A református kegyesség témakörben szervezett konferenciát és műhelybeszélgetést a Sárospataki Református Teológiai Akadémia április 8-án és 9-én. A rendezvényen többek között azt vizsgálták, hogy a reformáció folyamata milyen hatással volt a vallásgyakorlat emberi és közösségi szintjein.
A keresztyén felekezetek diskurzusaiban egyre nyilvánvalóbb tendenciaként érhető tetten a Révész Imre klasszikus megállapításában jelzett irány, miszerint az egyháztörténet kutatásában, saját magunk megértésében a kegyesség- vagy lelkiségtörténet kutatásának kellene a főszerepet játszania. E gondolat jegyében szervezett konferenciát és műhelybeszélgetést a Sárospataki Református Teológiai Akadémia, melyen azt vizsgálták, hogy a reformáció folyamata milyen hatással volt a vallásgyakorlat emberi és közösségi szintjein.
Az is megfigyelhető, hogy egyre több református egyháztag vesz részt katolikus, kifejezetten jezsuita vagy bencés hátterű lelkigyakorlaton és az ezekből fakadó tapasztalatok beépítése a református vallásgyakorlatba jobbára zökkenőmentesen zajlik. A találkozó másik célja ennek a jelenségnek a körüljárása és vizsgálata volt.
A műhelykonferencia egyrészt a történettudomány, az antropológia, szociológia, irodalomtörténet és a teológia eszköztárára támaszkodva igyekezett kifejteni a reformációból fakadó kegyességelemeket. Másrészt megvizsgálta a kegyesség és identitás kapcsolatát, különös tekintettel a vallásosság mindennapi életre gyakorolt hatásának kérdésére.
Az első nap a kegyesség történeti dimenzióiról, empirikus társadalomtudományi perspektíváiról esett szó református és római katolikus megvilágításban, másnap pedig műhelybeszélgetést tartottak a témában. Az előadók között volt Dienes Dénes gyűjteményigazgató, Kovács Lajos jezsuita szerzetes, Fekete Ágnes református lelkész, rádiós újságíró és Nagy Károly Zsolt, a MTA tudományos munkatársa.
Dienes Dénes egyetemi tanár a konferencia pénteki megnyitóján arról beszélt, hogy a kegyesség fogalma az újszövetségben több helyen is előfordul, különösen Pál apostol leveleiben. A kifejezés a görög "eusebeia" szóból származik, melynek valódi jelentése "istenfélelem" vagy "gyermekiség". A kegyesség tehát olyan életvitelt jelent, ami gyermeki bizalommal hagyatkozik a teremtő és megváltó Istenre.
Nagy Károly Zsolt főszervező elmondta, hogy a konferenciát személyes beszélgetések ösztönözték. Elsősorban kutatókat, lelkipásztorokat, teológus hallgatókat, hitoktatókat, református közösségszervezőket vártak a kétnapos programra, melynek megrendezését a Sárospataki Református Teológiai Akadémia Reformáció Emlékbizottsága támogatta.