Kihirdették a gályarabper 350. évfordulója alkalmából meghirdetett pályázat eredményeit.
A pályázatot még tavaly novemberben hirdette meg a Sárospataki Református Hittudományi Egyetem a jövő nemzedéknek, hogy köreikben is fenntartsa a protestáns gályarabok emlékezetét, akik állhatatosságukkal, hűségükkel a mában is példaképek lehetnek a fiatalok előtt.
A versenyen a Tiszáninneni Református Egyházkerület, a Kárpátaljai Református Egyházkerület, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház területén és ezek fenntartásában működő középiskolák tanulói jogviszonnyal rendelkező 14-18 év közötti diákjai indulhattak.
Pályázni több témakörben és műfajban lehetett. Az „A” kategóriában induló versenyzőknek azt kellett bemutatniuk írásban vagy videóesszében, hogy hogyan őrzi egy adott közösség a gályarabok emlékezetét. A „B” kategóriát választóknak egy gályarab történetét kellett feldolgozniuk esszé, naplóbejegyzés, levél, novella vagy rajz formájában. A „C” kategóriában a diákok feladata az volt, hogy a saját közösségükben kutassanak fel egy modern kori gályarabot, és írják le a történetét.
Dr. Enghy Sándor rektor a kárpátaljai pályázókkal
Az egyetemi istentisztelettel egybekötött eredményhirdetést március 27-én tartották meg a Sárospataki Református Hittudományi Egyetem imatermében. – A történelem csak akkor éri el a célját, ha az élet tanítómestere lesz. Akkor lesz az élet tanítómestere, ha a tanulságokat személyesen is levonjuk a történésekből – mondta köszöntő beszédében dr. Enghy Sándor. Az egyetem rektora ezt követően a gályarabok történetének magára vonatkoztatható főbb tanulságait fogalmazta meg egy-egy tételben. Ezek: A szabadság soha nem halhat meg, csak elrejtőzik egy időre; Aki nem harcol a szabadságért, az örökre rab marad; Az élet nem érhet véget leláncolva. Mint mondta, nagypénteki gondolatai ezekben a tételekben gyökereznek, vagyis lehetetlen, hogy az élet véglegesen alulmaradjon a halál erőivel szemben: nagypéntek után húsvét következik. Ennek az üzenete viszont csak akkor éri el a célját, ha személyesen is elvégezzük az ezzel kapcsolatos ránk tartozó feladatokat.
Dr. Dienes Dénes szerint kockázatos, mégis érdemes volt kiírni a pályázatot
Dr. Dienes Dénes, a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeinek igazgatója, a bírálóbizottság elnökeként az ítészek meglátásait és tapasztalatait osztotta meg a résztvevőkkel. Véleménye szerint a pályázati kiírás nagyon kockázatos volt, hiszen tapasztalatai szerint a református egyház összefüggéseivel kapcsolatban a kollektív emlékezet zűrzavaros. A 350 éves évforduló azonban lehetőséget nyújthatott volna valamiféle számvetésre, mégis csak azokat az egyházkerületeket mozgatta meg, amelyek közvetlenül is érintve voltak abban a szörnyű folyamatban, amely a gyülekezetek elpusztítását célozta meg. – Kockázatos volt kiírni a pályázatot azért is – tette hozzá, mert modern világunkban a „Carpe diem!”, vagyis „Élj a mának!” bűvöletében élünk. Egy ilyenfajta szemléletben nem számít, sőt inkább zavaró tényező a múlt, pláne a régmúlt. – Ennek a szemléletnek a szívekben való elültetése elsősorban az ifjúságot célozza meg, mégis a felhívásra összesen 10 pályázat érkezett be Kárpátaljáról és az egyházkerület intézményeiből – hangsúlyozta.
A Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon csapata
A benyújtott pályaműveket értékelve a rektor elmondta, hogy a műfajokat tekintve rendkívül fantáziadús művek születtek, így a képzőművészeten keresztül, a videóesszén át a rap-ig számos műfajban érkeztek be hiteles és elgondolkodtató alkotások, amelyek mindegyike érdemes volt a jutalmazásra. A rektor az intézmény és a zsűri nevében köszönetet mondott a pályázóknak és a felkészítő tanároknak, hiszen megerősítették az egyetem azon szándékát, hogy az ilyen nagy évfordulók kapcsán mégiscsak érdemes kiterjeszteni a közös emlékezetet, és nem hiábavaló elvárni az ifjúságtól, hogy erre reflektáljanak, sőt véleménye szerint akár még életpályákat is kijelölhetnek.
A verseny eredménye
Az „A” kategória első helyezettje Fehér Kristóf, Tajnai Dávid, Tukacs Levente és Bojtár Boglárka Mérföldkövek az emlékúton videóesszéje lett.
Az „A” kategória második helyezettje Barát Dominika Dalma Gályarabok című pályaműve lett.
A „B” kategória első helyezettje Kozsurek Anna Az összefogás ereje című pályamunkája lett.
A „B” kategória második díját megosztva ítélte oda a zsűri Balega Áron Palackba zárt üzenet és Huszár Ákos Levél fiamnak című pályamunkájukért.
A „B” kategória harmadik helyezettje Estók Eszter történetmesélő rap/vers formájában benyújtott pályaműve lett.
A „C” kategóriában egyetlen pályázatot díjazott a zsűri, mégpedig Kovács Ákos Gecse Endre református lelkész emlékezete című pályamunkáját.
A pályázók teljesítményét oklevéllel és pénzjutalommal ismerték el. Bahus Szintia és Nagy Réka értékes munkáját emléklappal és könyvjutalommal hálálta meg a zsűri.
Történeti háttér
1674. március 5-én Pozsonyban indult az a per, amely a protestáns egyházak megsemmisítését, illetve meggyengítését célozta. Több mint 600 református és evangélikus lelkészt és tanítót vádoltak felségsértéssel, a katolikus vallás gyalázásával, a lázadók segítésével, a törökkel való összejátszással és hazaárulással. A bíróság egyértelművé tette, hogy a halálos ítélet elkerülhető lenne, ha a vádlottak aláírják áttérésükről szóló nyilatkozatukat, de erre a többség nem volt hajlandó.
A halálos ítéletet már egy hónapon belül meghozták, de a kivégzések a nemzetközi felzúdulás miatt elmaradtak. A lelkészeket nyolc hétig tartották fogva, majd különböző helyszínekre szállították őket, hogy embertelen körülmények között, kínzások árán próbálják őket rákényszeríteni a reverzális, vagyis az áttérő nyilatkozat aláírására. Végül 89-en nem írták alá a nyilatkozatot, közülük 42 prédikátort gályarabságra küldtek Nápoly felé. Útjuk során éheztették, veréssel, szomjazással, alvásmegvonással büntették őket, lábukon bilincs és lánc okozta sebeiket.
1674 májusában, fejenként ötven aranyért adták el őket gályára, ahol félmeztelenül, az evezőkhöz kötözve, napi szinten dolgoztatták őket kétszersült kenyéren és vízen. Éjszaka is láncra verve aludtak a gálya padjai között. A lelkészek nélküli gyülekezetek ennek ellenére kitartottak hitük mellett, házi istentiszteleteket tartottak, és maguk temették el halottaikat.
(Címlapfotó: Balogh Csilla)