Az egyházkerület püspöke úgy fogalmazott, hogy nem azért választotta ezt a zsoltárt, mert a benne szereplő hangszerek miatt ehhez az ünnepséghez kapcsolódhat, hanem azért, mert arra hív bennünket, hogy dicsérjük az Urat. Azért dicsérjük, mert mi képesek vagyunk erre, nem ösztönből, hanem szabad akaratból, saját döntésünk alapján dicsérni a mindenható Istent. Az ige kapcsán azt is elmondta, hogy ami a szónál is nagyobb és jobban képes dicsérni az Istent, az a zene. „Azért mert vannak érzések, vannak érzelmek, amiket emberi szóval nem lehet elmondani és kifejezni.” Majd arról beszélt, hogy a zenészek, előadóművészek mindannyian ennek a kincsnek a birtokosai. „…olyan lelki húrokat tudtok megpendíteni, amit mi a szószékről nem tudunk.”

Emlékezz az egész útra, amelyen hordozott téged az Úr a te Istened. Ezer sebből vérzik a 21 századi ember szíve, szüksége van arra, hogy valaki meggyógyítsa. - fogalmazott a püspök – Én csak azt kívánom nektek, hogy menjetek, és a zenével gyógyítsátok ezt a világot. Legyetek ennek a világnak és lelkeknek Isten általi gyógyító eszközei.

Az igehirdetés után énekszó és a gyülekezet lelkipásztorának köszöntő szavai következtek. Majd Szűcsné Farkas Zsuzsanna igazgató személyes érzéseivel kezdte beszámolóját az elmúlt évekről. Az igazgatónő úgy fogalmazott, „…ez az ünnepség nem dicsekvés az elért eredmények miatt, hanem köszönet annak és azoknak, akiknek segítségével ezeket az eredményeket elérhettük.

Mára a székhelyen kívül, Felsőzsolcán a 140 fős tagintézményben, Miskolcon a Lévay József Gimnáziumban, Kazincbarcikán a Tompa Mihályban, Szilvásváradon és a református általános iskolákban, 10 helyszínen, 41 pedagógus tanít 616 diákot ezen az éven. Rövid beszámolójában arra is kitért, hogy az elmúlt negyven év diákjai kö­zül 30-an lettek és a léptek hivatásos zenei pályára. Szűcsné Farkas Zsuzsanna megköszönte mindenkinek azt a közreműködést és támogatást, mely az elmúlt negyven év szolgálatát végig kísérte: „Mindenekelőtt pedig Istené legyen a dicsőség és hála az erőért, azokért a lehetőségekért, amelyekkel munkánkat, a művészetekkel való emberformálást végezhetjük.”

Beszédét követően a munkatársi közösség megajándékozta az igazagató nőt egy rózsafával. Majd a telephelyeken dolgozó új munkatársak esküvel is elkötelezték magukat a szolgálatra. Az eskütétel után Csomós József nyugalmazott püspök köszöntötte az ünneplő gyülekezetet és az Isten által előkészített döntésekről beszélt. Az iskola átvételének döntéséről így emlékezett: „..akkor egy nap bejött hozzám a két legközelebbi munkatársam, Ábrám Tibor főgondnok úr, és a helyettesem Szűcs Endre, és azt mondták, hogy mi lenne akkor, ha…. Van itt végre zeneiskola, mennyivel jobb lenne, hogyha az egyházkerület átvenné a fenntartását? Őszintén megmondom egy határozott érzésem volt. Nem, mert nem hiszek benne. De aztán láttam, hogy Tibor mennyire szeretné. Láttam, hogy helyettesem Endre akarja… és ha az iskolában nem is, de bennük kettőjükbe hiszek. Biztos jót akarnak, így azt mondtam legyen.” – fogalmazott Csomós József és még hozzátette: „Azóta is hiszem, és ezt tudom mondani nektek is, hogy az élő Isten így készíti elő a döntéseket. Olyan helyzetekbe állít, amikor nem mondhatod, hogy majd lesz valahogy. Nem hitegetheted magad azzal, hogy majd kiforogja az idő. Hanem van egy perced, hogy azt mondd igen vagy nem. S az Úr Istennek arra is van gondja, hogy odaállítson melléd olyanokat, akik megmutatják, hogy ha te nem is hiszel az igenbe, de ha hiszel bennük, akkor jól döntesz, ha melléjük állsz.”

Őt követően dr. Ábrám Tibor a Lévay József gimnázium igazgatója, a kerület volt presbiteri főjegyzője köszöntötte az ünneplőket:

„…az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus.” Minden intézménnyel kapcsolatban idézte a Efézusiakhoz írt levél ezen részét, majd elmondta, hallva a Csomasz Tóth fejlődéséről, látva azt a hatszáznál is több diákot a kerületben, úgy gondolja, az ige folytatása tökéletesen illik az intézményre: „…akiből az egész test egybeilleszkedik és összekapcsolódik a különféle ízületek segítségével úgy, hogy minden egyes tagja erejéhez mérten közösen munkálja a test növekedését, hogy épüljön szeretetben. Én ezt kívánom nektek kedves Zsuzsika, amikor meg is köszönöm neked és munkatársaidnak”, - majd a település polgármesterét ide sorolva még hozzátette -hadd kívánjam, hogy ilyen sokféleképpen, de szeretetben tudjatok továbbra is felnövekedni Krisztushoz.

A volt főgondnok szavait követően az iskola különböző telephelyeiről érkezett növendékek hangszeres előadásai zárták a hálaadó ünnepi Istentiszteletet.