Az ünnepi közgyűléssel összekötött Istentisztelet kezdetén Gordos Attila az Egervölgyi egyházmegye esperese beiktatási beszédében arra hívta fel előszőr a figyelmet, hogy Jézus az akkori ember gondolataira reflektált, akik úgy értékelték helyzetüket, hogy mi attól vagyunk azok, akik vagyunk, hogy megtartjuk az Úr parancsát, betartjuk a szabályokat, azt eszünk és iszunk, amit a törvény előír. Jézus azonban azt mondja, hogy a Szentírás tanításait nem lehet ilyen könnyedén leegyszerűsíteni. Pedig az ember nem csak akkor, hanem ma is hajlamos rá.

Az Igeszakaszból kitűnik, hogy a Jézus által feszegetett kérdés nem más, mint, hogy hol van az egyház helye és határa, hol van a benne élők és szolgálok feladata. „Ha van küldetése az egyháznak a 21. században, akkor az nem más, mint a korlátlan és határtalan szeretetnek a képviselése.”

Ez a küldetés azért is olyan fontos, mert abban a korban élünk, amikor mindenki megmér mindent, amikor életünk elsődleges mozgatója, hogy magunkat másokhoz mérve egy kicsit többek és jobbak legyünk, „…Jézus mégis azt mondja ne méricskélj, hanem szeress!”

Gordos Attila esperes mielőtt átadta volna az egyházközség kulcsát, mely a gyülekezetben végzendő szolgálatot szimbolizálja, a napi Igeszakasz kiemelt mondatát helyezte a lelkipásztor és az ünneplő közösség szívére:

Ezt kívánta a beiktatás előtt álló lelkipásztortársának és mindenkinek, aki hitünk szerint cselekszik „Ha az Isten kezében te azzá az eszközzé tudsz válni a magad tökéletlenségében, amire megteremtett, akkor te magad is tökéletes vagy…én hiszem azt, hogy egy lelkipásztor így lehet tökéletes. Ha betölti azt a határtalan szeretetet, amire Isten elhívott bennünket. Én hiszem.” – majd végezetül hozzátette - „Legyetek tökéletesek, ahogyan a ti mennyei Atyátok is tökéletes.”

A kulcs és a pecsét átvétele után Vatta egyházközség gondnoka a gyülekezet nevében egy palásttal ajándékozta meg a beiktatott lelkipásztort és az Ige szavával köszöntötte: „Az aratni való sok, a munkás kevés”

Hajnal András a napi Ige által elénk adott hegyi beszéd gondolategységét vizsgálta tovább. Bevezetés után rögtön a tárgyra térve a felebaráti szeretet parancsának az önkényesen kiforgatott, fals emberi megfelelőjét azért mondja, hogy felkeltse a figyelmet, de „Jézus nem a törvényt, hanem annak helytelen értelmezését és alkalmazását utasítja vissza.” - tette még hozzá. Az emberi szív egyszerre képes helyt adni szeretetnek és gyűlöletnek, és pontosan ezért van fontos szerepe a felebaráti szeretetnek.

„Gondolhatnánk, hogy ellenség csak háború idején van, eközben a legerősebbnek tűnő szeretet is mivé képes fajulni, s lesz reménytelen harag testvérek, hitvestársak, barátok, Krisztusban fivérek és nővérek között.” Majd azt is hozzátette, hogy míg mi különbséget teszünk barát és ellenség között addig Isten, mindenkinek ugyanabból a kegyelemből ad, s ez a fajta pártatlanság az, amit egy lelkipásztornak is képviselnie kell.” A felebaráti lelkület tud teret biztosítani annak, hogy szeretetünk teljes legyen, s hogy ne csak azokra bírjon hatással, akik minket szeretnek.”

„Óhatatlan a gondolati különbség, a más látásmód, még a konfliktus is. Annak azonban, hogy rajtunk Isten törvénye ne mutatkozzon meg – „szeresd felebarátodat” – semmi nem állhat útjába, legfőképpen mi magunk nem.”

Az igehirdetést követően az egyházközség fiataljainak műsora következett, amelyben énekszóval és prózával egyaránt emelték az ünnepi alkalom fényét.

Virinyi László, Vatta község polgármester volt az első, aki köszöntötte a beiktatott lelkipásztort a 92. zsoltár szavaival, majd azt kívánta: „Légy hűséges gondviselője és pásztora a gyülekezetnek, ahová Isten elhívott az Ő Igéjének hirdetésére, nagy nevének szolgálatára és dicsőségére.”

Az egyházkerület elnöksége nevében dr. Molnár Pál főgondnok köszöntötte a lelkipásztort új hivatalában. A Kerület főgondnoka örömét fejezte ki a fiatalok műsora kapcsán és azt helyezte a gyülekezet szívére, „Tartsa meg és soha ne felejtse a gyülekezet azt, hogy van fontos dolog az életünkben, nem csak az, hogy élünk, hanem hogy miért élünk és kiért élünk.”

Mészáros István a Zempléni Egyházmegye esperese köszöntő szavaiban arról beszélt, hogy a ma embere könnyedén képes megfeledkezni jó dolgában arról, aki segíthet, és csak akkor fordul hozzá, amikor a szükség megkívánja.

Az esperesi szavak után Birinyi Márk a Református Szeretetszolgálat nevében köszöntötte a lelkipásztort, Túrmezei Erzsébet: A forráshoz című versével. Gergelyfi György a lelkipásztor közösség nevében köszöntötte a lelkészt és gyülekezetét „A gondnokod palástot adott a válladra… viseled a hétköznapokban is méltóan Krisztushoz.”

Közös áldást kívánó ének után Hajnal András egy Igével megköszönte a felé irányuló biztatásokat, köszöntéseket és emellett mindazt a fáradozást, melyet eddig és amit ezután tesznek majd a gyülekezet tagjai.

A Zsoltárok könyve 57. részéből a 8. és 10-11. verse számomra nagyon kedves Ige, így szól: „Kész a szívem, Istenem, kész a szívem arra, hogy énekeljek és zengedezzek. Magasztallak, Uram, a népek közt, zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt, mert szereteted az égig ér, hűséged a magas fellegekig.”

Az ünnepi alkalom az egyházközség által készített szeretetvendégséggel folytatódott, ahol kötetlenebb formában lehettek együtt az ünneplők.