Idei témánk – az egyház élete kommunikációs dimenzióinak végiggondolása – mindig aktuális, ám az elmúlt esztendő kihívásai (elég talán az ún „távistentiszteletek” körül kibontakozó vitára utalnunk) egyértelműen rávilágítottak arra, hogy az egyház képtelen követni a kommunikáló társadalom változásait, így a téma talán aktuálisabb, mint eddig bármikor.

A problémakör több aspektusból is megközelíthető: beszélhetünk az egyház kommunikációs felkészültségének technikai és szakmai kérdéseiről; beszélhetünk az egyház, mint társadalmi szervezet kommunikációjának problémáiról, azokról a kihívásokról, melyek akár szociális, politikai vagy erkölcsi tekintetben érik az egyházat és arról, hogy miként képes – vagy nem képes – ezekre reagálni; beszélhetünk a posztmodern médiakörnyezet és az egyház viszonyáról de beszélhetünk a szakrális kommunikáció területének új jelenségeiről is. Ezek a kérdések azonban, jóllehet önmagukban is fontosak, egy alapvető, az egyház természetére vonatkozó kérdést írnak körül: ahhoz ugyanis, hogy az egyház kommunikációjáról beszéljünk, először tisztáznunk kell, hogy a jelen társadalmi, politikai, szociális, erkölcsi, stb. viszonyai között hogyan fogalmazható meg újra, aktuálisan az egyház mint kommunikáció. Az egyház ugyanis lényegét tekintve: kommunikáció. Mint konferenciánk főelőadója, Kovács Lajos SJ kommunikációkutató írja:

„A keresztények vallják, hogy Krisztusban ’ég és föld’ összeért. Olyan kommunikatív állapot ez, amelyen keresztül a transzcendens önközlésében (mutatkozásában) való részesedés legteljesebb lehetősége minden ember számára adott. Ez a részesedés ember és ember, illetve ember és a transzcendens között egy sajátos közösséget (kommuniót) hoz létre Az egyháznak ezt kell újból és újból a hívők számára elérhetővé tennie. Ehhez olyan struktúrákat kell kialakítania, melyek képesek ezt a speciális közösséget formálisan, azaz társadalmi struktúrákban megjeleníteni, résztvevőiket egymással és a transzcendenssel összekötni, a megélt tartalmakat továbbadni, a társadalom különféle színterein érvényesíteni és a nem tagok számára - a Szentírás szavaival élve: lámpásként vagy hegyre épült városként – az ’idők jelévé’ válni. Nincsenek egyházi szupermodellek arra vonatkozóan, hogy melyik egyház az adekvátabb korunkban. Kommunikációs szempontból amellett az egyház mellett érvelünk, amelyben a hívek a kommunióban való részvétel során képesek egymással és a transzcendenssel való teljes kommunikációra. A kommunió tehát nem a kisegyházak vagy kisközösségek privilégiuma csupán, lehet a nagy szervezeti struktúrákkal rendelkező egyházaké is. Mindazoké, akik képesek közösségeiket mindenekelőtt a transzcendens 2 megmutatkozásaként értelmezni, ahol a résztvevők olyan tartalmakhoz férhetnek hozzá, amelyek képesek újra és újra értelemtelivé tenni az életüket.”

Konferenciánkon immár hagyományosan ökumenikus és interdiszciplináris perspektívából, múlt és jelen vallásgyakorlatának mintáit vizsgálva arra keressük a választ, hogy mit jelent ez a kommunió, hogyan vált és válhat a kortársaink számára ma is elérhetővé, és formálisan, a társadalom struktúráiban hogyan jeleníthető meg?

Az előadók között lesz, Balogh Judit, Barnóczki Anita, Bernhardt Dóra, Molnár Illés, Nagy Alpár Csaba és Rácsok Gabriella.

A konferenciát az aktuális járványügyi előírásokat betartva személyes jelenléttel tervezzük Sárospatakon, a Református Teológiai Akadémián (Rákóczi u. 1.) A részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Részvételi szándékát kérjük 2021. október 10-ig a reformatuskegyesseg@gmail.com e-mail címen jelezze, ha kérdése van a konferenciával kapcsolatosan (szállás információ, stb.) azt uganitt teheti fel. További információk, részletes program: https://sites.google.com/view/kegykonf5/