Szűcs Endre püspöki főtanácsos vezetésével két új énekeskönyvi éneket tanulhattak meg a jelenlévők. Vadnai Zoltán egyházkerületi missziói referens köszöntötte a konferencia résztvevőit „Erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében” Efézus 6,10 – vagyis közösségeinket építeni ma is csak ezzel az erővel, az onnan felülről jövő megerősítéssel lehet.

Pásztor Dániel a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke áhítatában arra figyelmeztetett, hogy Krisztus jó illatává kell lennünk a világban. Olyan meghívást, olyan küldetést kaptunk, amely minden mástól különbözik. Akiben tehát Krisztus lakozik, abból a szeretetnek a békességnek, a megbocsátásnak kell kiáradni. A megváltott, megszabadított ember örömének illatára van szüksége ma is a világnak. Ez a küldetése az egyháznak. A világ attól fog megváltozni, ha Krisztus áldozatának jó illatát visszük bele egyenként is, meg együtt is. Töltse be az adventünket, az ünnepeinket ez a bizonyosság.

Dr. Molnár Pál Egyházkerületi főgondnok köszöntőjében emlékeztetett: a presbiteri fogadalomban mindenki felajánlást tett az Úrnak. A maga érdekei elé helyezi az Úrét. De vajon így van ez a gyakorlatban? Amikor a gyülekezetben végzett szolgálatban az odaszánt időről, munkáról, pénzről beszélünk, tudnunk kell, mindez felajánlás az Úrnak. Az Ő dicsőségére végzett szolgálat. Az intézményekről szólva a belső megerősödést hangsúlyozta és a gyülekezetekhez való visszatalálás és kötődés fontosságát. A sok-sok külső építkezésért hálát adva ne felejtkezzünk meg a belső megerősödésről – mondta köszöntőjében.

Dr. Ábrám Tibor házigazdaként arra buzdított, hogy érezze magát mindenki otthon, hiszen a kerület egykori vezetésének köszönhetően indulhatott el újra a Lévay. A jövő évben ünnepelhetjük ennek 30. évfordulóját. Legyen érte hála és köszönet, hogy ez idő alatt olyan eredményeket érhettett el az intézmény, ami több minden emberi erőfeszítésnél. A közösségekről szólva emlékeztetett, hogy az elmúlt néhány év megtépázta azokat, és újra kell építeni. Kire tekinthetünk az előttünk álló nehéz időszakban? Krisztusra kell néznünk! A presbiterekre bízatott a feladat, hogy legeltessék Krisztus közöttünk lévő nyáját. A presbiternek Krisztust felmutatva kell példává lenni a közösségek előtt.

Záhorszki–Hangó Viola a Debreceni Református Theológia harmadéves hallgatója az ének szavával bátorított a Krisztusban megerősített szolgálatra. Zongorán kísérte Dr. Romhányi Róbert a Miskolc –Tapolcai gyülekezet presbiter-kántora.

Hajdú Zoltán Levente szóládi lelkipásztor, a MRE Missziói Szolgálatának vezetője „A gyülekezetkért élő közegyház” címmel tartottelőadást. Inkább bizonyságtétel ez, - ahogyan ő maga is fogalmazott- arról hogy kinek köszönhetjük, ha messzebb jutunk, mint mi magunk gondoljuk. Mert nekünk olyan Urunk van, aki örök hűséggel irgalmaz nekünk, és az egyház nehézségei és tökéletlensége ellenére az Istennek van egy jó terve. Krisztus rátette erre a pecsétet. De elhisszük- e ezt? .Amikor elfogy a mi erőnk, akkor Ő visz tovább. Ez éppen a kis gyülekezeteknek szól. Az emberi erőn felül ott van az Isten, aki csodát művel, életet formál. Mert Ő az élet Istene és életszerű feladatokat ad. Az egyház nem egy „szabadidős foglalkozás”, az ÉLET Istene bennünket az élet mindennapjaiban akar látni. Az egyháztól joggal vár a világ életszerű válaszokat. Nekünk éppen a társadalomban élő szekuláris ember kérdéseire kell megfelelnünk. A válaszunk az Istené: nem mondok le rólad! Ha a közegyház szolgálataiban Krisztusra mutat, akkor valóság lesz, hogy az Isten országa közöttetek van. Ennek a kegyelmes tervnek mi cselekvő részesei lehetünk.

A Frissítő zenekar valóban friss, fiatalos lendülettel szolgált. A lelkész család gyermekei az új énekeskönyv énekeit is feldolgozták, és a jelenlévők velük együtt énekelhették azokat.

Benke György nyugalmazott lelkipásztor előadása,” A Presbiter szolgálata a gyülekezetben” címben foglaltakhoz híven rámutatott azokra a feladatokra, amelyek már az Ószövetségi időben is meghatározó szerepet töltöttek be Isten népének életében. Az Istentisztelet liturgikus szolgálatai és a hétköznapi szolgálatok során mindig voltak kiválasztottak, akik a közösség életének példát adó szereplői voltak. Az újszövetségi időkben sem volt ez másképp. A presbiter, mint a gyülekezet tapasztalt, hitben megerősödött tagja lehetett a „vén”-nek közé sorolva. Felelős volt nemcsak magáért, hanem a rábízott nyájért. Ezért is kell feddhetetlenségéről, a kegyességéről bizonyságot adni, hogy példa legyen a hívők előtt. Ma is szükséges a presbiteri példaadás. Füle Lajos verssorait idézve:

Kinek a templom kegyelem háza,
otthon van benne maga, családja,
bár mindenütt az Úrra figyel,
az presbiter.

Aki hitét örömmel megvallja,
mind presbiter, bár nem az a rangja,
de kedves élet Isten előtt:
megáldja és megszenteli őt.

A Sárospataki Református Kollégium kórusának műsora megerősítette a jelenlévőket abban, hogy az Isten dicsőségére odaszánt szolgálat sokak számára hoz örömet. Soli Deo Gloria!

Dr. Szemán Ákos főgondnok –helyettes zárszavait követően Barna Sándor püspökhelyettes imádságával és áldással ért véget a konferencia.