A Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon 10.b osztályos tanulójának kiállítása Mégis békesség címmel látható a Görömbölyi Művelődési Házban.
A kiállítás szeptember 21-i megnyitóján az azt követő koncertre fellépőként siető Domonkos előtt hosszú sorban álltak a gratulálni szándékozó ismerősök és ismeretlenek, akik elismerő szavakkal halmozták el őt és képeit, leginkább színhasználatát és ábrázolásmódjának kiforrottságát csodálták.
Néhány percet nekünk is sikerült beszélgetni az ifjú alkotóval. Érdeklődésünkre elmondta, hogy öt évvel ezelőtt kezdett el festeni. – Legelső képem vicces módon készült. Éppen ötödikes voltam, amikor iskolát váltottam, és volt egy olyan hetem, amikor semmit sem kellett csinálnom, így elkezdtem festeni, először egy hajós képet csináltam, és nagy örömmel töltött el az, ahogy a képből egy új alkotás, egy festmény született – idézte fel.
Domonkos festményei ugyanis saját fotói alapján készülnek, és csak azokat keretezi be, amelyeket jónak talál. Többféle technikát és eszközt is kipróbált, amíg meg nem találta a saját útját. Kezdetben porpasztell krétával alkotott, majd akrilt és akvarell festéket használt. Jelenleg akvarell festékkel és a különböző vastagságú lapokkal kísérletezik.
Leginkább a neki kedves tájak, utcák, hegyek és folyók képeit, a nagyvilági élet szépségét, valamint a fények változásait szereti ábrázolni. Élvezi a színek összhangját, a világosság és a sötétség kontrasztját, annak játékát, hogy miképpen lehet eljutni a legvilágosabb színektől a leginkább domináló legsötétebb színekig. Fontosnak tartja az egyensúlyt és a harmóniát. Jelenlegi kedvenc képe, a legutóbbi alkotása, amely egy traktort ábrázol, amely szerinte egyáltalán nem nevezhető tökéletesnek, de valami miatt mégis nagyon szereti.
Domonkos kimagasló tehetségét mutatja, hogy felnőtt művészekkel már három éve vesz részt rendszeresen alkotótáborokban, mint a bekecsi nemzetközi alkotótáborban vagy a zempléni rajztanárok alkotókörének nyári táboraiban, ahol szívesen fogadják. Eddigi sikerei közül talán a legjelentősebb, hogy tavaly első helyezést ért el a rangos National Geographic Magyarország pályázatán a 16 év alattiak kategóriájában valósághű és természetes ábrázolásával. Mindezek ellenére úgy érzi, hogy még mindig tud fejlődni. Célja, hogy elérje azt a tökéletességet, amelynek révén minden ecsetvonásával úgy lesz majd képes átadni az érzéseit és hangulatait, ahogyan azt ő szeretné, ahogyan azok a képzeletében megjelentek. – Úgy érzem, hogy ezzel a kiállítással nagy mérföldkőhöz jutottam önmagam kifejezésében. Nagyon jól esik, hogy ilyen sok embertől kapok pozitív visszajelzést – mondta.
A kiállítás anyaga az utóbbi két-három év termése. Domonkos elárulta, hogy a képek kiválasztásával gondban volt, mert ő általában nem egy konkrét témában, hanem elsősorban hangulatokban gondolkodik és fest. Festményein is inkább a színek dominálnak.
A kiállítást Matuscsákné Jobbágy Erika művésztanár, Domonkos apai nagynénje nyitotta meg. Beszédében kiemelte, hogy a képeket nézve Domonkos már 17 évesen magasan a nagyon tapasztalt művészek közé sorolható. Rámutatott, hogy az akvarellfestés kuriózumnak számít a festési technikák között. Előnye, hogy légies, könnyed és egyedi képeket lehet vele készíteni. Hátránya, hogy nehéz korrigálni. Ennélfogva fegyelmezett, átgondolt munkamorált kíván. Aki ezzel a technikával foglalkozik, annak egész embernek kell lennie. Az alkotás készülhet tussal vagy ceruzával történő megrajzolást követően, mint például Domonkos falut vagy utcákat ábrázoló képei esetében, de készülhet megrajzolás nélkül is. Ilyenek például Domonkos állatokat, a víz tükröződését vagy a tájakat megjelenítő festményei. Az elkészült mű akkor lehet sikeres, ha az alkotó nagy gyakorlattal, rajzi és színkeverési tudással rendelkezik, és önmaga gondolatán, szívén, lelkén átengedve a téma szépségét és üzenetét gyors tempóval tudja megragadni. Domonkos realisztikus képeivel a pozitív életérzést mutatja be. Festményeit látva harmónia, nyugalom hatja át a nézőt, amelyet a téma és a színek használatával ér el.