Aki mezőgazdasággal foglalkozik, vagy nyitott szemmel járja a vidéket, láthatja, hogy nem sok maradt a tavaszi, nyár eleji csapadékos időszakból. A földből elfogyott a nedvesség, mi meg a nagy forróságban szinte el is felejtettük, hogy mennyire örültünk a tél után kisütő napfényes időnek. Nem csak a kukorica, de még az erdők is száradnak, a forró száraz augusztus végére inkább előre hozták a téli álmot. Régen volt már a levélbontás, a tavasz, azóta megtették a maguk dolgát, ha az élet forrása elfogyott, hát pihenjünk!

Olykor a mi keresztyén életünk is átél hasonló szárazabb időszakokat, amikor nincs annyi ünnep, mint tavasszal: böjti alkalmak, húsvét, konfirmáló fiatalok, pünkösd növekvő lelkesedése hónapokkal mögöttünk maradt. Elfedi a nyári meleg, a nyaralás, utazás, a táborok élményei. Pedig a pünkösdi Lélek nem csak az ünnepen érvényes, hisz épp azt ünnepeljük, hogy eljött hozzánk, és velünk van! Isten élő Lelke segít megérteni a Szentírást minden nap, amikor olvassuk. A Lélek vígasztal, ha elkeseredünk, saját bűneink vagy éppen a gyász miatt: Jézus meghalt értünk, és feltámadt! Fontos feleleveníteni ezeket az élményeket, erőt, bátorítást meríteni belőle, hogy legyen kedvünk a jól végzett munkához, amire Isten áldással, az emberek pedig hálával válaszolnak.

Minden összetett, komoly alkalomnak vannak láthatatlan segítői: köszönjük a Tiszáninneni Református Egyházkerület anyagi támogatását, ami pénzügyi hátteret biztosított a főző csapatoknak. Kerületi támogatásból finanszíroztuk előadónk utiköltségét, a tisztasági eszközöket, és vásároltunk néhány evőeszközt is, ha nem hozott valaki magával tányért, az se maradjon éhen. Így lett öröme a főzőcsapatoknak, a süteményt készítőknek, a gyermekekkel játszó fiataloknak, asztalokat, székeket pakoló, sátrat állító férfiaknak. Mindannyian hozzátettek valami kézzel foghatót, kóstolhatót az alkalomhoz.

A zenészek precíz beállása, pontos hangolása, a ritmusban, hangerőben egymáshoz igazodás fegyelme tette élvezetessé a sok-sok dicsőítő éneket, melyekbe a gyülekezet is be tudott kapcsolódni, magáénak érezve a dalokat. Isten igéjét Gacrucza-Nagy Emese cserépfalui lelkipásztor hirdette, amit aztán dr. Csókay András személyes életéből, megtapasztalásaiból való bizonyságtétele erősített meg. Hiszem, hogy az énekekkel, imádságokkal megfelelő nyitott szívet készített Isten mindannyiunkban, és a pünkösdi úrvacsoraosztás után, amit mindhárom gyülekezet saját templomában tartott, mindannyiunkat gazdagított az együtt átélt igeélmény.

Az egész alkalmat megnyitó, örvendező gyermekek tánca csak pár perc volt. Szinte csak ilyen rövid, elsuhanó gondolat, amikor most visszaemlékszünk a tavaszra, de velünk maradhat a hangulat: hálás, örvendező, és tele az Élet reménységével! Maradjon velünk ez a tavaszi reménység a nyár végén, őszi, lombhullatós, szüretelős időben is, hiszen ahogy mordul az időjárás, úgy közeledünk majd adventhez, karácsonyhoz, hogy a mindig velünk lévő Istennel mi is közösségben maradjunk, egész évben, egész életünkben!