Ezen a júniusi napon azonban megélhettük az együvé tartozás élményén túl azt is, hogy mégis milyen sokan vagyunk. Megtelt a kollégium udvara, benépesültek a folyosók, a könyvtár és ezúttal nem csupán külső szemlélőként csodálkozhattunk rá örökségünkre, hanem hitből fakadó hálaadással élhettük meg Isten megtartó kegyelmét.

„Nagy hálát adjunk, az Atya Istennek…”csendült fel énekszóban a hálaadás. A nyitó Istentiszteleten Pásztor Dániel püspök úr igehirdetése Naámán története alapján hangzott el. Fontos figyelmeztetés ebben az Igében a ma embere számára is, hogy szembesülni kell az emberi erők végességével, ugyanakkor felkínálkozik az a másik megoldás, ami Istennél van elkészítve. A nagy idegen, pogány világban elég volt egyetlen hang, egy rabszolga kislányé, aki a gyógyulás lehetőségéről beszélt. Ezért nem lehet kétségünk affelől, hogy Isten ma is képes életeket menteni, ha bátran megvalljuk hitünket és rámutatunk a gyógyulást adó Úrra.

A négy egyházmegye köszöntését az esperesek tolmácsolták a jelenlévők felé. Ezután a Sárospataki Református Kollégium énekkarának tolmácsolásában csendültek fel református énekeink szívet és lelket melengető feldolgozásai, Bereczky Róbert karnagy úr vezetésével. A délelőtti fellépők sorát a Continental Band dicsőitő zenekara és énekesei zárták. Látható és tapasztalható volt, hogy valamennyien hitből fakadó örömmel tettek bizonyságot az élő Jézus Krisztusról.

Az ebédet követően a délutáni programot a mai magyar keresztyén zene egyik legismertebb dalszerzője, előadója nyitotta meg. Pintér Béla állt a színpadon és most is, mint ahogyan ezt tőle megszoktuk énekben és szóban megszólalt az evangélium. A hatalmas, a minket szerető, az értünk önmagát odaáldozó Krisztust hirdette. A sokak által jól ismert énekeket a jelenlévők együtt énekelték vele.

A napot a sárospataki Zsindely Népzenei Együttes műsora zárta. Az együttes hitvallásában nemes feladatuknak tekintik, hogy minél nagyobb réteg megismerje és megszeresse a magyar népzenét. Vezetőjük Téglás Zsolt.

Hálával tartozunk a szervezőknek, akik az előkészületben, a lebonyolításban fáradoztak, így Vadnai Zoltán egyházkerületi missziói tanácsosnak, a Kollégium illetve a Theológia részéről segítséget nyújtóknak. De legnagyobb hála a mindenben megmutatkozó kegyelmes Istent illeti, aki összehívott, és áldásával megajándékozott minket.

Reménységünk szerint egy év múlva, 2024. június 8-án újra találkozhatunk Sárospatakon.