Az abaúji egyházmegye kórusainak szerveztek találkozót Göncön, október 27-én. A református templomban összesen öt énekkar mutatkozott be. Az idei helyszínnek azért Göncöt választották, mert Csomós Józsefné huszonöt éve végez karvezetői szolgálatot a településen, amiről megemlékeztek az eseményen.
A résztvevőket Baksy Mária esperes köszöntötte, majd Szabó Péter énekügyi előadó tartott egy rövid áhítatot. A lelkipásztor a 96. zsoltár 1-4. verse alapján azt hangsúlyozta: minden kórusnak feladata, hogy átadja az éneklés örökségét. “Legyen ez a mai nap olyan, amikor új éneket énekelünk, nemzedékek találkoznak és rácsodálkozunk az Isten nagyságára!”
A találkozón az encsi, az ongai, a szendrő és szendrőládi, a szikszói és a házigazda gönci vegyeskar mutatkoztak be. Énekeskönyvi énekek, zsoltárfeldolgozások és dicséretek, a többi közt Gárdonyi Zoltán, Osváth Viktor, Bárdos Lajos és Csomasz-Tóth Kálmán művei hangzottak el.
Az előadásokat Berkesi Sándor Kossuth-díjas karnagy értékelte. Mindenekelőtt elmondta, hogy érződött a munka és a hűség a darabokban, majd a tempóval, a beénekléssel és a szólamokkal kapcsolatban adott hasznos tanácsokat. Hangsúlyozta: a gyülekezeti kórus legfőbb feladata, hogy segítse a közösséget a liturgiai éneklésben.
“Nem az a fontos, hogy ki az operaház igazgatója, hanem hogy ki az énektanár Kisvárdán” - idézte Kodály Zoltán szavait rávilágítva a karnagy szerepére és felelősségére. “Az Úr Istennek énekelni csakis a legmagasabb minőségben szabad és mindig a szebbre, jobbra kell törekedni” - emelte ki Berkesi Sándor.
Az idei kórustalálkozó apropóját és helyszínét az adta, hogy Csomós Józsefné huszonöt éve végez karvezetői szolgálatot a településen. A házigazda gyülekezet már nyugdíjba vonult lelkészét egy csokor virággal köszöntötték.
Csomós Józsefné elmondta, ez volt az utolsó egyházmegyei kórustalálkozó, amelyen mint énekkarvezető részt vett, majd az úr asztalán lévő, rézből készült csúcsdíszre mutatott, ami az egykori gönci férfikórus zászlórúdját ékesítette. - Amikor 1994-ben ide jöttünk, itt egy négyszólamú férfikar működött, aminek vezetését rögtön átvettem. Aztán a férfiak elfogytak és nem tudták a régi gönci hagyományt folytatni, miszerint ha valaki kilépett, köteles volt maga helyett találni valakit - idézte fel a kezdeteket a lelkipásztor. Hozzátette: “ma már a vegyeskar emlékeztet arra, hogy valamikor erős férfiak zengték e falak között a mindenható Úrnak dicséretét.”
A Gönci Református Vegyeskar jövőre lesz 25 éves. Ebből az alkalomból egy zenei cd-t készítettek, ami épp a találkozóra jelent meg.
Szöveg és képek: Kojsza Péter