Püspöki jelentés

„Köszönöm, hogy lehettem az egyházkerület alázatosan szolgáló püspöke a tőlem telhető határozottsággal” – így kezdte utolsó jelentését Csomós József, aki leszögezte: nem szeretett volna leltárt készíteni, szolgálatát pedig majd az idő fogja értékelni. – Tizennyolc évvel ezelőtt azt a célt tűztem ki, hogy az egyházkerület biztos alapra épített toronyként keretet, védelmet, segítséget és törvényes rendet adjon azoknak, akik magukénak vallják a hármas célt: tanítvánnyá lenni, tanítványnak maradni és tanítvánnyá tenni másokat. Ezért a jól működő egyházkerületért nem egyedül fáradoztam – mondta.

A református püspök utalva az első jelentésére hangsúlyozta, hogy a gyülekezetben és a templomon kívül megélt életet apró téglákból kell felépíteni, amik mint „önzetlen és igaz jó cselekedetek az Istent megváltó és gondviselő szeretetéért hálás szív kemencéiben égnek ki alkalmas minőségre”. Csomós József jelentésében az egymás iránti szeretet fontosságát hangsúlyozta. „Missziónk hiányosságai és kudarcai legtöbbször azért vannak, mert ezt elhanyagolható apróságnak tartjuk” – húzta alá.

Szokatlanul rövid jelentésében emlékeztetett, hogy ma 16 református köznevelési intézményt tart fenn az egyházkerület. Ezekben összesen nyolcezren tanulnak és mintegy 6 milliárd forint állami normatívából gazdálkodnak. A református püspök kiemelte az egyházkerület ifjúsági missziójának a munkáját. Megemlítette, hogy a tirekifinek saját irodája van Miskolc belvárosában és évente 200 különböző programot szervez. Szólt a 2012-ben létrejött integrált diakóniai központról is, ami „rászoruló embertársaink között végzi szolgálatát és évről évre a szükségletek, igények és lehetőségeknek megfelelően fejlődik”.

– Talán érezhető, hogy az alapok egy részét leraktuk. A többi olyan, mint minden építkezés: hol magasabb, hol alacsonyabb a fal, vagy van, ahol még egy tégla sincs. Személy szerint örülök és hálát adok Istennek, hogy eddig eljuthattunk. Köszönet mindazoknak, akik ebben segítségemre voltak.

Bizottsági jelentések

Az Iskolaügyi Bizottság jelentésében elhangzott, hogy új intézményekkel bővült a tiszáninneni köznevelési hálózat: Miskolcon a Komlóstetői Általános Iskola működtetését vette át az egyházkerület, Egerben pedig új tehetséggondozó általános iskola indult. A miskolci Szalay Sámuel Református Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola épületében a református EGYMI fejlesztő óvodát hozott létre, ami Ábrám Tibor szerint hiánypótló a régióban. „Intézményrendszerünk egy jól működő és a keresztyén szellemiség, értékrend és arculat tekintetében is egyre inkább egységessé váló rendszer” – mondta a tiszáninneni főgondnok.

„Amíg önmagunkat prédikáljuk, addig a misszió halálra van ítélve. A megújult, hiteles, Lélektől áthatott igehirdetés fogja megmenteni az egyházat, vagy semmi” – hangsúlyozta Szűcs Endre a Missziói Bizottság jelentésében. Az elnök szerint a gyülekezetek elerőtlenedésének és az egyház ritkulásának oka, hogy „elvesztettük az Úr kezét”. Szerinte a változás és növekedés csak úgy érhető el, ha Jézust hirdetjük szavakkal és tettekkel úgy, hogy “felismerhető, megtalálható és megragadható legyen az Ő keze”. – Ez a misszió. Minden egyéb önáltatás, színjáték, tévút – tette hozzá.

