Mint amikor az úrvacsorás istentiszteleti rész következik és a lelkipásztor hívogatja a gyülekezetet: íme mindenek készen vannak, úgy állt minden glédában Sárospatakon június 13-án, szombaton a Tiszáninneni Református Gyülekezetek Találkozóján. Nem csupán a Zempléni Fesztivál tölti meg elevenséggel a várost, hanem bizony a reformátusok is, akik ilyenkor szinte megostromolják az ősi kollégiumot. Nem csak a diáksereg ékessége a fehér falaknak, hanem a gyülekezeti küldöttségek szintúgy azok. Már a kezdés előtt egy órával elkezdtek érkezni a találkozóra a résztvevők és bizony még délután a rendezvény zárása után sem oszlott el rögtön a tömeg. A testvéri viszontlátás öröme sürgette az érkezést és késleltette a távozást.

Nem volt kimondott dresszkód, ami alapján öltözködtek az érkezők. Kívül, ami egységesítette a jelenlévőket a karszalag volt, ami idézte a Kollégium címerének kék-piros színvilágát. Belül pedig a keresztyén szív volt, ami együtt dobbant a találkozások során, az épületek láttán és az igék és bizonyságtételek hallatán. A nyitó istentisztelet igei szolgálatát Barna Sándor püspök úr végezte, aki a Zsoltárok könyvéből választotta az igét. A 46. fejezet hangzott, ami az Imádság Évének a vezérigéjének is a foglalata: „Csendesedjetek el és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten” (Zsolt 46:11). Igehirdetésében a külső körülmények szorításáról beszélt és arról, hogy Isten népe, ennek ellenére sem kell, hogy elveszítse a reménységét. A mi életünk biztonsága nem a körülményektől függ. A seregek Ura név arra emlékeztet, hogy a galaxisok Ura leereszkedik a mindennapok valóságába. Az erőlködés helyett, adjuk meg Istennek a dicsőséget és a lehetőséget, hogy megmutassa istenségét.

Az istentiszteletet után az Esperesek köszöntése következett, akik egyszerre léptek a színpadra. Gordos Attila, az egervölgyi egyházmegye lelkészi vezetője az egyházat egy kicsinosított mozdonyhoz hasonlította, ami lehet ugyan szép, de egy vakvágányon vesztegel. Gondolatai alátámasztására a Máté evangéliuma 13. fejezetét hozta, ahol Jézus kijózanítja a tanítványokat, akik a Jeruzsálemi templomot méltatják. Szerinte nem a külsőségek a fontosak, hanem az emberek, akiket Krisztus követésére kell bírni.

Kusnyír László, az abaúji egyházmegye esperese egy 2022-ben, szintén ezen a találkozón kapott igéskártyával bíztatta az egybegyülteket. Mielőtt azonban az igét leleplezte volna, a sajátos humorát alkalmazva egy viccel világította meg, azt a hálát, amit érez az Isten gondviselése felett. A szorongás ellenszereként, ahogy négy évvel ezelőtt hatott és igaznak bizonyult az ige, úgy működik a hívő szívében ma is: „Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van” (I. Pét 1:5-6).

Mészáros István, a zempléni egyházmegye esperese Pál apostol köszöntésével fordult a gyülekezet felé. „Kegyelem néktek és békesség, Istentől a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól” (I. Kor 1:3). Az Esperes azért fohászkodott ezzel az igével, mivel a világ ellenszelében a szolgálatunk ezen része kiemelkedően fontos. Ne csak mondjuk, de mozdítsuk is elő.

Szőnyi Tamás borsodi egyházmegye esperese a Római levélből idézett: „Nemcsak hanem pedig dicsekedünk a megpróbáltatásainkban tudván, hogy a megpróbáltatás békességes tűrést nemz, a békességes tűrés pedig próbatételt, a próbatétel pedig reménységet.” A Károlyi fordítás szerint elhangzott igének az üzenetét helyezte a hallgatóság szívére: kívánom, hogy a nagy átalakulások közepette mindannyian találjuk meg az Isten által elkészített helyünket, a családunkban, közösségünkben, gyülekezetünkben és egyházunkban.

Az esperesi köszöntők után sem ürült ki a színpad, hanem a nap során mindig volt mire figyelni a kollégium udvarán felállított emelvényen. Hűvösvölgyi Ildikó, a Máon Szeretetetotthon lakói, az Úrdala zenekar mind tudtak megindító és felemelő pillanatokat szerezni. Hűvösvölgyi Ildikó, Kossuth-díjas színművésznő nem egyedül érkezett, hanem a Szászrégenből származó Szabó Gyula Győzővel. Úgy fejezte ki idetartozásukat, hogy mind a ketten nyakas kálvinisták. Mondván: itt a helyünk akárhogy is nézzük! A mai napra a különböző verses összeállításaiból a Kaleidoszkóp elnevezésűt hozta, ami a régi korok gyermekjátékát idézi. A család, a szeretet, a szerelem, a haza, Isten, a játék fogalmi köréből röppent fel az előadók mély átélése nyomán a művészet könnyen elillanó kék madara.

A nagyszínpad mellett nagyon népszerűek voltak a Múzeum előtt felállított játszótér, a református standok, mint az abaújvári gyülekezet Keresztyén Manufaktúrája, vagy épp Juhász Gábor festményei, Bátoriné Miskák Marianna kreatív dísztárgyai, a könyves standok, Herczeg Mária kézművesfoglalkozása, a vezetett túrák a Nagykönyvtárban. Mégis a legerősebb vonzása a viszontlátásnak volt, ahogy gyülekezeti tagok, hittestvérek, lelkipásztorok, főgondnokok, presbiterek találkoztak és szóba elegyedtek egymással.

A teológia épülete sem maradhatott ki a találkozó véráramából. Két délutáni program is meghirdetésre került itt. A földszinten, a Tolnai Teremben az Abaújvári Bábcsoport készült meglepetéssel a gyermekeknek. Az első emeleten, a Szikszai Teremben pedig az Imádság Éve apropóján szerveződött kiállítás és könyvbemutató. A bábosok, a Palánta Gyermek és Ifjúsági Misszió egyik csoportja, a Piroska és a farkas örökzöld mesét vitték színre, de persze nem a hagyományos módon. Az első emeleten is különös performansszal találhatták szemben magukat az érdeklődők. Hajdú Zoltán Levente, aki az MRE Missziói Szolgálatáért felel, beszélgetett Nagy Károly Zsolttal, a teológia tudományos rektorhelyetteséve. A különlegesség abban állt, hogy először Nagy Károly Zsolt kérdezett az Imádság Éve kapcsán megjelent imádságos könyvekről, majd ezt követően Hajdú Zoltán Levente faggatta előbbi kérdezőjét a Böjt album c. kötetéről. A beszélgetés végén a teológia folyosóján kiállított, az albumban is helyet kapó képi és szöveges üzenetek tovább lehetett gondolni.

Nagyon tömény, impulzusgazdag, forgatagos eseményben lehetett része annak, aki a szombati napra ezt a programot választotta. Emelkedettség, profi színpadtechnika, nagyszerű levezetés, lelki elevenség jellemezte a találkozót. Így a választott ige: „A testvéri közösséget szeressétek!” (I. Pét2,17), nem csupán függeléke lett a sodró együttlétnek, hanem átélhető tapasztalata. Mi más is kelhet az ember lelkében egy ilyen találkozó után, mint hogy: „Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak! (Zsolt 133:1).