Tábor a szeretetért

Elsüllyedő objektumoktól és álmoktól körülvett földszeleten toporgok. Településünk egyik legfényesebb reménysége vérzett el az elmúlt tanévben. A gyermekeinket befogadó, dédelgető, nevelő, oktató intézményünk, az iskola fordított csengőfrászba került. Nem a csendbe otrombán belehasító csörömpölés miatt nőtt gombóc a szülők és gyermekek torkába, hanem azért, mert a napirendet, tanévet ütemező apró eszköz most elhallgat. Ezek a viszontagságos idők egy olyan kiüresedett part felé sodorták az érintetteket, ahol egy bibliai prófécia teljesedett be rajtuk, ami így hangzik: „…a szeretet sokakban meghidegül…” (Mt 24:12b)

Nekünk szülőknek, nevelőknek, tanároknak, döntéshozóknak, befolyással bíróknak pont az lenne az egyik feladatunk, hogy a gyermekeknek ilyen okok miatt ne legyenek álmatlan éjszakái. Ha már megtörténtek események, elhangoztak megállapítások, csorbultak pályák, fények hunytak ki, akkor nem marad más, mit a kármentés. Ennek az egyik apró mozzanata volt az a nyári napközis tábor, ami augusztus 7 és 11 között tartott a Telkibányai Református Egyházközség és az Aranygombos Többcélú Közhasznú Egyesület. A tábor címének, Jézus Péterhez intézett kérdését adtuk: „Szeretsz-e engem?” A megcélzott korosztály pedig az általános iskolások voltak.

Az bibliai örömhír megosztásán, a szülők mentesítésén, az önfeledt idő biztosításán túl lehetőséget akartunk teremteni, a szélrózsa minden irányába szétszóródott gyerekeknek a találkozásra. Ezzel majd harminc aprónép élt is, akikkel folyamatosan 7-8 önkéntes foglalkozott. Ebben az esztendőben nem uniós, hazai, egyházi vagy testvérgyülekezeti forrásokat vettünk igénybe, hanem nagylelkű adományozók álltak a nemes ügy mellé. Magánszemélyek, intézmények és vállalkozók fogtak össze, hogy a kirándulások, az ellátás, a programokhoz szükséges kellékek a családoknak semmibe ne kerüljön. Így kaptunk ingyenes belépőket, útiköltség támogatás, zöldséget, gyümölcsöt, frissítőt és rágcsálnivalót. Ezáltal a gyülekezet munkatársainak, önkénteseknek, közösségfejlesztőknek, múzeumpedagógusoknak, idegenvezetőknek, tanároknak, lelkészeknek minden adott volt ahhoz, hogy csak a gyerekekre figyeljenek.

A délelőttök során énekeket tanultunk, mozgásos és memória játékokkal ütöttük el az időt, bibliai történetekkel ismerkedtünk meg. Az isteni szeretet megmutatkozásának jeleit figyeltük meg a Tékozló fiú, Dániel az oroszlánok vermében, az Irgalmas szamaritánus, az Elveszett bárány történetén és Jézus és Péter beszélgetésén keresztül. A délutánokat külső helyszínen töltöttük. Megismerkedtünk Telkibánya három felekezetének templomával, imaházával. Látogatást tettünk magyar nyelvű Biblia bölcsőjénél Vizsolyban. A telkibányai öko-kalandpark minden izgalmas és élvezetes kihívásával megküzdöttünk. Tisztelegtünk a nyelvújítás mestere, Kazinczy Ferenc előtt Széphalomban, s közben az állandó és időszaki kiállításokba kóstoltunk bele. A hetet egy akadályverseny zárta, aminek a kezdőállomása a telkibányai múzeumkert, a végállomása pedig a parókiaudvar volt. A nagy hőség ellen péntek délután a Mátyás király kútjához menekültünk. Miután megismerkedtünk a hely legendáival még végig énekeltük és játszottuk a tábor slágereit.

A hét észrevétlenül röpült el, miközben a szeretet jelenléte munkált közöttünk. Az önkéntesek kifogyhatatlan ötletekkel és energiával mozgatták végig a gyerkőcöket. Készültek a szendvicsek, pengett a gitár, hasadtak a gyümölcsök, matattak az apró kezek. Az általános jókedv a fejünk búbjáig ért. A nagyobbacska fiúcskát érzékenyen és figyelemmel gardírozták a kicsinyeket. A nótázás nem akart soha véget érni. A „még egyszer” felkiáltás tucatnyi ajakról hangzott azonos időben. A kulacsok, a tálcák és a parókiaudvar színhelyei a hét végére kiürültek. A gyermekeket a kisbuszok, ahogy reggelente elhozták, úgy szállították most haza egy-egy ifjúsági bibliaolvasó kalauz és óriás görögdinnye kíséretében. A szülők szomorkásan kérdezték tőlünk, hogy már vége? Ez a hét ugyan elúszott, de az együttlét, a közösség megélése adott. Éljünk ezzel mindenkor a jézusi szeretettől vezérelve.

Szalay László Pál