A "Belvárosi adventi esték" második részének központi témája az adventi időszak és a karácsony átélhetőségének megteremtése volt.

Az est meghívott vendége dr. habil. Enghy Sándor, az Sárospataki Református Hittudományi Egyetem rektora, Ft. Szalkai József minorita szerzetes, dr. Menyhárt Szabolcs, a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Kormányhivatal főigazgatója, házigazdája Meleg Attila, a Miskolc-Belvárosi Református Egyházközség lelkipásztora volt. Igét Hangóné Birtha Melinda lelkipásztor hirdetett, áldást Hangó István lelkipásztor mondott.

Az igehirdetésben Hangóné Birtha Melinda advent második hetében Pál apostol a korintusiakhoz írt első levelének 18. versét ajánlotta üzenetként az érdeklődők figyelmébe, amely így szól: „Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Isten ereje.” – Bár nem igazán adventi ez az ige, karácsony üzenetét mégis ezen keresztül lehet megérteni – mondta a Miskolc-Avasi református gyülekezet lelkipásztora rámutatva arra az összefüggésre, miszerint Jézus Krisztus keresztje váltotta meg a világot. – Karácsony értelme ezért a kereszt, amelyen Jézus Krisztus áldozatot hozva meghalt értünk, s mi általa feloldozást nyerünk, hiszen Isten nem hagy minket szabadítás nélkül. Pál apostol levelében Istennek ez az üdvözítő ereje, csodája fogalmazódik meg, s aki ezt megérti, annak lesz igazi ünnep a karácsony, amelyben benne van nagypéntek minden ajándéka. Ez pedig azt jelenti, hogy karácsony Jézus Krisztus feltámadása nélkül nem értelmezhető, hiszen abban teljesedik ki.

S bár, mint mondta, ő is szereti a karácsonyt, érdemes elgondolkodni azon, amit az ember az élő Jézus Krisztussal tett. – Megölte – jelentette ki párhuzamba állítva az élő, az örökzöld, az örök életet jelképező fenyőfával és szomorúnak nevezte azt, hogy kivágjuk, majd feldíszítjük a saját magunk által elkészített díszekkel. Ha viszont az örökké élő Jézus Krisztus megszólal bennünk és közöttünk, ha képesek vagyunk ráhagyatkozni, élővé teszi, átformálja és ő díszíti fel az életünket azzal a titokkal és csodával, ami Isten üdvözítő szeretetében megjelent.

Az alkalomra meghívott vendégeket Meleg Attila, a Miskolc-Belvárosi Református Egyházközség vezető lelkipásztora kérdezte az adventi gyertyák szimbolikájáról, meghatározó élményekről és arról, hogy mit jelent nekik az advent, és miként élik meg az ünnepet.

A vendégek általánosságban arról számoltak be, hogy bármennyire nagy is a zaj a világban sok teendőjük közepette igyekeznek elcsendesedni, befelé fordulva nyitottak lenni másokra és a csodára.

Hosszasan sorolta napi feladatait Enghy Sándor és azt mondta, leginkább akkor örül, ha legalább három-négy helyen kell neki egyszerre lennie, mert akkor azokból muszáj egyet kiválasztania. Őszintén megvallotta, hogy a lila gyertya neki elég lila, vagyis nem győz bocsánatért imádkozni, és olvassa a Bibliát is, amely pontos utasításokat ad a készületre is, amelyben szerinte napi rendszerességgel kell a lelket megtisztítani és képessé tenni a befogadásra.

– A katolikusoknál ez az időszak rendkívül intenzív, ami a hajnali szentmiséknek és az Istennel való vágy kifejeződésének köszönhető – hívta fel a figyelmet József atya, majd hozzátette: ebben az időszakban a hívők elgondolkodnak az emberi élet végességén és arról, hogy az egész életük egy várakozás, egy készület, amelynek a végén elérkeznek a menyország kapujába, ahová remélhetőleg bebocsátást nyernek. Addig viszont készülni kell, és folyamatosan ébernek kell lenni. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan az advent az újrakezdés ideje is, az egész életnek az átgondolása.

– A közigazgatásban szintén felpörgetett, sok feladattal átszőtt, intenzív időszak az advent – mondta Menyhárt Szabolcs, aki a magánéletében az adventet olyan gyorsan száguldó utazásként éli meg, amelyben a tempó miatt nehéz az utazás céljára koncentrálni. A legfontosabb szerinte az, hogy szentestére megérkezzünk, és készek legyünk arra, hogy a lelkünkbe is megérkezhessen a Megváltó.

Az alkalmon szóba kerültek a meghatározó gyermekkori élmények is, amelyek közül Enghy Sándor születésének körülményeit említette, amit úgy élt meg, mint a karácsonyra készülődés izgalmait. József atyában a hideg hagyott mély nyomokat, míg az Erdélyből származó Menyhárt Szabolcs emlékezetében a mai napig erősen él az, hogy akkoriban az emberek nem vállalhatták fel nyíltan és szabadon a hitüket, ezért inkább a karácsonyra helyeződött a hangsúly.

A beszélgetés végén a vendégek kívánságait is megismerhette a közönség. Menyhárt Szabolcs azt szeretné, hogy az adventi időszak mindenkinek egy lelki értelemben vett megérkezéssel érjen véget. József atya azt kívánta, hogy ne higgyünk e világ szellemének, és ne engedjük meg, hogy a jólét elringasson bennünket, hiszen a Megváltó születését ünnepeljük, így nincs elveszett és reménytelen élet, mert Krisztusban minden legyőzhető és benne üdvösségre juthatunk. Enghy Sándor hálát kíván mindenkinek, ha ugyanis nem vagyunk elég hálásak az Úrnak, akkor hiába adja azt, amit ad.