Kevés ilyen rádió működik az országban, mint az Európa Rádió, mely amellett, hogy egyházi, markánsan közszolgálati jellegű is. Létrejöttét missziói szándék vezérelte. Szerepe a hazai médiapiacon hiánypótló. Szlogenje, „A református értékadó!”, egyben védjegye is.

A Tiszáninneni és a Tiszántúli Református Egyházkerület rádiójának évfordulója apropóján a médium ügyvezetőjével, Sike Gáborral, főszerkesztőjével, Kojsza Péterrel és református programigazgatójával, Kovács Zoltánnal beszélgettünk az eltelt húsz évről, a rádió küldetéséről és főbb jellemzőiről, az értékközpontúságról, a kiegyensúlyozottságról, a politikamentességről és az önazonosságról.

Mi volt az a missziós szándék, amely életre hívta a rádiót?

K. P.: A rádiót tulajdonképpen egy társadalmi igény hívta életre. A 2001-es népszámlálási adatokból ugyanis kitűnt, hogy Miskolcon és környékén sokkal több református élt, mint amennyit a helyi gyülekezetek meg tudtak szólítani. A Tiszáninneni Református Egyházkerület akkori vezetése szerette volna elérni az egyházhoz lazább szálakkal kötődő embereket, így egy olyan felületet keresett, amelyen keresztül lelki tartalmakat lehet közvetíteni. Az egyházkerület kezdetben műsoridőt vásárolt az elsősorban közszolgálati tartalmakat sugárzó miskolci Európa Rádióban.

Mi jellemezte a megvásárolt műsoridőt?

K. Z.: A szempontrendszer egyik eleme az volt, hogy a műsorban a lelkipásztor úgy szólaljon meg, hogy a gondolatain vagy a személyiségén keresztül fogalmazódjon meg a hallgatóban az egyházi üzenet, ne pedig a terminológiát használva. Konkrétabban: nem istentiszteleti időt vettek meg vasárnap délelőttre, hanem egy esti mesét, amelyhez egy kis áhítat kapcsolódott, vagy a szintén nem a bibliai textusra épülő, de bibliai értékrendet tükröző napi rovatot, az Útravalót, amely a hétköznapi témákban úgy fejezte ki az egyház álláspontját, hogy Isten vagy Jézus Krisztus neve nem fordult elő benne.

Hogy emlékeznek vissza arra a történelmi pillanatra, amikor megszólalt a rádió első református adása?

S. G.: Akkor egyikünk sem volt a rádióban. Csak a visszaemlékezésekből tudjuk, hogy id. Csomós József értékrendje szerint az az adás annyira átütő volt, hogy az elnökséggel eldöntötték, a kerület megvásárolja az egész rádiót. Mivel azonban erre nem volt elég anyagi forrás a kerület összefogott a Tiszántúli Református Egyházkerülettel élén Bölcskei Gusztáv ma már nyugalmazott püspökkel, és 2005-ben közösen vették meg a médiumot eleinte csak miskolci frekvenciával, vagyis a rádió Debrecenben nem volt hallható a debreceni frekvencia elnyeréséig! Azáltal azonban, hogy a két egyházkerület fenntartása alá került az addig 24 órás közszolgálati jellegű médium a fenntartók egyházi jellegéből adódóan a műsorstruktúrában egyre körvonalazottabban jelent meg a hitéleti jelleg.

K. P.: A nevét azért nem változtatták meg, mert egyfelől úgy érezték, hogy elveszítenék a rádió akkori hallgatói táborát, amit viszont szerettek volna megtartani. Másfelől úgy vélték, a név folytonosságot is jelöl, hiszen őrzi a rádió eredeti küldetését, azt, hogy nem csak az egyházhoz közelieket szólítja meg. Ezt a koncepciót azóta is őrizzük.

Tudomásom szerint korábban felmerült, hogy a további kettő egyházkerület is becsatlakozik a műsorkészítésbe és a rádió finanszírozásába. Ez miért nem valósult meg?

K. P.: Ennek több oka is volt, a leglényegesebb talán az, hogy a tulajdonosok nem szerették volna, ha a rádió elveszítené vidéki jellegét, hiszen ha ez az elképzelés megvalósult volna, jogos elvárás lett volna például a Dunamelléki Református Egyházkerület esetében, hogy a területén budapesti frekvenciával működjön, ami országos jellegűvé tette volna a rádiót.

