Kilencedszer adták át a Magyarországi Református Nőszövetség által alapított Zsindelyné Tüdős Klára-díjat október 12-én Budapesten. „A kitüntetés emberi köszönet, de Istené a dicsőség a díjazottak életéért, akiket példaképpen állíthatunk mások elé" – mondta az ünnepségen P. Tóthné Szakács Zita, a szervezet elnöke - a reformatus.hu beszámolója.
Az elismerés névadójáról, a Nőszövetség alapítójáról Topolánszky-Zsindely Katalin családterapeuta idézett fel családi emlékeket, az igét pedig Berkesi Gábor Pozsonyi úti lelkész hirdette az ünnepséghez kapcsolódó konferencián – ugyanis Zsindelyné Tüdős Klára sokáig a Pozsonyi úti gyülekezet tagja volt.
Három üzenetet fogalmazott meg Berkesi Gábor a 90. zsoltár válogatott versei alapján: egy hitvallást, egy emberi megállapítást és egy imádságot. „Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre." Vándorló, nomád nép teszi ezt a kijelentést – amelyiknek mégis Isten a hajléka. Olyan, mint a kis menedékház, amelyet derűs időben talán észre sem vesznek a kirándulók, de ahová behúzódhatnak a baj elől. Az Úr mindig a helyén van, rá mindig lehet számítani, nála mindig nyitva az ajtó. „Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be" – mondja a Jelenések könyve. Ez az ajtó az örök remény, az örök újrakezdés ajtaja.
Az emberi megállapítás kissé talán pesszimista: „Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk." Ez a kesernyésség jellemző a mai közbeszédünkre is: sokat panaszkodunk. Berkesi Gábor felidézte, hogy sihederként sokszor látta az akkor már vak Zsindelyné Tüdős Klárát a templompadban, aki mindig mosolygott – belülről. „A baj mindig baj, de ha hitben járhatok, az több: diadalív nélküli diadal" – tette hozzá a lelkipásztor.
A harmadik üzenet, a fohász pedig így hangzik: „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!" „Ez imádságunk lehet. A teremtett világ nyög, sóvárogva várja a hiteles istenfiak megjelenését. Aki hitelesen él, ma is hatalmas érték" – foglalta össze Berkesi Gábor.
Mercédeszes védőangyal
Ilyen hiteles életről tett tanúbizonyságot Topolánszkyné Zsindely Katalin pszichológus, kiképző családterapeuta, aki családi emlékek alapján elevenítette fel a résztvevők előtt Zsindelyné Tüdős Klára alakját, aki nagyapja, Zsindely Endre sógornője volt. A vetítettképes, az előadó egyik nagynénjével, Lazáryné Zsindely Zsuzsannával folytatott, strukturált interjút feldolgozó előadásból megismertük a négy Zsindely-fiút és Tüdős Klárát, aki hitelesen vállalta élete sikertelen részeit, bukott házasságát is.
A sokszínű tehetségű, kemény, katonás jellemű fiatal nő harmincnyolc évesen lett Zsindely Ferenc államtitkár felesége, akkor fordult a színházi rendezéstől a divat világa felé. A második világháború vihariban meghallotta a hívást, és „az üldözöttek mercédeszes védőangyala" lett. A gépkocsik egyébként is különös jelentőségűek a Zsindely-család életében – Zsindely Endre bogárhátú autója például nagy titkok tudója volt, abban csempészték ki Svájcba Zsindelyné Tüdős Klára Csizma az asztalon című könyvének kéziratát. Az ismert történeti tények mellett üdítő részletek is feltárultak egy humor- és szeretetteljes házasság mindennapjaiból.
Az előadás végén elhangzott, hogy Virgina Satir szerint az ölelés a túlélés záloga. Zsindelyné Tüdős Klára sokakat ölelt magához, ami a második világháború viharaiban szó szerint a túlélést jelentette sokaknak – erről tanúskodik, hogy a Nőszövetség alapítóját a világ igazaik között tartják számon, és lélek szerinti gyermekei a mai napig emlegetik mondásait. Például azt, amit már vakon fogalmazott meg: „A nézéshez kell szem. A látáshoz szempont."
Négy élő példa
„Az életpéldák felidézése azért is fontos, mert jó tudnunk, mit hogyan oldottak meg az elődeink. Ha azt szeretnénk, hogy az unokáink se sodródjanak, akkor nagyon jó lenne, ha élettörténeteket mesélnénk nekik, azokat a motivációkat, miért is találtam meg a megoldást valamire. Ez a hitvallás alkalma is" – fogalmazott a díjátadón P. Tóthné Szakács Zita.
Ilyen hitvallások voltak a kitüntettek életútjai is. Dunamellékről Dankó Istvánné Lipnik Márta, a mohácsi református nőszövetség tagja, Dunántúlról a győri Názár Ferencé Takács Zsuzsanna, Tiszáninnenről a sajószentpéteri Jelényi Lászlóné Vongrey Olga, Tiszántúlról Kádár Józsefné Cseh Katalin, a Makó-Belvárosi Református Egyházközség presbitere vette át a díjat.
„Nehéz most megszólalni ezek után az életutak után. Zsindelyné szellemisége kötelez bennünket, élete példa előttünk. Mindannyian sok időt tölthettünk gyülekezeti szolgálatban, ezáltal nagy ajándékot kaptunk Istentől" – foglalta össze a kitüntetettek nevében Kádár Józsefné, aki szerint az elismerés a díjazottak közösségének is szól. Hozzátette: a legnagyobb jutalom, hogy részt vehetünk Isten országának építésében.
Fülöpné Vadon Erzsébet lelkipásztor énekes köszöntése után Földesiné Kántor Mária bocsátotta útra a konferencia résztvevőit: „Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is" – a filippi levél gondolataival összefoglalható Zsindelyné Tüdős Klára élete. „Hálával gondolunk vissza, és örülünk, hogy ma is vannak, akiknek szívügyük a nőszövetségben végzett szolgálat" – fogalmazott a záró áhítatban. Emlékeztetett, hogy a korabeli Rómában a kultuszok bősége sem adott választ arra, mivégre vagyunk a világon. Aztán a rab apostol személyében „jött valaki, aki odavitte szívében Úr Jézust, akinek hatalmas szeretetével ma is szolgálhatunk". Az igehirdető hangsúlyozta, hogy sokszor vagyunk erőtlenek: nem tudunk szeretni, megbékülni, megbocsátani, imádkozni, igét olvasni, ha nincs kapcsolatunk az Úr Jézussal. Nélküle semmire, benne mindenre van erőnk.
Az esemény perselyadományával a Magyarországi Református Nőszövetség Keresztmama-programján támogatják. A kezdeményezés keretében eddig más négy és fél millió forinttal támogattak rászoruló kárpátaljai családokat.
Bagdán Zsuzsanna / Reformatus.hu, fotó: Sebestyén László