A vizsolyi református templomban megtartott idei bibliaünnep a hálás visszatekintés jegyében telt el július 18-án. Felidéztük a Vizsolyi Biblia megszületésének történetét, elődeink és reformátoraink hitvallását és áldozatvállalását, tekintetünket pedig Istenre, a történelem Urára emeltük, aki irgalmas szeretetével mindmáig hordoz bennünket, magyar keresztyéneket. Mindezt a hála és a bizonyosság örömével tettük, hiszen nem önmagunkat és nem is tárgyiasult értékeinket akartuk ünnepelni és méltatni. Mindenekelőtt és mindenekfölött a szentháromságos, gondviselő és megtartó Úristennek kívántunk hálát adni, akinek a történelemben véghezvitt tettei, hozzánk szóló, kijelentett igéje, valamint életünket vezető és elhívó szava érdemel ünnepi figyelmet és köszönetet.

Vizsoly kicsiny gyülekezete minden tőle telhető odaadással állította össze az ünnepség programját, amelynek lelki alapját református tanodánk gyermekműsora, valamint főtiszteletű Barna Sándor püspök úr igei szolgálata és lelki vezetése adta. Püspök úr a Mk 12,28–34 alapján hívta fel figyelmünket arra az egyetlen, igazán lényeges és életbevágó kérdésre, amelyet az írástudó feltett Jézusnak: „Melyik a legfőbb az összes parancsolat közül?” Mi a legfontosabb ahhoz, hogy Istennel való szövetségünk és életünk egyensúlyban legyen és maradjon?

Jézus az ősi „Söma Jiszráél” hitvallására mutat rá, amely arra szólít, hogy Istent mindenekfelett és mindenekelőtt szeressük. Ehhez kapcsolja – nem mellékesen, hanem ebből szervesen következő módon – a felebarát szeretetének parancsát: szeressük őt úgy, mint önmagunkat. Ezért ma is fontos, hogy tisztán lássuk a lényeget: amikor a Vizsolyi Bibliát, más néven Károli-Bibliát szemléljük egy ilyen ünnepen, akkor se feledjük, hogy a Szentírás sokkal több kulturális kincsnél. A Szentírás mint Isten kijelentett szava maga az élet és a megtérés forrása, amely segít abban, hogy Istennel való személyes szövetségünket embertársainkkal is egységben és harmóniában élhessük meg.

Az igei útmutatás mellett a magyar kormány és az Országgyűlés képviselői is megtisztelték jelenlétükkel ünnepségünket, felszólalásaikban pedig közös értékeinket méltatták. Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter úr ünnepi gondolataiban felemelő és egész közösségünket bátorító szeretettel beszélt a magyarul megszólaló ige embereket összekötő és kiegyenlítő hatalmáról. Kiemelte azt a távlatos hatástörténetet is, amely az embereket saját ügyeik alakításába bevonja, társadalmi részvételre ösztönzi, kiállásra tanítja, és arra bátorítja őket, hogy az elnyomás ellenére is felemeljék szavukat.

Lontay László, a térség országgyűlési képviselője hatásos párhuzamot vont Bibliánk és vidékünk sorsa között. Miként az egykor elrabolt Bibliát restaurálni, majd mintegy „lélegeztetőgépre kötve”, klimatizált vitrinben elhelyezni kellett, úgy szorul sok tekintetben lélegeztetőgépre az abaúji térség is, amely történelmi elhagyatottsága és a fejlesztések elégtelensége miatt elárvult vidékké vált. Hozzátette, hogy képviselői megbízatásából fakadóan minden erejével azon igyekszik dolgozni, hogy változtasson a kialakult helyzeten.

Az Abaúji Református Egyházmegye esperese, Károli Gáspár atyánk jelenlegi hivatali utódja, nagytiszteletű Kusnyír László Isten igéjével köszöntötte ünneplő közösségünket. Kifejtette, milyen hatalmas megtiszteltetést és napjainkig ható elkötelező erőt jelent Károli nyomdokain Kassa-völgy gyülekezeteit pásztorolni, és esperesi szolgálatban a nagy elődöt követni.

Az ünnepség kulturális tartalmát Nyéki Miklós művész úr és a vizsolyi általános iskola csengettyűcsoportjának játéka gazdagította. Az alkalomra képzőművészeti kiállítás is nyílt: Gaál János restaurátor-festőművész huszonöt táblából álló kalotaszegi mennyezettábla-kollekciója, valamint Égerházi László reneszánsz díszítésű Rákóczi Zsigmond-portréja ékesítette református templomunk belső terét. Az ünnepség keretében a kiállítás megnyitójára is sor került.

A közös estebédet és szeretetvendégséget követően a Magyarországi Szerb Színház Tóth-Máthé Miklós Én, Károli Gáspár című drámáját mutatta be. Az előadás megrendítő drámai erővel tárta elénk bibliafordító atyánk életküzdelmeit és áldozatos szolgálatát, amelyért mindmáig hálát adunk Istennek. Így ünnepeltünk 2026-ban, a Vizsolyi Biblia megjelenésének 436. évfordulóján.

Soli Deo gloria!