A szőttesektől az úrasztali terítőkig címmel nyílt meg Juhász Béláné életmű-kiállítása a Gömöri Múzeumban.

A református kincseket is felvonultató tárlaton úrasztali terítőket, bibliaborítókat, keresztszemes hímzéssel díszített díszpárnákat, abroszokat, szószéki drapériákat, riseliő csipketerítőket, sőt menyasszonyi ruhát is meg lehet tekinteni. Az egyik különlegessége a Gömöri Múzeum tárlatának, hogy kézimunkák között vannak 70 éve készült darabok is. A kiállítás megnyitó ünnepségén Szabó Péter, a Szuhogyi Református Egyházközség lelkipásztora és felesége mondott köszöntő beszédet.

Szabó Péter Pál apostol szavaival fordult az érdeklődőkhöz, mert az ő szívében is a thesszalonikaiakhoz írt első levelében megfogalmazott érzések kavarognak. Hálás a szívem, lelkem, hogy jó húsz esztendővel ezelőtt a kánói kis gyülekezetben megismerhettem Juhász Béláné Bözsi nénit. Előbb a kézimunkáival, azután vele találkoztam, az elkövetkezendő húsz esztendő pedig lehetőséget adott arra, hogy megismerjem, és arra is, hogy együtt szolgáljunk, hiszen a gyülekezetben presbiter, majd gondnok lett, ma pedig már tiszteletbeli gondnok. Felidézte, hogy emlékszik még arra a találkozásra, amikor elkérte a Bibliáját, amit a rákövetkező vasárnap egy hímzett borítóval kapott vissza, amit azóta is használ. – Ebben a kicsiny-kis termetben, megmutatkozik az isteni nagyság, az alázatos élet, az odaadó cselekedet. Bözsike néni kézimunkáit számos határon inneni és túli templom őrzi a hálaadás, az isteni magasztalás megnyilvánulásaként. Ezért az útért vagyunk hálásak – hangsúlyozta Szabó Péter.

Szabó Péterné utalva egy Bözsi nénivel folytatott korábbi beszélgetésre azt mondta, hogy a kiállított munkák között akadnak meglehetősen régiek, 70 évvel ezelőtt készültek is. Meglátása szerint ezen a tárlaton minden öltés fonalból szőtt imádság, egy-egy kérés, vagy hála, majd köszöntésképpen egy, az alkalomra írt saját versét olvasta fel.

A kiállítást Vadnai Zoltán Gézáné, a Vadnai Református Egyházközség lelkipásztora, és Vadnai Zoltán Géza lelkipásztor, a Tiszáninneni Református Egyházkerület missziói tanácsosa nyitotta meg.

– Bözsi néninek talentumot adott Isten, és ő ezt kamatoztatta. Szívének szeretetéről beszélnek a munkái, amelyek közül számomra az egyik legmeghatóbb a lánya esküvőjére készített menyasszonyi ruha, amelybe Bözsike néni belehímezte édesanyai szeretetét a gyermeke iránt – mondta Vadnai Zoltán Gézáné. Hozzátette: a munkákon látható minták üzennek arról, aki az élet kenyere, és az Újtestamentumról, amit az ő vére által kaptunk, végsősoron az áldozatról és szeretetről. Ezek az üzenetek imádságban születtek és sok-sok templomot díszítenek bátorítva a lelkeket és a szíveket. Bözsi néni csendes, szolgáló lélek, aki az emberek javára fordította talentumait. Vadnai Zoltán Gézáné beszéde végén „A példabeszédek könyve” 31. részéből a „derék asszony” dicséretéről szóló igeszakaszt olvasta fel, ami arról szól, hogy mi mindannyian örömmel gyűjtjük össze mindazok elismerésre méltó tulajdonságait, akiket szeretünk.

Vadnai Zoltán Géza szintén Isten dicséretét látja megfogalmazni az egész életmű egyes darabjaiban, az úrasztali terítőkön, a szószéki és a karzati drapériákon egyaránt. – Egy hitben járó kánói asszonytestvér hálája mindazért, amit az Urától kapott. Tehetségét nem rejtette el, nem hagyta elveszni, hanem azt Isten dicsőségére, szeretteinek és felebarátainak a javára kamatoztatta – fogalmazott. A missziói tanácsos két bibliai helyet említett meg Bözsi néni alkotásaival kapcsolatban. Az egyikről Mózes második könyve tesz említést. Ezen történet szerint az Úr Mózesen keresztül megbíz 3 mesterembert azzal, hogy készítsék el a szent sátor igényes munkáit a hímzett munkákkal együtt. A történet lényege, hogy a Szentírás szerint Isten bölcsességgel töltötte el őket, és amit tudniuk kellett, azt a szívükbe plántálta.

A másik Igét az Énekek énekéből idézte fel Vadnai Zoltán Géza, ahol az érkező vőlegény hintájának mintáit Jeruzsálem leányai szeretettel hímezték ki. A missziói tanácsos párhuzamot vonva a két történet és Bözsi néni alkotásai között azt mondta, hogy minden mű, amelyet emberi kéz készít, akkor válik Isten dicséretévé, ha szívből és szeretetből jön. – A mai világban nagyon sok mindent leural a tömeggyártás. Egyre több a giccs, és az emberek keresik azt, ami autentikus, ami megbízható, ami eredeti, valódi, amit ezen a kiállításon megtalálhatunk. Az autentikus darabokat az Istentől kapott tehetség, az alkotó személye, Istenbe vetett hite, a közösség iránt érzett szeretete hitelesíti – emelte ki.

Bözsike néni 1939-ben egy négygyermekes családba született ötödik gyermekként. Egy lányt és egy fiút nevelt fel. Portálunknak nyilatkozva elmondta, hogy már gyermekkorában kiderült, hogy jó a kézügyessége, de varrni nem tanult senkitől sem. A kézimunkázást a lánya esküvői ruhájával kezdte. Eleinte többnyire szinte csak esküvökre készített kötényeket és vőfélykendőket, s miután a férje meghalt több ideje maradt más munkák megvarrására is. Mára már 30 templom őrzi hímzéseit Balatonszabaditól Milotáig, Hangonytól Bekecsházáig, sok munkája pedig magántulajdonban van, míg a kiállítás anyaga saját tulajdonát képezi. Bözsike néni beszélt a mintákról is, amelyeket könyvekből, magazinokból másol ki vagy maga talál ki, de előfordul az is, hogy a megrendelő elképzelései szerint alakul ki. Az előrajzoláshoz pedig kiszúrt sablonokat használ.

A kiállítás augusztus végéig tekinthető meg az intézmény nyitvatartási idejében.