Pásztora és nem bérese szeretne lenni a Poroszlói Református Gyülekezetnek Pál László, akit szeptember 6-án iktattak be hivatalába. A fiatal lelkész több mint egy éve került a Tisza-tó melletti településre. Azt mondja: a közösséget szeretné erősíteni és érett, felnőtt keresztyénségre nevelni az embereket.
Pál László poroszlói szolgálata előtt Tápiószőlős-Újszilváson volt iskolalelkész. Korábban kórház- és cigánymisszióban szerzett tapasztalatokat Sátoraljaújhelyen. Ez az első önálló gyülekezeti lelkészi szolgálata.
A poroszlói református templomban tartott ünnepi istentiszteleten Gordos Attila az Ézs 32,10 alapján hirdetett igét: „Boldogok vagytok, akik mindenütt víz mellé vethettek…”. Az egervölgyi esperes először arról szólt, hogy gyakran elfáradunk és „megkérgesedik a szívünk”, de az, aki víz mellé vet hittel és reménységgel néz a jövőbe. Elmagyarázta, hogy a „mindenütt” kifejezés az élő vízre utal, amit ha megízlelünk, nem szomjazunk meg soha. Gordos Attila azt is mondta, hogy a Tisza-tó közelében a lelkész földrajzi és lelki értelemben is víz mellett van. „Boldog, mert az élő víz folyamai áradnak lelkében.” Végül Pál László fiatal korára utalva úgy fogalmazott: nem az számít, hogy mennyi esztendőt él az ember, hanem hogy mennyi élet van az éveiben. „Mennyi hit van a mindennapjaiban és mennyi boldogság, Istentől kapott reménység az életében.”
Gordos Attila az igehirdetést követően ünnepélyesen beiktatta a lelkészt, majd átadta a poroszlói templom kulcsát és az egyházközség pecsétjét.
Pál László tizenkét éves korában kapott elhívást az Úrtól. Eredetileg építészmérnök szeretett volna lenni, aztán mégis a lelkészi hivatást választotta. „Kereszténységünk súlyos, vérző sebeket hordoz magán, amelyekben megmutatkozik, hogy lehet, nem is az Övéi vagyunk. Ez mélységes ítélettel sújtja a mindenkori gyülekezetbe járó embert és az egyházat. (...)
A hangzatos keresztény kultúra helyett egy üres kultúrában élünk, ami nincs megtöltve tartalommal. Templomok vannak, de élő kövek sokszor nincsenek azért, mert kevés a munkás” – mondta igehirdetésében Pál László. Azt is hangsúlyozta, hogy Isten a saját képére akar minket áformálni. Egyedül Ő az, aki tisztává és hozzá méltóvá tud tenni. Leszögezte: pásztora és nem bérese szeretne lenni a közösségnek. Olyan lelkész, aki nem személyválogató és aki bátran szembenéz a „farkasokkal”.
A jelenlévő lelkészek egy-egy igével köszöntötték Pál Lászlót, majd Ábrám Tibor tiszáninneni főgondnok mondott beszédet. A Tiszáninneni Református Egyházkerület főgondnoka felidézte, hogy a beiktatott lelkész a miskolci Lévay József Református Gimnáziumba járt, ahol hitben és elhívásban is megerősödött. Szolgálatához állhatatosságot, kipróbáltságot és reménységet kívánt.
Dudás Ferenc nyugalmazott egervölgyi esperes köszöntésében azt mondta: nem könnyű jó lelkipásztornak lenni, de lehetséges. „Minden féltett dolognál jobban őrizd meg a szívedet, mert abból indul ki az élet. A tiszta szív becsületességet és tisztességet jelent gondolkodásban, beszédben és cselekedetben!”
Pál László a Miskolc-Szirmai Református Egyházközségben nőtt fel. Mint azt Szombathy Dénes lelkipásztor elmondta: az elmúlt negyven évben heten kaptak elhívást a lelkészi szolgálatra a gyülekezetből. Munkájához imádságos légkört kért a poroszlóiaktól.
Szöveg és képek: Kojsza Péter