hogy az encsi otthon irányítása felüdülést jelent az egyéb feladatok tengeréhez képest. Itt nemcsak stratégiai, gazdasági kérdésekkel, menedzseléssel foglalkozhatok, hanem megélem a klasszikus értelemben vett személyes gondoskodást is, hiszen itt közvetlenebb az ellátottakkal való kapcsolatom, jobban ismerem a lakókat és küzdelmeiket, problémáikat, örömeiket.

Képes megőrizni a pártatlanságát a saját, az encsi, intézményével kapcsolatban?

Ezt már mások is kérdezték, és akármilyen hihetetlen, meg tudom állni a részrehajlást. Sőt ez a pozíció inkább visszatart ettől. Példa erre, hogy a költségvetés készítésénél a részrehajlás lehetőségét kizárva most nem én, hanem a munkatársaim állították össze, hogy milyen tárgyi eszközökre van szükségük a különböző részlegeken és szervezeti egységekben ebben az évben, amit csak az engem érintő tételekkel egészítettem ki. Megpróbálok kívülálló maradni és elfogultságmentes lenni, hogy a valóságnak megfelelően lássam a tényeket. Azt tartom szem előtt, hogy mindig az a legfontosabb, ami az egész intézményt érinti, illetve azt, hogy miként tudom úgy megoldani az elosztásokat, hogy azok mindenkinek a javát szolgálják és erősítsék az összetartozásunkat.

Az eddigi válaszai azt sejtetik, hogy az összetartozás érzése mellett nagyon fontos Önnek a csapatmunka. A döntéseket is közösen hozzák meg?

Én nagyon szeretek csoportban dolgozni, mert áldásosnak tartom, még akkor is, ha nem mindenben értünk egyet. A tapasztalataim szerint a teammunka építő jellegű és jobb megoldásokat eredményez. Ezért a döntések előtt mindig kikérem a munkatársaim, a tagintézmény-vezetők és az intézményi lelkészek véleményét. Rajtuk kívül természetesen a gazdasági igazgatóhelyettes, Stefánné Nagy Magdolna és a szakmai igazgatóhelyettes, Jónyerné Demkovics Andrea álláspontja is sokat nyom a latba. Havi rendszerességgel tartunk vezetői és lelkészi értekezletet a felmerült kérdések megvitatására, de igyekszünk közös programokon, szakmai napokon, konferenciákon, képzéseken is részt venni. Mindezek lehetővé teszik egymás jobb megismerését, segítik az információáramlást és erősítik az egymás iránti bizalmat. Mindent összevetve valóban elmondhatom, hogy hiszek az összetartozás erejében és a csoportmunkában. S bár közös a munka, a döntés és a felelősség terhe mégis az enyém, ezért fontos az alaposság, még ha olykor nehézkesnek vagy elhúzódónak is tűnik a döntés folyamata. Előfordul az is, hogy Isten elé viszem a kérdéseimet, az Ő bölcs útmutatását kérve.

Milyen elképzelések, tervek, prioritások mentén határozták meg ennek az évnek a feladatait?

Idei vezérigénk Lukács evangéliuma első részének 37. verese: „Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.” Egyrészt a tavalyi év küzdelmei miatt, másrészt azért, mert hiszem, hogy ezt az évet a Jóisten segítségével és az ő áldásával kell végigvinnünk. A legfontosabb az ellátottak megelégedettsége, hiszen mi vagyunk értük és nem fordítva. Ezért mindent meg kell tennünk, akár infrastrukturális beruházásokról vagy fejlesztésekről legyen szó, akár kulturális programokról, ápolási-gondozási feladatokról, akár a munkatársaink fejlesztéséről. Az encsi és a szerencsi tagintézményünknek még az idén szeretnénk megkérni a szakápolási engedélyt azért, hogy helyben is megoldhassunk számtalan ellátást és ne kelljen szakellátásba juttatni az ellátottakat. Az engedélyekhez azonban előbb pótolnunk kell a két tagintézménynél fennálló infrastrukturális hiányosságokat, és a humánerőforrást is tovább kell képeznünk. Jelenleg főleg ápolókra van szükségünk. A Szerencsi SZC Sátoraljaújhelyi Kossuth Lajos Technikum, Szakképző Iskola és Gimnáziummal már el is indítottunk egy ápolóképzést. Az ott végzettek és a meglévők jó alapot nyújtanak majd ahhoz, hogy a szakápolás később folyamatosan és biztonságosan megoldható legyen. Minden tagintézményünkben vannak felújításra váró épületrészek. A megvalósítandó fejlesztések között megtalálhatóak intézményfestések, klimatizálás, terasz- és kerítésfelújítások, energetikai felújítás, konyhafelújítás, ápolási- és gondozási eszközbeszerzések a fürdetőszéktől kezdve a defibrillátorig bezáróan. Idén tehát rendkívül széles körben tervezünk eszközbeszerzéseket és infrastrukturális fejlesztéseket a hatékonyabb és színvonalasabb körülmények és munkakörnyezet biztosítása érdekében. Tervezzük a hitélet megerősítését is. Szeretném felvenni a kapcsolatot azokkal a lelkipásztorokkal, akiknek már jelezték a rászorultságot, és a gyülekezetekkel, ahol már felmerült a házi segítségnyújtás igénye. Sok gyülekezet nem eléggé tájékozott a Szeretetszolgálat széleskörű szolgáltatásnyújtásával, ezért szeretnénk velük megismertetni tevékenységeinket. Szívesen vennénk a gyülekezetekben működő nőszövetségek bevonódását is intézményeink életébe például vers- és énekszolgálattal, kézműveskedéssel, felolvasással, adományokkal, illetve más ezekhez hasonló szolgálatokkal.

