Ünnepi istentisztelet keretében adtak hálát szeptember 14-én a hejőbábai református templom külső megújulásáért és megemlékeztek a gyülekezet egykori lelkipásztoráról, Török Istvánról is, aki 1971 és 1991 között, húsz éven át hűséggel szolgált a településen.

A templom külső felújításával egy kicsi gyülekezet, sok-sok imába foglalt álma valósult meg ebben az esztendőben. – Sokszor voltak ennek a hátunk mögött levő útnak reménytelen szakaszai, és úgy látszott, hogy talán nekünk ez nem is sikerülhet, de mindig biztatott bennünket Isten, és imádkoztunk, most pedig hálával mondunk köszönetet – mondta Victorné Kardos Erika, a hejőbábai református gyülekezet lelkipásztora a templom megújulásával kapcsolatban.

Mint emlékeztetett, talán a '70-es években volt utoljára ilyen nagy ünnepe ennek a gyülekezetnek, amelynek története a 16. század végére nyúlik vissza, s amelynek temploma 1800-ban épült meg, ami leégett. A templom további történetéről beszélve a lelkésznő elmondta, hogy a ma is használatos templom 1911-re érte el végső formáját, amit többször felújítottak, legutóbb a '70-es években. 2022-ben egy pályázat révén és kerületi segítséggel megújulhatott a tetőszerkezet, idén pedig szintén pályázati forrásból a külső homlokzat is bruttó 52 millió forint ráfordítással. A felújításból ugyan kimaradt a toronysisak, de az még nem igényel sürgős beavatkozást. – Nagyon nagy boldogság nekünk ez a megújulás – hangsúlyozta Victorné Kardos Erika.

Az istentiszteleten, egykori tanítványai körében egy emléktábla avatással megemlékeztek a gyülekezet hajdanvolt lelkipásztoráról, Török Istvánról, aki 1971 és 1991 között, 20 éven át hűséggel szolgált a településen. Az alkalom meghívójára is a hajdani lelkipásztor életének vezérigéjét írták:

Megemlékező beszédet dr. Barnóczki Anita lelkésznő, a Sárospataki Református Hittudományi Egyetem (SRHE) docense mondott Török István palástjában, amit hajdani tanára hagyott rá örökségül. Beszédében Török István tanításait helyezte középpontba, elsősorban azokat, amelyek Török István a gyülekezetnek mondott igehirdetéseiből bontakoztak ki a hejőbábai református templomban.

A docens Török István gazdag örökségéből két témát emelt ki. Elmondta, hogy a lelkipásztor magyar reformátusként a Szentírásból kiindulva és ahhoz ragaszkodva tanította megérteni a gyülekezetet, az egyházat, Krisztus megváltó munkáját, az életet, a halált, az örök életet, és tanított ennek megfelelően élni. Református magyarként érteni és szeretni tanította népünket, megérteni az Isten uralma alatt álló világ dolgait. A hit nagy dolgairól, a megváltás csodáiról képes volt átfogó, hatalmas ívű teológiai előadásokat tartani, ugyanakkor meg tudta fogalmazni ezeket egyszerűen is úgy, hogy köze legyen a gyülekezet mindenkori élethelyzetéhez.

Barnóczki Anita szerint a hajdani lelkipásztor igehirdetéseiből, történeteiből az derült ki, hogy ő nem a szószékről mennydörgő erkölcscsősz prédikátor szeretne lenni, hanem Krisztus megváltó munkájának a jele. S bár emléke lehet, hogy egyszer elhalványul, de Krisztus emlékezete, akiről bizonyságot tett és tanított a gyülekezetnek, nem halványul el soha. – A Pista bácsi emlékezetére felavatott emléktábla nekem azt az üzenetet hordozza, hogy ez a pici gyülekezet is fel tud mutatni olyan értékeket, amelyeket érdemes megbecsülni és őrizni a múlt értékeinek jelenbe való beépítésével, és nem csupán az emléktáblával, hanem azzal a Pista bácsitól örökölt őszinte közösségi létezéssel, amely az egymásra figyelésről, az egymással törődésről és az egymás iránti szeretetről árulkodik – hangsúlyozta az SRHE docense.

A hálaadó ünnepségen Barna Sándor, a Tiszántinneni Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét a 90. zsoltár első és utolsó verse alapján, amelyben – mint mondta – Mózes önazonossága és hitvallása fejeződik ki.