K.: Z.: Az eredeti koncepció is az volt, hogy a helyi gyülekezetekkel alakuljon ki személyes kapcsolat. Induláskor persze álmodoztunk arról, hogy a református egységet megvalósítva valahogy beterítjük a Kárpát-medencét. Ma ezt a komoly szándékunkat fejezi ki a beregszászi Pulzus Rádióval és a kolozsvári Agnus Rádióval való kapcsolatunk, amelynek révén nem csupán ünnepi alkalmakkor jelenítjük meg a református egységet, hanem minden egyes nap azáltal, hogy a Határtalan című műsorunkat beregszászi, kolozsvári és felvidéki kollégák készítik, de a nálunk készült kiemelt református műsorok is eljutnak hozzájuk.

Meghatározott a tisztán egyházi jellegű műsorok aránya a műsorfolyamban?

K. Z. Az alapítók célja annak idején az volt, hogy súlyának megfelelően az egyház eseményei, hírei, programjai bekerüljenek a rádióba, és ne csak akkor, amikor valami botrány van az egyházban, hanem akkor is, amikor valami lényeges dolog történik a gyülekezetek életében. Ha így nézzük, az már önmagában is nagyon fontos tény, hogy az egyház történései megjelennek a rádió különböző műsoraiban.

K. P.: A koncepció fontos része, hogy az Európa Rádióban nincsenek külön egyházi és nem egyházi műsorok, hiszen minden összefonódott. Tematikus református magazinok viszont vannak, amelyeket téma szerint csoportosítunk.

S. G.: Sőt! Egyszer id. Csomós József püspök mondta, hogy van hitéleti, de nincs református műsor, mert minden műsor református, így az egész műsorfolyamot ez határozza meg, ami egyben az önazonosságunk részét is képezi.

Hogy értendő ez az önazonosság?

K. Z. Úgy, hogy nincs kézikönyv arra, hogy kell református rádiót csinálni. Mi úgy építkezünk, hogy nagyon sok mindent kipróbálunk, és ami működik, azt megtartjuk. Büszkék vagyunk arra, hogy a rádió húsz év után is az eredeti elvek szerint működik és sem a politika, sem pedig az egyházpolitika nem akarja felhasználni a saját maga céljaira, így megmaradt a hírszerkesztői, a szerkesztői szabadság, melyek óriási értékek a mai világban.

K. P. Én az önazonosságot a rádió hiánypótló szerepével hozom összefüggésbe. Szerintem, és a médiajog meghatározása alapján is, mi közösségi rádióként működünk, ahol olyan gondolatokat is el lehet mondani, amiket máshol nem, és ezek kifejezésére rengeteg műsoridő biztosított. Míg a kereskedelmi rádiókban a zenék között csak két-három perc idő áll rendelkezésre a beszélgetésekre. Mi hiszünk a személyes történetek erejében.

A tulajdonosváltás után a rádió megőrizve közszolgálati jellegét politikai, közéleti híreket, műsorokat is sugároz. Miként lehet az evangélium erőterében közéleti, politikai jellegű kérdésekről, témákról beszélgetni?

S. G. Ezt nem kell mereven elképzelni. Ha valaki tisztességgel végzi a hír- vagy a műsorszerkesztést, akkor az képes az evangéliumi kereteken belül maradni. Léteznek persze alapvető, ám világosan megfogalmazott elvárások, elvek és kijelölt határok, de ezeket a kereteket mindenki ismeri és tiszteletben tartja. Azt persze nem mondom, hogy ezeket sosem lépi át senki, hiszen a „lónak négy lába van, mégis megbotlik”. A politikamentességgel kapcsolatban azt érdemes tisztázni, hogy ez nem politikusmentest jelent. Természetesen teret adunk a politikusoknak is, hogy beszámoljanak a várost vagy a régiót érintő ügyekről, de a politikai csatározásoknak nem adunk hangot.

Az eddig elmondottak erőteljesen érintik a műsorszerkezetet, a műsorpolitikát. Miként határozták meg ezeket annak idején, és miként változtak a kezdetek óta?