Milyen jellegű segítséget és ellátásokat tudnak nyújtani?

A segítség jellegét mindig az igénylő szükségletei, igényei, a jogszabályok adta lehetőségeink határozzák meg. Ha az igénylő kérelemmel érkezik, de nem tudja melyik lehetőséget válassza, akkor megbeszéljük vele, vagy a hozzátartozójával, hogy melyik intézményünk, vagy szolgáltatásunk lenne szociális helyzetének és egészségi állapotának a legmegfelelőbb. Szeretetszolgálatunk szociális alap- és szakellátást nyújt. A szociális alapellátások területén étkeztetést, házi segítségnyújtást, idősek nappali ellátását és a felnőtt fogyatékkal élők nappali ellátását tudjuk biztosítani a különböző tagintézményeinkben. A szakosított ellátások terén pedig az idősek, illetve a felnőtt fogyatékkal élők otthonát. Szeretetszolgálatunk abban különbözik a világi szociális munkától, hogy ez egy keresztyén alapokon nyugvó szolgáltatás. S bár tisztában vagyunk azzal, hogy intézményeink nem pótolhatják a saját otthont, de oldva ennek a hiányát, igyekszünk mindent megtenni annak érdekében, hogy barátságos légkört teremtsünk, szeretettel forduljunk ellátottjaink felé, és odafigyeljünk személyes szükségleteikre. Elvárásként fogalmaztam meg a munkatársaimmal szemben, hogy egyéni nehézségeik vagy gondjaik nem szűrődhetnek be a munka terébe, és bármilyen nagy önuralmat is igényel, az ellátottakhoz nem szólhatnak hangos szóval, ingerülten, durván vagy türelmetlenül.

A felekezeti hovatartozás milyen többletet jelent a segítségnyújtás terén?

A biztonságos háttér mellett azt, hogy mi küldetésként éljük meg szolgálatunkat, és szeretve gondoskodunk ellátottjainkról, ami felekezettől függetlenül megnyugvást jelent a többnyire vallásos közegben felnőtt 70-es 80-as 90-es korosztálynak. Intézményi lelkipásztoraink életük végéig elkísérik lakóinkat és pótolják annak az élménynek a hiányát, amit az idős, vagy a fogyatékkal élő ember a saját valamikori gyülekezetében megélt az áhítatok, az istentiszteletek, a személyes beszélgetések, az imádságok és az együtt éneklések alkalmai során. Így senki sem szakad el hitének, vallásának gyakorlásától még annak ellenére sem, hogy intézményeink arculatát a református szellemiségnek megfelelően igyekszünk kialakítani, hiszen tiszteletben tartjuk a más felekezetekhez tartozókat és megadjuk nekik azt a lehetőséget, hogy a saját felekezetük szerint éljék mindennapjaikat.

Ön szerint, milyen egy ideális idősotthon?

Az ideális idősotthont úgy hívják, hogy CSALÁD. Persze tisztában vagyok azzal, hogy Isten nem egyforma utat szánt mindenkinek, és a család, bár szerető, nem minden esetben tudja biztosítani az ellátáshoz szükséges feltételeket. Látom a különböző élethelyzetekből érkező lakókat, megértem a beköltözés melletti nagyon nehéz döntést, amit minden lehetséges eszközzel megpróbálunk segíteni kiemelt figyelmet fordítva az átmeneti időszakra, ami érinti mind az ellátottakat mind pedig a családtagokat. Az ideálishoz közelítő talán akkor lehetne egy idősotthon, ha a magas színvonalú és személyre szabott ellátás mellett minden lakónak lenne egy saját kis apartmanja, amely biztosítaná a nyugalmat, megadva az elvonulás és az intimitás lehetőségét, amire mindenkinek szüksége van. A saját fürdőszobával rendelkező egyágyas szobákat leszámítva, ezek az intézmények nem tudják maradéktalanul biztosítani ezt a kívánalmat, ezért a hitünkből fakadó emberi hozzáállással, empátiával, odahajlással kell segítenünk ebben a nehéz életszakaszban a ránk bízottakat. Isten gondviselő szeretetében reménykedve minden erőnkkel és lehetőségünkkel erre törekszünk, hiszen a Tiszáninneni Református Egyházkerület Szeretetszolgálatának küldetése az alábbi igére épül: