Kettős ünnepért adtak Istennek hálát a tiszáninneni reformátusok február 1-én. Egyfelől a felújított templomtoronyért, másfelől pedig Jobbágy Bertalan éppen huszonöt évvel ezelőtt történt beiktatásáért a hejőcsabai református gyülekezetbe.
A hejőcsabai műemlék református templom tornya gyülekezeti és társadalmi összefogással, csaknem 100 millió forintból tavaly november végére újult meg, amit február 1-jén hálaadó istentiszteleten köszöntek meg a Mindenhatónak.
„Jöjjetek, örvendezzünk az Úr előtt,…”
olvasható a 95. zsoltár 1. igéje a templom tornyának bejárata fölé írva, mintegy hívogatva az öröm forrásához, Istenhez.
– Az ég felé mutató szép torony csillaggal a tetején a lényegre mutatva azt üzeni, hogy a megváltó Jézus Krisztus által a menny a hazánk – mondta köszöntő beszédében a Miskolc-Hejőcsabai Református Egyházközség lelkipásztora.
Jobbágy Bertalan emlékeztetett, hogy a reformáció hatására 1577-ben a református hívek már használtak középkori templomot ezen a településen. A jelenlegi templom 1775-ben a helyi református közösség összefogásával épült fel torony nélkül, hiszen akkoriban a református gyülekezeteknek még nem engedélyezték, hogy tornyot is emeljenek a templomukra, így ez csak később, 1932-ben lett meg az épületnek néhai Szabó Dániel lelkipásztor és dr. Barabás József gondnok szolgálati ideje alatt.
A templom északi homlokzata elé emelt 35 méter magas tornyot eddig csak részlegesen toldozgatták-foltozgatták, teljes felújításon 2025 júniusától novemberéig esett át Rudolf Mihály építészirodája, a Hadas Építész Kft. tervei alapján. A kivitelezésre pedig Szopkó Zsolt hernádbűdi vállalkozó kapott megbízást.
– A felújítás keretében a tornyot kívül-belül lélegeztető vakolattal látták el, a toronysüveg horganyzott fedőlemezeit pedig rézre cserélték és eltávolították a stukkókat – ismertette a részleteket Jobbágy Bertalan.
– Nagyon nagy ajándék és hatalmas öröm az nekünk, hogy Isten dicsőségével mindezt elérhettük és megvalósíthattuk, és most együtt ünnepelhetünk és adhatunk hálát az úrnak – hangsúlyozta a lelkipásztor.
Ezt az örömöt visszhangozza az alkalom meghívójára írt 27. zsoltár 4. verse is:
„Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az ő templomában.”
– Dávid tudta, hogy mi a legfontosabb ebben az életben: az Úr jelenléte, az hogy Isten jelenlétében legyen – mondta igehirdetésében a 27. zsoltár 4. versére utalva a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke.
Barna Sándor magyarázatában felidézte, hogy Salamon és a fia által felépített templom ékessége nem a felhasznált arany mennyiségében, a cédrusfák minőségében, mennyiségében van, és nem ezek teszik azt szentéllyé, hanem az, hogy Isten betöltötte azt dicsőséggel.
– Mi is azt kérjük, hogy az Úr jelenléte mindig legyen megtapasztalható és élő valóság az életünkben, hogy gyönyörködhessünk az Ő szépségében, hogy szívvel örvendezzünk őbenne – hangsúlyozta a püspök rámutatva, hogy Dávid kérése egyben döntést is jelent. Mégpedig azt a döntést, hogy élete minden napján megtapasztalhassa Isten közelségét.
Az ünnepi eseményen részt vett Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára és Csöbör Katalin, a térség fideszes országgyűlési képviselője is.
Soltész Miklós elmondta, hogy a templom tornyának felújításához a magyar kormány 80 millió forinttal járult hozzá. – Ez azért fontos, mert véleménye szerint a világ tele van féligazságokkal, békétlenséggel és rágalmakkal. Ezekre a választ pedig a keresztyénségen keresztül lehet megadni, akár a békesség tekintetében, akár az igazság hirdetésében. Az államtitkár rámutatott, hogy a templom mellett korábban egy református óvoda is épült. Mint fogalmazott: az ilyen intézmények nemcsak a református vagy a katolikus hívek gyermekeit fogadják, hanem minden felekezetnek a gyermekeit, ezért is fontos az egyházi intézmények fejlesztése és támogatása.