K. P. Én az indulás után egy kicsivel később, fiatal önkéntesként csatlakoztam a rádióhoz. Még pontosan emlékszem arra a mondatra, amely így hangzott el: ennek a rádiónak egy láthatatlan templomnak kell lennie. Olyannak, amelyről soha nem tudjuk, hogy ki, mikor ül be oda és mikor megy el onnan. Ezért minden műsorán, minden gondolatán tükröződnie kell a keresztyén értékrendnek. Ennek próbálunk mind a mai napig megfelelni. Emellett igyekszünk eleget tenni a minőségi újságírás követelményeinek is, de a bibliai értékrend mindent felülír. Minden megszólalásunkat ennek az igazságnak rendeljük alá. Ez a legfontosabb.

Visszatekintve, hogy látják, melyek voltak a főbb mérföldkövek a rádió életében?

K. P.: Az első az volt, amikor Debrecenben elindult a műsorszórás helyi stúdióval és gárdával. Jelentős változás volt az is, amikor Miskolcon a jelenlegi székhelyünkre, egy önálló, kiváló lokációjú és szép épületbe költöztünk, ami mára a saját tulajdonunk lett. A COVID-ot szintén mérföldkőnek tekinthetjük, hiszen a pandémia alatt jelentősen felértékelődött a rádió szerepe. Hatalmas ereje volt annak, hogy a rádión keresztül lehetett igei gondolatokat, áhítatokat, istentiszteleteket hallgatni. Akkor személy szerint én is megerősödtem ebben a szolgálatban.

K. Z.: Fontos változás egyben visszajelzés is volt a generációváltás is, és miután az úgynevezett egyházi alapítók letették a püspöki szolgálatot, a rádió ügye ugyanolyan prioritást kapott az egyházkerületen belül és ugyanazzal a szemlélettel működött tovább, mint a kezdetek kezdetén, ami azt igazolta vissza, hogy jó alapok lettek lerakva annak idején.

S. G.: Olyannyira, hogy mindezek megerősítésére a rádió szerkesztősége idén elnyerte a protestáns újságírás legrangosabb elismerését, a Rát Mátyás-díjat, amire nagyon büszkék vagyunk, hiszen az első magyar nyelvű hírlap alapítójáról, evangélikus lelkészről elnevezett díjat minden évben azok kaphatják, akik hűségesek maradnak eredeti küldetésükhöz.

Mit gondolnak, betöltötte-e a rádió azt a misszióját, hogy az egyház, a gyülekezeti munka részévé váljon?

K. P.: A szolgálatunk kezdetén sokszor nekünk kellett kezdeményezni, hogy a lelkipásztorok interjút adjanak. Azóta szép lassan természetessé vált a jelenlétünk, és ma már gyakran ők keresnek meg minket, ha valamilyen eseményük van. Sőt, olyan alkalom is előfordult, hogy a rendezvényt addig nem kezdték el, amíg a rádió munkatársa meg nem érkezett a helyszínre. Az, hogy ma már ennyire számítanak ránk, számunkra is nagyon fontos és megerősítő visszajelzés.

K. Z.: Azáltal, hogy rendszeresen eljárunk a legfontosabb gyülekezeti és egyházkerületi eseményekre húsz év alatt sikerült integrálódnunk a református egyházba és a gyülekezetek életébe. Ezeken az alkalmakon rendszeresen kapunk személyes visszajelzéseket pozitívakat, és olyanokat is, amelyeken érdemes lenne változtatnunk. Erre a megszólíthatóságra nagyon odafigyelünk. A legbüszkébbek mégis arra vagyunk, hogy nem váltunk belterjessé, vagyis az egyházon kívüliekhez is eljutunk, olyanokhoz akiket a szószékről nem lehet elérni, akik nem járnak gyülekezetekbe, vagy akik nincsenek ott a vasárnapi istentiszteleteken. Ez az alfája és az ómegája a mi missziónknak.

Mi a legfontosabb, ami a rádióval és Önökkel történt az elmúlt húsz évben?

S. G.: Az, hogy kicsit ugyan fehér hollóként, de még mindig létezünk.

FOTÓGALÉRIA