Január végén ismét útra keltek a Vay Miklós Református Technikum, Szakképző Iskola és Diákotthon tanulói, hogy egy hetet töltsenek hollandiai testvériskolánkban, az apeldoorni partnerintézményben. Az évek során sok hasonló tanulmányút valósult meg, mégis minden alkalom más és más – mert minden generáció új történetet ír bele ebbe a közös fejezetbe. Az útról dr. Téglás Zsolt, az iskola igazgatója írt élménybeszámolót.

A téli szünet csendesebb ritmusából visszatérve diákjaink egy pezsgő, nyitott, szakmailag felkészült közösségbe érkeztek. Már az első napon érezhető volt: nem vendégként fogadják őket, hanem testvérként. A közös áhítat, az együtt eltöltött tanórák és műhelymunkák mind azt erősítették, hogy az együttműködésünk alapja nem csupán szakmai, hanem lelki közösség is. A hét során tanulóink aktívan bekapcsolódtak a szakmai foglalkozásokba.

Az építőipari, faipari, gépészeti és vendéglátós képzésben részt vevő diákok testközelből tapasztalhatták meg, hogyan dolgoznak holland társaik, milyen eszközöket használnak, milyen módszerekkel tanulnak. A különbségek nem elválasztottak, hanem kíváncsivá tettek; a hasonlóságok pedig megerősítettek bennünket abban, hogy a szakma szeretete és a munka iránti elkötelezettség mindenütt közös érték.

A program természetesen nemcsak a tanműhelyek falai között zajlott. Városnézések, kulturális programok, közös kirándulások színesítették az ott töltött időt. A diákok bepillantást nyerhettek a holland mindennapokba, megismerhették a helyi családok életét, hiszen vendéglátóik otthonában kaptak szállást. Ezek az esték – a közös vacsorák, beszélgetések, nevetések – gyakran többet tanítottak a nyelvről, az elfogadásról és az alkalmazkodásról, mint bármely tanóra. Külön öröm volt látni, ahogyan diákjaink napról napra magabiztosabbá váltak az idegen nyelvi kommunikációban. Az első félénk megszólalásokat hamar felváltotta a természetes beszélgetés, a közös tervezés és az együtt gondolkodás. Megtapasztalhatták, milyen érzés egy másik országban helytállni, képviselni saját iskolájukat, városukat, hitüket.

Ez az egy hét sokkal több volt egyszerű tanulmányútnál. Olyan életszakaszban érte diákjainkat, amikor személyiségük, szakmai identitásuk és világlátásuk formálódik. A nemzetközi tapasztalat segít abban, hogy nyitott, együttműködő, felelős szakemberekké váljanak – olyanokká, akik tudják: a tudás érték, de az alázat, a tisztelet és az emberség legalább ennyire fontos. A holland–magyar testvériskolai kapcsolat az évek során bizonyította, hogy a közös keresztyén alap nemcsak hitbeli közösséget jelent, hanem bizalmat is. Bizalmat abban, hogy rábízhatjuk egymásra fiataljainkat. Bizalmat abban, hogy amit együtt építünk, az maradandó.

Hazatérve diákjaink nemcsak élményekkel gazdagodtak, hanem megerősödött bennük az a felismerés is: a világ tágas, de az értékek összekötnek bennünket. A januári út ismét egy újabb mérföldkő lett ebben a közös történetben – egy hét, amely formált, gazdagított és közelebb vitt bennünket egymáshoz.