Elek Gabriella először az élethosszig tartó tanulásról szólt, aminek alapja a taníthatóság. „Isten az, aki tanít, bátorít és megajándékoz bennünket, nem hagy magunkra a szolgálatban, bárhol is legyünk!” A Tanulmányi Bizottság titkára a lelkész továbbképzéssel kapcsolatban elmondta: akkor lesz eredményes, ha a résztvevők sikeresnek és megbecsültnek érzik magukat, látják saját fejlődésüket, felismerik értékeiket és a bennük rejlő lehetőségeket. „Hiszen csak azt adjuk tovább, amit kaptunk. A megajándékozott ember tud áldássá lenni mások számára.”

Rácsok András, a Kommunikációs Bizottság titkára úgy vélte: a koronavírus-járvány új helyzet elé állította a lelkipásztorokat, akik a legváltozatosabb módokon, hűséggel igyekeztek eleget tenni esküjüknek. „Bátrak és hősök voltak, mert kiléptek a korábban bevett módszerekből. Megküzdöttek az esetlenség félelmével, amikor kamerába néztek, és igét hirdettek. Találékonyak voltak, amikor az otthon található eszközök felhasználásával stúdiót eszkábáltak és alapkézpettségüket meghazudtoló módon váltak egyszemélyes kommunikátorokká az ügy és a gyülekezet érdekében.”

Egeresi Gábor, a Gazdasági Bizottság titkára feszesnek, de eredményesnek ítélte meg az egyházkerület és az egyházmegyék gazdálkodását. – A feszességét az adta, hogy a ciklus végéig minden hiteltől meg akart szabadulni az egyházkormányzat. Sikeres is volt, mert a cél teljesült – fejtette ki a lelkipásztor. Hozzátette, hogy kiemelt jelentősége volt az épített örökséggel való gazdálkodásnak is: 2019-ben három egyházmegyében a gyülekezetek több mint 900 millió forintot fordítottak épületeik megújítására.

Tisztújítás

A közelgő egyházi tisztújításra készülve a közgyűlés megválasztotta az öttagú egyházkerületi választási bizottság tagjait: Dienes Dénest, Sipos Tamást, Együd Lászlót, Kölönte Sándort és Marjai Pált.

Lelkipásztori fizetések

Az egyházkerületi közgyűlés 2018-ban határozott arról, hogy felül kell vizsgálni a lelkészi fizetéseket. A feladattal Pásztor Dániel főjegyzőt bízta meg. Javaslatára a közgyűlés most arról döntött, hogy „az egyházkerületben szolgáló lelkészek megélhetésének méltó biztosítására bevezeti a lelkipásztori alapjavadalom értékének megállapítását”. A még kidolgozás alatt álló szabályozás értelmében az egyházkerület kiegészítené azoknak a lelkipásztoroknak a fizetését, akiknek az összes nettó jövedelme nem éri el ezt az összeget.

Pásztor Dániel szerint ez hosszú távon „viszonylagos anyagi biztonságot és tervezhetőséget” jelent a családok számára. Így nem kizárólag egy gyülekezet teljesítményképessége és a hittanórák száma határozza meg a lelkipásztor megélhetését. – Célja, hogy ne legyen egyetlen olyan szolgatársunk sem, aki méltatlan anyagi körülmények között végzi szolgálatát – hangsúlyozta a püspökhelyettes. Mint elhangzott: a forrásokat saját költségvetésből biztosítja majd az egyházkerület. A kifizetések a tervek szerint jövőre indulnak.

Zárszó

Ábrám Tibor személyes hangvételű zárszavában először a döntések fontosságáról beszélt, majd hálát adott a belső és a felülről kapott elhívásért. „Hálás vagyok, hogy Isten az elhívás mellé adott talentumokat, amikkel igyekeztem jól sáfárkodni” – fogalmazott a tiszáninneni főgondnok, aki végül megköszönte a támogatást, amivel három teljes zsinati cikluson át végezhette szolgálatát az egyházkerületben.

Szöveg és képek: Kojsza Péter