A templom száz évvel ezelőtti alapkőletételére, illetve százéves történetére, a gyülekezet előtt járó nemzedékek hitére és szolgálatára emlékezett a hevesi református közösség szeptember 20-án a hevesi református templomban hálát adva a gyülekezet új közösségi házáért is.

A hálaadó ünnepségen Barna Sándor, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét a Krónikák 2. könyve 9. fejezetének első 8 verse, valamint Sámuel 1. könyve 7. fejezetének 12. verse alapján. Ez utóbbi egyben az alkalom vezérigéje is volt: „Mindeddig megsegített minket az Úr!”.

Míg a Krónikák könyvéből idézett versek Isten népe iránti szeretetére irányítják a figyelmet, addig Sámuel könyvének idézett igéje az isteni gondviselésbe vetett bizalomra és a hálás visszatekintésre hív, miközben reménységet ad a jövőre nézve is.

Gordos Attila, az Egervölgyi Református Egyházmegye esperese az állandó megújulást hangsúlyozta. Rámutatott, mivel a gyülekezet megléte jóval régebbi, mint a templomé, a hevesi közösségnek mindig a fennmaradásért kellett küzdenie, ezért ötletesnek kellett lennie, ami meglátása szerint csodálatos példája a kreatív gondolkodásnak és innovációnak.

A templom és a gyülekezet történetét Gyimesiné Gömöri Ilona etnográfus-muzeológus idézte fel a templomépítés előtti időktől kezdve, amikor a katolikus többségű településen még komoly erőfeszítéseket kellett tennie a jelentős kisebbségben lévő református közösségnek ahhoz, hogy tovább tudjon élni. Emlékeztetett arra, hogy a hevesi reformátusokról már az 1570-es években keletkeztek írások. A török hódoltság idején azonban a környék nagy része elnéptelenedett, és csak az 1600-as évektől kezdett újra benépesülni, majd az 1700-as években kezdődött migrációs folyamat részeként, elsősorban a felvidékről idetelepült nemesi családok telepedtek meg Hevesen és a környékén.

A helyi református közösség szerveződése a Fáy, Ónody, Bernáthfalvy Bernáth, Nemesbikki Nyíreő és Runyai Soldos családok vezetésével indult meg. A környék, Szárazbő és Tenk szórvány reformátusaival együtt, az átányi református anyaegyházhoz tartozott, de 1790-től a hevesiek fokozatosan önállósodtak. Ekkortól önálló anyakönyvet vezettek, l820-tól iskolát tartottak fenn, l852-ben templomot építettek, a gyülekezet a teljes önállóságát l859-ben nyerte el, melyet a református földesurak felajánlásai tettek lehetővé. A 19. század végére a gyülekezet erős közösséggé vált.

S bár a 20. században hanyatló és felfelé ívelő szakaszok jellemezték a gyülekezet életét, mégis ekkor – l926-l929 között – épült fel óriási erőfeszítések árán és óriási bajok közepette a helyiek mai temploma. A Sárospataki Református Lapok akkori beszámolója szerint példátlan összefogás alakult ki a felekezetek között a nemes ügy érdekében, mégis a templom teljes felépítésére országos gyűjtést kellett meghirdetni, és állami kölcsönt is fel kellett venni.

A templom különlegessége, hogy belsejében több eredeti részlet is megmaradt: ilyenek a fa szószék és Mózes-szék, valamint az eredeti padok és belső padozat. Az ablakokat a hívek adományából készítették el 1935-ben, az adományozó családok neveinek a feltüntetésével. Az úrasztala műkőből készült szintén 1935-ben.

A gyülekezet életében a legnehezebb időszak az államosítás idején következett be, amikor az egyházközség elveszítette földjeit és iskoláját, a tagok nagyja szétszéledt. 1970-től majdnem egy évtizedig Átányról és Maklárról idejáró lelkészek végeztek itt szolgálatot. A gyülekezeti élet l978-tól kezdett újraéledni Tímár Pálné tiszteletes asszony munkálkodása nyomán.

Új lendületet Mészáros Ildikó lelkésznő adott a közösségnek 1996-tól. 26 év kényszerű szünet után a gyülekezetnek ismét helyben élő lelkipásztora lett. A lelkésznő szerint a hevesi nem egy tradicionális gyülekezet. – Azok, akik vasárnapról vasárnapra eljárnak ide az istentiszteletekre, nem megszokásból jönnek, hanem a Lélek által vezérelve, vágyakozva és nyitottan. Csoda egy ilyen közösségnek hirdetni az igét egy ilyen gyönyörű ékszerdobozban, mint ez a templom! – hangsúlyozta.

Mészáros Ildikó pásztorolása alatt 1997-ben történt meg a templom második és teljes külső-belső műemléki felújítása érintve a toronysisakot is, amely vörös rézlemez borítást kapott. Ezt követően bővítették és felújították a parókia épületét. 2005-ben pedig felépült a temetőben a ravatalozó. 2015-ben a karzat belső homlokzatára 4 darab festett kazettát helyeztek a Dávid Áron népi iparművész adományaként. Idén pedig birtokba vehették a település családi programjainak helyet adó közösségi épületet is, melynek alapkövét 2022-ben helyezték el.

FOTÓGALÉRIA